Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. május 2. hétfő (147. szám) - A 2007-2013 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról című politikai vita - MIRKÓCZKI ÁDÁM jegyző: - ELNÖK: - LÁZÁR JÁNOS, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, a napirendi pont előadója:
2379 Tehát mérlegelni kell azt is, hogy az európai bürokrácia lebontása területén milyen tennivalója van azoknak az európai parlamenti képviselőknek, akiket mi küldtünk, magyar választ ók az Európai Parlamentbe érdekeink képviselete céljából, mert meggyőződésem szerint van bőségesen. Az, hogy KözépEurópa országai, különösképpen Lengyelország, Magyarország, Csehország és Szlovákia, tehát a V4 kedvezményezett országok nagyjábólegészében - Magyarország kiváló eredményt elérve Lengyelországgal együtt - le tudták hívni a pénzt, egy óriási eredmény, tekintettel arra, hogy 2013ban mindannyian, törvényhozók és a végrehajtó hatalom részesei jó néhány olyan megbeszélésnek voltunk részesei, és jó néhány olyan riport, jelentés, agenda jelent meg az Európai Bizottság közleményeiben, amely világosan leírta, hogy Magyarország 23 milliárd eurót fog veszíteni a rendelkezésre álló keretből, nem kis kárörömmel nyugtázva ezt a tényt. Ehhez képest fordítan i, átlépni ezeken a bürokratikus akadályokon, a saját pénzünket visszaszerezni és gazdaságot fejleszteni, meggyőződésem szerint ezt a teljesítményt értékelni kell. Most lehetne nyitni egy olyan vitát is, ha a tartalmi kérdéseknél tartunk először, hogy vajo n a 2004es megállapodás, majd a partnerségi megállapodás, amely alapján a fejlesztési ciklus elindult, helyes volte vagy sem. Itt átevezünk egy ideológiai vitába, hiszen felmerül először is az a kérdés, hogy az akkori kormányok milyen megállapodást kötöt tek, hogyan címkézték meg ezeket forrásokat. Én nem vonom kétségbe, hogy lelkiismeretük szerint mindent megtettek, amit szerintük megtehettek - én más politikustársaimmal ellentétben az eleve gonoszság vagy az elrendelt gonoszság intézményében nem hiszek f eltétlenül , tehát azt gondolom, meggyőződésük, hitük szerint osztották fel ezeket a pénzeket vagy próbálták megcímkézni. Az egy nagyon fontos és alapos vizsgálat tárgya kell hogy legyen, hogy vajon jól mértéke fel az ország nehézségeit vagy problémáit, jól küzdötteke Brüsszelben, hogy a forrásokat allokálni tudják. Azért hozom ezt szóba, mert az első fejlesztési ciklus forrásainak 90 százaléka közkedvezményezett volt, ami azt jelenti, hogy a forrás döntő hányada a magyar állam és a magyar önkormányzatok intézményrendszerébe került. Az első kérdés az, hogy ez helyes lépés volte, különös tekintettel arra, hogy most a rendelkezésre álló forrás célja szerint 60 százalékában a kis, mikro- vagy középvállalati szektort kell hogy erősítse. Ha arra gondolok, ho gy a rendelkezésre álló keret 8090 százalékát költöttük a magyar állami kezelésben lévő infrastruktúrára, legyen szó reálinfrastruktúráról, legyen szó humáninfrastruktúráról, meggyőződésem szerint megkerülhetetlen az a mérce, hogy vajon ezzel az ország mennyit fejlődött, és társadalmi, gazdasági céljainknak vagy az ország érdekének megfelelő módon fejlődötte. Még egyszer mondom: nem vonom kétségbe, és nem akarok parázs vitát indukálni - ezt majd a fideszes és KDNPs képviselőtársaim megteszik , hogy a z akkori baloldali kormányoknak a szándékuk szerinti meggyőződés vezette a kezüket, de meggyőződésem szerint súlyos hibákat kötettek el az ország helyzetének felmérését illetően. A társadalmi mérnökösködés céljából osztották fel ezeket a forrásokat, úgy go ndolták, felülről elsősorban, a nagy európai értékeknek megfeleltethető lesz a magyar közösség, a magyar nemzeti érdek, és meggyőződésem szerint olyan, Magyarország nemzeti érdekeivel ellentétes európai integrált érdekeket és értékeket próbáltak megjelenít eni, amelyek eleve kizárták a források gyors és ütemes felhasználását. Véleményem szerint a pénzek azért nem kerültek elköltésre a szocialisták szándékának megfelelő módon, mert a magyar társadalom ezt nem tudta implementálni, mert meggyőződésével ellentét esnek tartotta. Nagyon jó példákat tudnánk sorolni gazdaságfejlesztésből, társadalmi felzárkózásból, oktatásból, társadalmi integrációból, ahol egyszerűen a pedagógusközösség, az akkori iskolafenntartó önkormányzat vagy a kis- és középvállalkozás nem értet te, hogy mit akar a pályázat kiírója, mert az köszönőviszonyban nem volt a szabolcsi, a Baranya megyei vagy a Győr megyei társadalmi valósággal és viszonyokkal. Ez azért intő jel, mert most, amikor egy fejlesztési ciklus elején vagyunk, nagyon fontos dolog nak tartom azt, hogy a magyar társadalmi igényeknek és a nemzeti érdeknek megfelelő formában kerüljenek a pályázatok kiírásra. Úgy gondolta a szocialista kormány, az akkori rezsim, hogy nem baj, ha elsőre majd nem fog a pénz elfogyni, majd szépen hozzászok nak a magyar
