Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. április 26. kedd (145. szám) - A magyar egészségügy jelenéről és jövőjéről című politikai vita - ELNÖK: - BANAI PÉTER BENŐ nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár:
2127 Tökéletesen életszerűtlen az, hogy 90100110 ezer forintot kereső emberek esetében önök, mondjuk, autóvásárláshoz nyújtsanak ilyenolyan kedvezményeket. Ha életp ályamodellről beszélünk, akkor mondjuk, egy otthonteremtési, mondjuk, egy állami bérlakásépítési program esetében lenne jogos elvárás az, hogy orvos, egészségügyi szakdolgozó olyan könnyítést, olyan kedvezményt élvezhessen, hogy könnyebben maradjon meg ebb en az országban, jobban érezze Magyarország törődését, és ne csak egy kihasználható erőforrásként tekintsenek rá, hanem valóban becsüljék meg ezt az embert, az összes orvost, az összes dolgozót, az összes szakdolgozót is természetesen. De amíg egy otthonte remtési program tekintetében sem sikerül ebbe az irányba kedvezni, csak a felső középosztálytól fölfelé és a szerencsésebb helyzetűek számára, akkor bizony nagy a baj, akkor az elvándorlási spirált nem tudják csökkenteni. És mondhatja erre Rétvári államtit kár úr, hogy mennyivel többen végeznek az iskolákban, a tanfolyamokon, az egyetemeken, ha Magyarország a külföld számára segít oktatási folyamatokkal e tekintetben, akkor bizony nem vagyunk előrébb. Mondom ezt amellett, hogy nem hibáztatok senkit jelen pil lanatban, aki külföldre ideiglenesen történő vonulást, munkavállalást választja. De lehetővé kell tenni ezen emberek számára, hogy itt boldoguljanak. Önöknek kutya kötelességük lenne olyan klímát teremteni, hogy Magyarországon minden magyar boldogulhasson. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Banai Péter Benő államtitkár úr, Nemzetgazdasági Minisztérium. Megadom a szót, államtitkár úr. BANAI PÉTER BENŐ nemzetg azdasági minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egyet kell értsek abban Z. Kárpát Dániel képviselő úrral, hogy alapvető kérdés az, hogy tudunke olyan feltételeket teremteni, hogy megérje Magyarországon maradni. Azt gondolom, ha ezt a kérdést feltesszük, akkor megint meg kell nézni azt, hogy mit tett eddig a kormány, és milyen lépéseket tervez a jövőben. Először is, azt gondolom, ha az itthon maradást abból a szemszögből közelítjük meg, hogy milyen a magyarország i bérek színvonala és milyen egyes nyugateurópai országokban vagy a tengerentúlon a bérszínvonal, akkor azt kell elmondjam, hogy a mostani globalizált világban biztos, hogy évtizedekig fogunk még találni olyan országot, ahol magasabb béreket fizetnek. Ha végignézünk Magyarország történelmén, akkor az elmúlt talán ezer évben egykét olyan rövid időszakot látunk, amikor a magyar gazdaság fejlettsége körülbelül azonos szinten volt, mint egykét nyugateurópai ország fejlettsége. Az a kérdés, hogy mit tesz a g azdaságpolitika annak érdekében, hogy úgymond azt a lemaradást, azt a fejlettségbeli különbséget, amit európai uniós tagként a magyar gazdaság és az Európai Unió átlaga között mérünk, hogyan lehet csökkenteni. Megint engedjék meg, hogy először a statisztik át hívjam segítségül; Eurostatszámok, az Eurostat jellemzően ötéves időszakokat néz át. 2005 és 2010 között a magyar GDP reálértelemben 1,2 százalékkal csökkent, míg az Unió átlaga 4,5 százalékkal növekedett. Hangsúlyozom, 1,2 százalékkal csökkent. Ugye, ebben a gazdasági környezetben ráadásul eladósodtunk, aminek a terhét mindnyájan nyögjük a mai napig, hál’ istennek, egyre kisebb mértékben, egyre kisebb arányban. 2010 után, 2010 és 2015 között a magyar reálGDP 8,8 százalékkal bővült, míg az Unió átlaga 4,9 százalék volt. Hangsúlyozom, 8,8 százalékkal bővült. Azt a fejlettségbeli különbséget, ami a magyar gazdaság és az Európai Unió átlaga között volt, sikerült csökkenteni. Most a történelmi hűség kedvéért hadd említsek egykét országot, amely azonos hely zetről indult Magyarországgal együtt. Görögország mínusz 18 százalék, Portugália mínusz 4,5 százalék, és sorolhatnám még azon országok sorát, ahol negatív ez a mutató. Az alaphelyzet tehát az, hogy mára a gazdaság teljesítményének köszönhetően nemcsak azt tudjuk elmondani, hogy mindazok a bérintézkedések, amelyek 2010 után megvalósultak, felelős bérintézkedések voltak,
