Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. április 26. kedd (145. szám) - A magyar egészségügy jelenéről és jövőjéről című politikai vita - ELNÖK: - VONA GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2065 fontosnak tartom azt a százmilliárdos, ’17re tervezett forrásbővítést, ami lehetőséget ad nagyrészt a béremelésekre. Ha belegondolunk abba, hogy abból az ötpontos javaslatból, amit államtitkár úr megfogalmazott, mik a legfontosabbak, akkor a fek vőbetegellátásnak a sajátos helyzetéből kell kiindulnunk, hiszen ehhez kapcsolódik a háziorvosi rendszer fejlesztése is, azért, mert ez a rendszer, mármint a fekvőbetegellátó rendszer kissé túlhizlalt, túlsúlyos, nyilvánvaló, hogy itt strukturális válto zásokra van szükség. Ennek egyik lényeges eleme a szociális rendszerbe való áttelepítése azoknak az ágyaknak, amelyek nem a gyógyítást, hanem a gondozást szolgálják. Tudom azt, hogy ez egy nagyon veszélyes és sok ellenérdeket kiváltó gondolat, de éppen a n emzetközi példák mutatják azt, hogy krónikus ellátás gyakorlatilag nincsen a kórházakban, és az aktív ágyaknak a működőképessége az, amire koncentrálni kell egy fekvőbetegellátó intézményben. Ismerve a szociális ellátórendszer helyzetét, először azt a ren dszert kell erre a fogadásra alkalmassá tenni, úgy, hogy a krónikus betegek ne csupán gondozást, hanem ápolást is kapjanak, és a számukra szükséges egészségügyi ellátás is biztosítva legyen. Nem könnyű feladat, csak fokozatosan lehet ezt megtenni, de meg k ell tenni, hiszen a kórházi ellátás a legdrágább nemcsak Magyarországon, hanem világszerte, és a megfelelő arányt mindenképpen biztosítanunk kell. Ehhez kapcsolódik természetesen a gazdálkodásnak a megújítása és az a kancelláriarendszer, ami gyakorlatilag 610 intézmény közös gazdasági irányítását jelenti, az megoldásnak látszik, még akkor is, ha nem feltétlenül kancelláriarendszernek fogják ezt nevezni. A budapesti egészségügyi rendszer megreformálása egyértelműen szükséges, már csak azért is, mert az előb b említett finanszírozási rendszer hátrányát ez a terület szenvedte el. Én úgy gondolom, hogy mindenképpen két dologra kell koncentrálni, amikor az egészségügy további támogatásáról beszélünk. Az egyik az előbb említett fekvőbetegellátó rendszer strukturá lis változtatása, hiszen forrásnövekedést csak akkor lehet a rendszerbe juttatni, hogyha ezek a szervezeti változások megtörténtek, illetve a bérrendezés. Elsősorban az ápolók bérére gondolok. Államtitkár úr öt pontja ezekre a kérdésekre megoldást kínál, é s úgy gondolom, hogy eddig, az elmúlt öt évben tett erőfeszítések ezzel az említett öt ponttal kiegészítve meghozzák azt az eredményt, ami ugyan talán a sok évtizedes lemaradást nem fogja teljesen pótolni, de jelentős lépést jelent majd az egészségügy rend szerében és a betegek ellátása érdekében. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK : Tisztelt Képviselőtársaim! Most megadom a szót Vona Gábornak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának. VONA GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja rés zéről : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Vendégeink! A kormánypártok tegnap ünnepelték az Alaptörvény 5. születésnapját. Egyedül ünnepelték, az ellenzéki pártoknak nem volt ünnepi hangulata. Nekem erről a csonka ünneplésről eszembe jutott az egyik humoristánknak az egyik alakja, gonosz, herpeszes Ödönke, aki meghívta a szülizsúrjára az osztálytársait, de senki nem ment el a születésnapi zsúrra, és gonosz, herpeszes Ödönke csodálkozott, hogy miért nem. Nos, amikor a kormánypárti képviselők c sodálkoznak azon, hogy mi miért nem voltunk tegnap ünnepi hangulatban, azért, mert nem volt mit ünnepelni. És annak, hogy az önök Alaptörvénye az elmúlt öt évben nem tudta megerősíteni az országot, nem tudta jobbá tenni a magyar emberek életét, annak az eg yik legjobb és legszomorúbb példája az egészségügy állapota. Van két olyan terület, az egészségügy és az oktatás, amelyik az elmúlt hetekben, az elmúlt hónapokban folyamatosan lázban tartotta a közéletet, a sajtót, itt a parlamenti üléseket is, sok esetben az utcát is, két olyan terület, amelynek önmagán túlmutató jelentősége van, hiszen az egészségügy sem csak az egészségügyről és az oktatás sem csak az oktatásról szól. Mind a két ágazat a gazdaság
