Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. április 26. kedd (145. szám) - A magyar egészségügy jelenéről és jövőjéről című politikai vita - ELNÖK: - GYURCSÁNY FERENC (Független):
2073 erre szándéka a kormánypárti képviselőknek vagy sem? Szerintem kellene hogy legyen szándék, legalább arra, hogy egy szabályozott hozzáférés legyen, és lehessen tudni, hogy kinek mi jár. Nem igaz az, hogy egy nyírbogádi idős asszony ho zzáférése a magyar egészségügyi szolgáltatásokhoz ugyanaz, mint akár a parlamenti képviselők többségének vagy a nagyvárosok elitjének. Nem igaz! Nézzenek a maguk családjára, rokonságára, önmagukra. Nem igaz! Nem igaz, hogy a legmagasabb ellátást tudjuk adn i mindenkinek. Hogyan lenne igaz? Azért mondom, hozzám szólt egy pillanatra Schiffer frakcióvezető úr, hogy ez csak akarat kérdése. Hát látjuk a statisztikákban, hogy az egészségügyi technológia fejlődésének következményeként az ottani költési igény lényeg esen meghaladja a magyar nemzeti jövedelem legoptimistább előrejelzését is. De van annak korlátja, hogy mit tudunk adni az embereknek. Múlt heti írásokból önök is olyan jól tudják, mint én, tudatosan korlátozza az egészségbiztosító pénztár bizonyos új gyóg yszerek behozatalát és rendszerszintű használatát, mert nem bírja ki a költségvetése. Emberi drámák sokasága van ebből. Én nem tanácsot akarok ebben az ügyben adni képviselőkollégáknak, mert nekem magamnak is elég sok kudarcélményem van, hogyan lehet megv áltoztatni ezeket a megrögzöttségeket és hiteket. De azt komolyan gondolom, hogy legalább el kellene kezdeni erről beszélgetni. Ez az önök felelőssége. Vane erről érdemi nyilvános vita? Vagy végighallgatunk a minisztertől egy számzuhatagot, ami egy minisz tériumi főosztályvezetőnek a pénzügyminisztériumból lehet, hogy dicsőségére válik, hát az emberi erőforrások miniszterétől, azt mondom, hogy kiábrándító és kicsikét szégyen. Ez az első nagy hazugságkör. Mi ezzel, ha óvatosan is, megpróbá ltunk annak idején szembenézni, kibontani egyre inkább az igazság minden részletét, ha úgy tetszik. Hogy valami örömet is okozzak önöknek: nem voltunk benne nagyon sikeresek, de azt hiszem, hogy nekünk volt igazunk, és akkor önöknek nem volt igaza, amikor ezt akadályozták. Ma előrébb tartanánk, ha annak idején, annak a reformnak jó néhány eleme nem bukik el, többek között az önök által szervezett ellenálláson. Aztán van egy másik hazugságkör, ez még bonyolultabb. Mert az egyik oldalról teljesen világos, hog y az egészség az egyik legfőbb emberi érték. Ha egészség van, akkor már nagyjából azt mondjuk, hogy egy picikét beljebb vagyunk. De az nem igaz, amikor ezt szembeállítják azzal, hogy önök pontosan tudják, hogy az egészségügy mint iparág mögött van üzlet na gyon sokak számára; kinek igen jó üzlet, nem kevés disznósággal is helyenként tarkítva, kinek meg igen rossz üzlet. Igen rossz üzlet azoknak a befizetőknek, akik egy életen át fizették a tbjárulékot, és most alig tudnak valamilyen tisztességes szolgáltatá st kapni, igen rossz üzlet jó néhány egészségügyi szakdolgozónak, és fantasztikus üzlet technológiaszállítóknak, sokszor gyógyszerszállítóknak, nem szerencsés az a kifejezés, amit az utóbbi napokban tanítanak itt meg nekünk: az orvosbáróknak. Azt hiszem, h ogy nem ez önmagában az egészségügy első számú problémája, de nyilván vannak, akik igen jól megélnek ebből a történetből. Önök éveken keresztül tanították a magyaroknak azt az egyszerű dolgot, hogy az egészség nem üzlet. Azt hiszem, hogy sikeresek voltak t anárként, csak egy rossz tananyagot tanítottak, mert az egészség üzlet is. Ha nem értjük meg, hogy hogy a csudába lehet ezt a kettős szempontot összeegyeztetni jól, hogy a végén mi legyünk a nyertesei, ne pedig a tiszta üzleti haszon érdekében az egészségi parba befektetők, akkor azt hiszem, hogy soha nem lesz ebből normális egészségügyi szektor, mert az azt működtető érdekek és értékvilág összehangolását nem tudjuk megtenni. Szóval, minden olyan vita, ami itt most a Házban elhangzik, hogy több pénz, meg töb b szerkezeti változás, meg mélyebbre, azt hiszem, addig nem fog menni, amíg az alapkérdésekkel nem néznek szembe, ami végtelenül fájdalmas lesz. Utolsó megjegyzésem: fura módon elővették a közoktatás ügyét a kollégáim. Szerintem közoktatásban azért vannak önök bajban, mert változtattak, sajnos rossz irányba, a tanárok minden követelése a 2010 utáni változtatásokkal szemben szól, egészségügyben meg azért, mert talán saját csapdájukból nem tudtak kimenekülni, és nem csináltak semmit. Ha kíváncsiak lettek voln a
