Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. április 26. kedd (145. szám) - A magyar egészségügy jelenéről és jövőjéről című politikai vita - ELNÖK: - IKOTITY ISTVÁN (LMP):
2085 élelmiszerhez jutna a vásárló, ha a helyben élő gazdálkodókat hozná helyzetbe a kormány, és nem a földrablásban merülne ki az agrárpolitikája. Biztosan többen élnének mozgásban gazdag, egészséges életmódot, ha például uszodák, futópályák épülnének a s tadionok helyett. Széles rétegek sportjára, ahogy régebben mondták, tömegsportra költeni lényegesen hatékonyabb, mert egy uszodát többen használnak, mint ahányan egy új stadionban egyáltalán megfordulnak. Mostanra odáig jutottunk, hogy 58 év lett az átlagé letkor a háziorvosok között. Nem ritka, hogy 7080 éves korában is még praktizál a háziorvos. Mindez azért elképesztően veszélyes, mert egyszerre és hirtelen fog összeomlani az alapellátás, a jelenlegi területi egyenlőtlenségeket még jobban növelve. A most ani tartósan betöltetlen körzetek több mint 90 százaléka Budapesten és Pest megyén kívül található. Mindez azt jelenti, hogy 4,6 millió ember maradhat ellátás nélkül. Rendkívül aránytalanul fogja érinteni a vidéken élőket és különösen nagy mértékben érinti majd a hátrányos helyzetű térségeket. Ahol magas a munkanélküliség és alacsonyabbak a fizetések, ott még orvoshoz is nyilván nehezebb jutni. Pedig már most is kétszer nagyobb az esély arra, hogy e területeken 65 éves koruk előtt haljanak meg az ott élő em berek. A kényszeres centralizációs intézkedésük már nyilvánvalóan megbukott az oktatásban, de ugyanúgy egyetlen pozitív eredményt sem tudtak felmutatni a kórházak államosításával kapcsolatban sem. Erre jó példa, hogy a tavalyi év végén úgy hajtottak végre képalkotódiagnosztikaieszközbeszerzéseket, hogy kórházanként különkülön pályázatot írtak ki, ahelyett, hogy a centralizáció egyetlen létező előnyét megkísérelték volna kihasználni. Pedig egy nagybeszerzésen keresztül jóval olcsóbban juthatnának eszközökhö z, és így több pénz jutna ezekre az eszközökre. Nehezen érthető, hogy mi végre hozták létre az ÁEKt, ezt a csúcsszervezetet, ha nem arra, hogy olcsóbban tudjanak ilyen beszerzéseket lebonyolítani. A kormány működését ismerve biztosak lehetünk, hogy valaki nek haszna származik ebből, de abban is biztosak lehetünk, hogy nem a betegeknek. Pedig az amúgy eléggé szegényes géppark is az egyik oka annak, hogy egyegy képalkotó vizsgálatra még mindig több hetet kell várni, és ezzel terelik a betegeket a magánegészs égügybe. A centralizáció ellenére nincs ugyanis hatásos minőségellenőrzés, gyenge a betegjogi képviselet, a hatósági ellenőrzési funkcióknak pedig nem tud eleget tenni a tisztiorvosi hivatal. Ezért nincsenek még mindig érvényesíthető betegjogok, nincsenek meg az emberhez méltó körülmények. Tisztelt Ház! Az utóbbi évtizedek legnagyobb hibáját készül elkövetni a kormány azzal, hogy meg akarja szüntetni az Országos Egészségbiztosítási Pénztárat. Pedig az OEP azon kevés állami intézmé nyek egyike, amely hatékonyan tudott eddig működni. Ilyen alacsony adminisztrációs költségek mellett, ilyen szerteágazó és komplex feladatot más országban sem tudnak ellátni. Az utóbbi években megindult a regiszterek kezelése, az adatok folyamatos elemzése , az egészségügyi technológiák befogadásának gyakorlata, ez mind olyan tevékenység, amely megerősítést és támogatást érdemelne, de legalább annyit, hogy a kormányzat hagyja dolgozni az ilyen fontos szakmai feladatokat ellátó központi hivatalokat. Nincs ért elme annak, hogy a már most is irányíthatatlan nagyságú mamutminisztériumok lerombolják a jól működő gyakorlatokat. Az olyan szervezeteknek, mint az OEP, nagyon fontos szerepe van az egészségügyre jutó források helyes, orvosilag alátámasztható forráseloszt ásában. Ez nem bürokráciacsökkentés lesz, hanem káosznövelés. A KLIK csődje semmiség lesz az OEP bedarálása okozta bizonytalansághoz és ellátási zavarokhoz képest. A világ egészségügyi rendszerében megvan az oka, hogy az OEPhez mérhető hivatalok miért öná llóak, és miért nem alanyai a napi politikai szélfújásnak. Ez az önállóság ugyanis a biztosítéka annak, hogy az egészségbiztosítási alapban található összeg arra a célra kerül felhasználásra, amire az indokolt. A szűkös források elköltéséhez az OEP függetl enségét éppen növelni és nem csökkenteni kellene. Nem véletlen, hogy emellett foglaltak állást a szakmai szervezetek is. Ha a kormány továbbra is ragaszkodik az elhibázott és minden szakmai alapot nélkülöző terveihez, akkor tulajdonképpen megszünteti a tár sadalombiztosítást, és ezzel szinte lemond az állam talán legfontosabb funkciójáról,
