Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. április 26. kedd (145. szám) - A magyar egészségügy jelenéről és jövőjéről című politikai vita - ELNÖK: - SZABÓ TIMEA (Független):
2086 az egészségügyi kockázatközösségről. Ezzel a bürokráciacsökkentés terén is súlyosan túltolták a biciklit. Végezetül engedjék meg, hogy ezen a vitanapon és ebben a felszóla lásban egy olyan szomorú témára emlékezzek, mint a harminc évvel ezelőtt csernobili katasztrófa, és két hasonlóságot vonjak a jelenlegi állapottal. Az egyik az, hogy a kormány jelenleg is egy olyan beruházást tervez, amelynek magasak az egészséget veszélye ztető faktorai. (Font Sándor: Nem igaz!) Másrészről pedig a kórházon belüli nozokomiális fertőzésekre utalnék, amelyet hosszú időn keresztül, Szócska államtitkár úr idején titkoltak, aztán Zombor államtitkár úr idején mégis nyilvánosságra hoztak. Most ott tartunk, hogy ismét titkosak. Ez is hasonlít ahhoz, ami Csernobil idején történt a keleti blokkban: nincs itt semmi látnivaló, ne foglalkozzunk ezzel, mondják önök, pedig épp az ellenkezője lenne a fontos. Köszönöm. ELNÖK : Most Szabó Timea képviselő asszon ynak adom meg a szót a függetlenek közül. SZABÓ TIMEA ( Független ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Lábtörlőnek használ minket a kormány - ezt mondta nekem tegnap egy ápoló abban a budapesti kórházban, ahol negyedik hete dolgozom segéd ápolóként. Ezúton is köszönöm egyébként a Független Egészségügyi Szakszervezetnek és külön Zalatnai Zoltánnak, hogy segített elhelyezkedni ebben a fontos pozícióban. A hónap elején a kórházi dolgozók megmutatták nekem a banki kimutatásukat a mobiltelefonja ikon: 100 ezer forint, 110 ezer forint, 115 ezer forint nettó bér volt rajta. Mindezt három műszakért, napi 1012 óra munkáért kapták. Betegágy mellett dolgoznak, stresszes munkában dolgoznak, fertőzésnek kitéve dolgoznak úgy, hogy alig látják a családjuka t, nem látják a gyerekeiket, nem tudják ellátni sokszor beteg szüleiket. Reggel fél hétkor kezdenek, este hétkor végeznek, sokszor 8910 óra, mire hazaérnek, főleg a vidéki ápolók. Másnap reggel, hajnalban már 4 órakor a vonaton ülnek, hogy újra beérjenek a kórházba dolgozni. Családjaik rámennek, nagyon sokan nevelik egyedül a gyerekeiket, hiszen nem lehet bírni azt, hogy állandóan, ünnepnapokon is bent vannak ilyen stressznek, ilyen kiszolgáltatottságnak kitéve. Németh Szilárd azóta kiment az ülésteremből , de ezúton is üzenem neki, hogy ne nagyon vegye Sándor Mária nevét a szájára, mert „Rezsi” Szilárd arra sem méltó, hogy Sándor Mária cipőjét bekösse. Sándor Mária az az ember, aki a legtöbbet áldozta fel ma Magyarországon az egészségügyért: a saját egzisz tenciáját, a saját családját áldozza be azért, hogy önöknek példát mutasson. Az ápolóknak, mint például neki is, abból a százezer forintból, amit kézhez kapnak havonta, 700 forintot be kell fizetniük kötelező kamarai tagságra. És tudják, mit kapnak cserébe azért a kötelező kamarai tagságért? Emaileket arról, hogy 10 meg 20 százalékos kedvezményt kaphatnak egy új autó vásárlásánál. Értik? Százezer forintos ápolói bérből új autót fog vásárolni nyilvánvalóan egy kórházi nővér. (14.30) Ugye, önök szerint is ez nagyon életszerű? És természetesen fizethetik azokat a kötelező szakképzéseket, továbbképzéseket, amiket önök előírtak nekik. Az elmúlt néhány hétben, amióta a kórházban dolgozom, négyen mondtak fel az ápolók közül. Az egyik visszaköltözött Siófokra a szü leihez, és elment egy ottani szociális intézménybe dolgozni. A másik úgy döntött, hogy inkább otthon marad néhány hónapra a gyerekeivel, amíg nem talál egy jobban fizető állást. A harmadik nemsokára kezd egy londoni repülőtéren felszolgálóként. A negyedik pedig villamosvezetőnek állt. Ugyanis ápolóként 110 ezer forintot kap havonta, villamosvezetőként pedig 175 ezer forintot. Kérdezem én akkor, tisztelt képviselőtársaim, hogy hol van az előrelépés. Hol van az a Selmeczi Gabriella által elmondott mondat, hog y mi tisztában vagyunk az egészségügy helyzetével? Hol
