Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. május 2. hétfő (147. szám) - A 2007-2013 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról című politikai vita - MIRKÓCZKI ÁDÁM jegyző: - ELNÖK: - LÁZÁR JÁNOS, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, a napirendi pont előadója:
2384 oktatási minőség és egy javuló egészségügyi ellátás infrastrukturális föltételeit, vagy milyen összegben kell ezeket a fejlesztéseket kiegészítenünk. Kérdés, hogy az intézményi átalakítás és az int ézményi tanulságok mennyiben fontosak. Az a probléma, hogy a nagy célok mikromegvalósulása Magyarországon minden egyes esetben a kormányzás kulcskérdése. Én azt gondolom, hogy részben a politikát figyelve, részben 2002 óta parlamenti képviselőként, nagyon sok miniszter eskütételén vettem már részt, nagyon sok kormány eskütételen, jó néhány miniszterjelölt bizottsági meghallgatásán, és nyugodtan mondhatom, hogy intellektuálisan, minőségi ambícióban nincs hiány; az intellektuálisan minőségi politikai és szakp olitikai ambíciók megvalósításában azonban bőségesen. Tehát John Lukacs azt mondta, hogy a magyar egy kijelentő nemzet, ami azt jelenti az ő értelmezésében, hogy mond valamit, és azt hiszi, hogy úgy lesz. Elmarad mögüle az a fajta aprómunka és aprótevékeny ség, ami a dolgok megváltozásához és megváltoztatásához alapvetően szükséges. Az európai uniós források is céljaikban, úgy gondolom, akár az előbb itt az azonnali kérdések órájában megvitatott birtokpolitikai célok tekintetében - társadalmi felzárkózás, le hetőségteremtés, az alsó középosztály megerősítése, a hátrányos helyzetűek számára lehetőségteremtés, a legelmaradottabb régiók felzárkóztatása, a kis- és középvállalkozás megtámogatása, a magyar patrióta gazdaságpolitikai érdek , nem hiszem, hogy forró v itákhoz vezetne ebben a Házban. Azonban hogy ez hogyan valósul meg, milyen intézményrendszer párosul ehhez, az meggyőződésem szerint rendkívül fontos. Először is, lényeges kérdésnek tekintem, hogy 2017. június 30ig az összes pályázat legyen kiírva. Ez nem olyan egyszerű, tekintettel arra, hogy nagy szakpolitikai viták vannak abban, hogy melyik pályázattal melyik célközönség legyen megcélozva. Másrészről fontos dolognak tekintem, hogy 20172018ban a támogatási szerződések már megvalósuljanak, és a források lekötése és kifizetése érdemben beinduljon. Ma új rendszer van az Európai Bizottságnál és az Európai Uniónál, ami az elszámolást illeti. Hogy a végén majd felhalmozódik 40005000 milliárd forint, amit egy év alatt kell kifizetni, ez lehetetlen, hiszen az éves hiányokat, a fejlesztési hiátusokat ránk fogják könyvelni, azaz a források időközben el fognak majd fogyni. Olyan nem lesz, hogy a végén felhalmozunk egy nagy összeget, amit majd valamilyen trükkel kifizetünk egy év alatt, hanem a valóság az, hogy min den évben teljesítenünk kell a számunkra megszabott és általunk vállalt kifizetési limiteket. Ha ezt nem hozzuk, elveszítjük a forrásokat. Tehát nem a kormány politikai célú ambíciója, hogy 20171819ben minden ki legyen fizetve, hanem van egy éves kifize tési ütem, amit hogyha nem tartanak a tagállamok, ahol kohéziós alap van, el fogják veszíteni a kohéziós alapokat. Jelen pillanatban az Európai Unió területén élénk diszkusszió van arról, hogy a kohéziós alapokat hogyan kell akár bevándorlási költségekre á tcsoportosítani. És mi a legfontosabb érv a nettó befizetők és a nagy tagállamok számára? Az, hogyha egy tagország vagy egy címzett ország, egy kedvezményezett ország nem hívja le a forrásokat. Az egész pénz körül van egy politikai játszma is, nyilvánvalóa n nem elválasztható attól, hogy mondjuk, Romániában a rendelkezésre álló keretnek hetvenvalahány százalékát tudták csak lehívni egyáltalán, 2530 százalékhoz hozzá se szagoltak. Joggal teheti fel egy adófizető polgár egy nettó befizető országban: hát minek adunk ezeknek ennyi pénzt, hogyha nem tudják lehívni? Erre persze a vesztesek azzal védekeznek, hogy szándékosan olyan bürokratikus akadályok vannak, amelyek megnehezítik a lehívást annak érdekében, hogy maradjon a brüsszeli központi költségvetésben pénzü gyi lehetőség. Tehát ez nem gyerekjáték, ami előtt ebből a szempontból állunk. A másik nagyon fontos kérdés, hogy hogyan lehet a bürokráciát csökkenteni úgy, hogy közben a transzparencia és az elszámoltathatóság megmaradjon. Tartok tőle, és remélem is, his zen a parlament mégis egy ellenzéki műfaj, a kormányzás meg tényműfaj, hogy az ellenzéki képviselőtársaim számon fogják rajtunk kérni azokat a hiátusokat vagy vélelmezett hibákat, amelyek a transzparencia, az átláthatóság és az elszámoltathatóság tekinteté ben vannak.
