Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. március 21. hétfő (136. szám) - Napirend utáni felszólalók: - ELNÖK: - MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik):
1124 Az igazságosság alapelvén elvárható lenne, hogy amennyiben a d oktori iskolák jogosan kötelezettségeket fogalmaznak meg a hallgatók felé, úgy bizonyos kötelmek szervezeti szinten rájuk is vonatkozzanak. Erősíteni kellene a felsőoktatási intézményekben is a szolgáltatói szemléletet a hallgatóbarát ügyintézés jegyében. Tisztelt Országgyűlés! A fiatal generációkban a jövő. Kiemelt figyelmet kellene fordítani a doktori iskolák vezetőinek arra vonatkozóan, hogy döntéseikkel emberi sorsokról is rendelkeznek egyben. Sajnálatos, hogy az intézményeink vezetői nem tudnak vagy ak arnak különbséget tenni tanulmányi értékelés és az adminisztrációs kötelezettségek mint feltételrendszer között. Az sem világos teljesen, hogy mi minősül tanulmányi és mi kutatási értékelésnek. A hallgatóbarát szemlélet esetén véleményünk szerint további a nomáliák is feltárhatóak és elkerülhetőek lennének. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy sokan munka mellett tanulnak, olykor súlyos és olykor aránytalan költségtérítési díjakat fizetve. Ezért is kellene országos szinten nagyobb hangsúlyt helyeznünk a minős égbiztosításra. Tisztelt Ház! A minket megkereső hallgató célja, hogy felhívja a figyelmet erre a problémára és a komplex szemlélet szükségességére. Az ő konkrét ügye nem egyedüli példa, ugyanis méltánytalan helyzetbe került az intézmény jogszabályi kötele zettségének nem teljesítése miatt bizonyos határidők és tájékoztatás tekintetében. Több más hallgatót is érint ez a probléma. A hallgatói jogok érvényesítésének lehetősége sok esetben csorbul, ha a hallgató érdekellentétbe és vitás ügybe kerül saját intézm ényével. A hallgatói jogokat ezért erősíteni kellene és több segítséget is adni a hallgatóknak. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Jobbik, valamint az LMP padsoraiból.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. „Összefoglaló az Ángyánjelentésekről I.”címmel napire nd utáni felszólalásra jelentkezett a Jobbik képviselőcsoportjából Magyar Zoltán képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr! MAGYAR ZOLTÁN ( Jobbik ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! „Város és vidéke közös sorson osztoznak, a vidék g erince pedig a mezőgazdaság.” Ez az idézet a Vidéki Térségek Európai Chartájából, 1996ból származik, és úgy gondolom, hogy ezen elvek mentén sokkal több törvénnyel kellene foglalkoznunk itt az Országgyűlésben. Azért is vállaltam ezt a sorozatot, mert úgy gondolom, hogy mind az Ángyánjelentések és azok tanulságai, mind pedig ennek az idézetnek a tartalmi része nagyon ritkán kerül kifejtésre itt az Országgyűlésben, miközben nagyon fontos megállapításokat tartalmaznak. Azért is gondoltam, hogy jó lenne Ángyá n József jelentéseit kissé bővebben kifejteni az Országgyűlésben, hiszen ő hitelesen tudja megmutatni azt, hogy mégis mi zajlik itt az állami földekkel kapcsolatban, már csak azért is, mert belülről látta, hogyan is rohad a rendszer. Ráadásul, ahogy már em lítettem, ritkán kerülnek szóba ezek a jelentések, miközben számtalan hasznos információt dolgoznak fel, és sokat idézett ebből korábban a sajtó is. Azt gondolom, alapvetően azt kellene tisztázni első körben, hogy mi is a probléma úgy általában a földkérdé s körül, és miért került ez most reflektorfénybe, miért lett ennyire fontos a föld azoknak a kormányközeli oligarcháknak, baráti köröknek, akik korábban egyáltalán nem foglalkoztak ezzel a területtel. Azt jól kell látni, hogy a termőföld egyébként nem csup án egy természeti erőforrás, nem csupán egy olyan eszköz, amelyen keresztül aztán, mondjuk, profitot tudunk előállítani, hanem a nemzetek, a helyi közösségek modern kori biztonságát is befolyásolja, és súlyos helyzetekben akár döntő lehet azzal kapcsolatba n, hogy egy nemzet egy adott válságot miként képes túlélni. Tehát élelmezési és élelmiszerbiztonsági kérdéseket is felvet, de a víz, az energiaellátás biztonságával kapcsolatban is sokat beszélünk róla. Fontos a környezetbiztonság szempontjából, és ezért is emlegetjük oly sokszor, hogy miért nem mindegy, hogy a természeti erőforrásaink, rendszereink állapota, használata és birtoklása kinek a kezében van.
