Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. április 26. kedd (145. szám) - A magyar egészségügy jelenéről és jövőjéről című politikai vita - ELNÖK: - DR. ÓNODI-SZŰCS ZOLTÁN GUSZTÁV, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE (KDNP):
2100 Egy ilyesfajta elüzletiesedés, egy ilyen privatizáció és egy ilyen forráskivonás időszaka volt, hiszen a forráskivonással előkészíthető a privatizáció, a privatiz áció révén nyélbe üthető a jó üzlet, a jó üzlet pedig profitot fog hozni magánzsebekbe. Ez az az irány, amibe Magyarország elindult 2002 után, és ez az az irány, amit 2010 után vissza kellett fordítania a kormányzatnak. Ezért volt fontos az állami intézmén yfenntartás, hiszen ezzel biztosítható - sőt nem tudom, tude bárki bármit mondani, hogy milyen más eszközzel biztosítható - az, hogy kiegyenlítődjenek a területi különbségek, és ne a szegény megyei önkormányzatok vagy szegény városi önkormányzatok szegény kórházairól és rossz állapotairól szóljanak a hírek, egy nagyobb iparűzési adóval rendelkező településen pedig jobb színvonalú ellátást biztosítanak a betegeknek. Ezeknek a területi különbségeknek a kiküszöbölésére az állami fenntartáson kívül, amit az ÁE EK képvisel, más megoldást nagyon nem láthattunk, és mások sem biztosítottak. Ezen a stratégiai úton indult tehát vissza a kormányzat, amikor már 2008ban is elmondta, hogy az egészség nem üzlet, és ezt képviselte a népszavazás során is, és ezt képviseli a zóta is a kormányzása során, megerősítve a szolidaritási elvet. Ez persze nem jelenti azt - ahogy Ónodi államtitkár úr is mondta , nevezetesen az, hogy 2010 óta minden évben nagyobb mértékben nőtt az egészségügyi alap forrása, a főösszege, mint amilyen mé rtékű volt az infláció, hogy az egészségügy betegségei egyik pillanatról a másikra megszűnnének. Azt viszont jelenti, hogy az egészségügy betegségeit a kormány 2010 óta valamilyen gyógymóddal igyekezett gyógyítani. Engedjék meg, hogy a következő percekben ezek közül párat sorra is vegyek. Az egyik a forráskivonás volt, amit meg kellett fordítani. Itt megemlíthetjük a fejlesztési forrásokat, amelyek nagyobb mértékűek voltak, mint az elmúlt generációkban szinte bármikor. Talán a KorányiMarkusovszkykorszakba n volt hasonló léptékű nagy kórházfejlesztés, amikor a sokak által ismert vörös téglás, pavilonos épületek felépültek, ám ehhez hasonló más időszak nem volt. De a gyógyító megelőzési ellátások GDParányos finanszírozása is a 3 százalék alatti szintről a 3 százalék fölötti szintre emelkedett úgy, hogy közben a GDP is emelkedett. Az alacsony bérek kapcsán ma már sokszor elmondtuk, de azt hiszem, nem lehet elégszer mondani, hogy az egészségügy nyilvánvalóan egy olyan terület, ahol, ha a különböző nemzetgazdasá gi ágazatok bérszintjét nézzük, azon belül is javításra szorul az egészségügy. Ezért 201213ban 75 milliárd forintot fordított a kormány arra, hogy 95 ezer egészségügyi dolgozónak átlag 23 százalékkal emelje a bérét, majd ezt folytattuk a mozgóbérelemek hasonló emelésével a tavalyi év második felében, idén pedig egész évben 12,8 milliárd forint értékben. S talán ez az, ami ma is a legtöbbeket foglalkoztat, a legtöbbeket érdekel, hogy hogyan fog ez folytatódni. Az expozéban is elhangzott, s az utóbbi hetek ben már mindenki hallotta, hogy a kormány az egészségügyi szervezetekkel, az Orvosi Kamarával, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetével, a szakdolgozók szervezetével, illetve a Kórházszövetséggel - s a későbbekben más szervezetekkel is - elindított egy e gyeztetést. Az első két egyeztetés a múlt héten már lezajlott, és a következő egyeztetésre holnap kerül sor, ahol arra keressük a megoldást, hogy azt a 100 milliárdos, vagy azt is mondhatjuk, hogy valamivel több mint 100 milliárdos többletet, amit a magyar reformok eredményeként a magyar gazdaság megtermelt és a költségvetésben jelentkezik többletként, ezen a számon belül milyen arányban osszuk fel az ápolók hosszú távú béremelése, az orvosok hosszú távú béremelkedése és a kórházak egyéb kiadásai között, mi az a belső arány, ami a többlet kapcsán a legoptimálisabb. Kevés olyan helyzet volt Magyarország történetében az elmúlt kormányok időszakában, amikor az oktatásügyben többletforrás volt - közel 100 milliárdos az az összeg, amit az iskolák fenntartására, m űködtetésére többletforrásként tudunk fordítani , a szociális ágazatban is valamekkora többlet forrás van, a családok számára is többletforrás lesz a következő évben akár a családi adózás további bővülésével, akár az áfacsökkentéssel, ha ezeket kiadási és bevételi oldalon nézzük. Mindemellett a legnagyobb mértékű növekedés az egészségügyben lesz az előző évi forrásokhoz képest, hiszen itt valószínűleg 100 milliárd forint fölött lesz az az összeg, ami a költségvetés elfogadásakor majd
