Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. április 26. kedd (145. szám) - A magyar egészségügy jelenéről és jövőjéről című politikai vita - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
2133 ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Ander Balázs képviselő úr, Jobbikképviselőcsoport. Parancsoljon, öné a szó. ANDER BA LÁZS ( Jobbik ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha valahol igazak a XIX. századi német metafizikus, Schopenhauer szavai, aki azt állította, hogy az egészség nem minden, de egészség nélkül minden semmi, akkor az a hely Somogy megye. Az a Somogy megye, amelynek különösen déli részén úgy érezzük magunkat, úgy érzik magukat az ott élő emberek, mint Nagy Károly regényében, Az elfelejtett erőd című regényben szereplők, amikor Fleurion táborszernagy szivarhamuja rápöttyent a térképre, úgy soks zorosították ezt a térképet, és mindenki megfeledkezett a 103as erődről. No, így érzik magukat egyébként a délsomogyi emberek is. A megye, amely egyébként 1498ban a megyék sorában elsőként kapott megyecímert, valószínűnek tartom, hogy elsőként fogja bea dni a kulcsot, ha azt a humán reprodukciós katasztrófát szemléljük, amely az egészségügy helyzetétől elválaszthatatlan, és azzal ezer szállal összekapcsolódik. Magyarán, a Fideszféle magyar reformok ebben a megyében sem működnek, és ha minden így megy to vább, akkor Somogyország nemes egyszerűséggel felszámolja magát. Egy OECDfelmérést idéznék. E szerint a felmérés szerint a szervezet 34 tagországát rangsorolták egy komplex egészségmutató alapján egy 1től 10ig terjedő skálán. Az elsők Japán, Svájc és Au sztrália 9 és 10 pont közötti számokkal, míg a sereghajtó Szlovákia és Magyarország csupán 1,6 és 0,4 pontot értek el. A dunántúli régió és ezen belül pedig Somogy megye eredményei még ennél is sokkal elborzasztóbbak. Ennek nyilván összetett okai vannak. S okat beszélünk az alapellátás fontosságáról, ami óriási relevanciával kell hogy bírjon egy olyan társadalomföldrajzi adottságokkal bíró megyében, mint amilyen Somogy, hiszen a 246 itteni település háromnegyede 1000 fő alatti kistelepülés, körülbelül 50 szá zalék az 500 fő alatti aprófalvak aránya, és községeink egynegyede bizony zsákfalu. Az elöregedett régió infrastrukturális ellátottsága mindemellett katasztrofális. Nagyon jó és jogos kérdés, hogy hogy beszélhetünk egy ilyen helyzetben megelőzésről vagy ép pen a hozzáféréshez való jogról. Nem véletlen, hogy a születések száma alacsonyabb az országosnál, és a halálozási mutatók terén is rosszabb eredményeket produkálunk, hiszen például a választókerületemhez tartozó Csurgói járásban is gazdagon arat a halál, mert a mortalitás másfélszerese az országos átlagnak. A megye népességfogyása szintén másfélszerese az országos átlagnak, de a Csurgói járásban az 1000 főre jutó fogyás már két és félszerese az országos szintnek. Ha valahol, akkor itt sürgős állami beavatk ozásra lenne szükség, mert a lakosság fogyása mármár járványos méreteket öltött. Be kell látni, hogy egyértelmű összefüggés van gazdaság és népesedés között, így az alacsony születési ráta és a kritikus halálozási mutatók miatt egyenesen humánerőforráska tasztrófáról beszélhetünk, annak minden oktatási, szociális, valamint egészségügyi hatásával. Somogyban a férfiak 7, a nők pedig 5 évvel élnek kevesebb ideig, mint az EUs átlag. Ezért is bír nálunk különös fontossággal a Jobbik által elindított valódi nem zeti konzultáció. A háziorvosi ellátásban drámaian romlanak megyénk pozíciói. A dunántúli megyék sorában az utolsó helyen állunk. Itt van a legtöbb, mintegy 15 betöltetlen praxis, köztük a már 2008 óta üresen álló lakócsai vegyes körzet. Ráadásul a számok erősen kozmetikázottak, ugyanis több orvos helyettesítőként - nyilván már ameddig bírja energiával - akár második körzetet is vihet. De ez az orvoshiány - itt már nagyon sokan elmondtuk - csak fokozódni fog, hiszen többségük nyugdíjas vagy nyugdíjkorhatár környékén jár. Ugyanez a helyzet egyébként a fiatal szakszemélyzettel is, ők is eltűnnek; ők nem nyugdíjba mennek, hanem elvándorolnak Nyugateurópába, ahol sokkal jobb körülmények, sokkal jobb bérek várják őket. De beszélhetünk arról is, hogy a 300 ezres megye három legnagyobb kórháza, a siófoki, a nagyatádi és a kaposvári újra egy ilyen 1,5 milliárdos adósságot görget maga előtt. Lenne hát helye a