Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. március 21. hétfő (136. szám) - Napirend utáni felszólalók: - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
1121 K öszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Már Mózes második törvénye is imígyen intett a kettős mérce ellen: „Zsákodban ne legyen kétféle súly, egy nehezebb és egy könnyebb. Házadban ne tarts kétféle űrmértéket, egy nagyobbat és egy kisebbet. Hi bátlan és pontos legyen a súlyod, hibátlan és pontos legyen az űrmértéked, hogy sokáig élj… Mert utálat tárgya az Úr, a te Istened szemében, aki ilyet tesz, aki csal.” Ez azonban csöppet sem érdekli azokat a magyarellenes liberálnácikat, akiknek kettős mér céjével oly gyakran szembesülhetünk. A két hete a Hozz Világra Még Egy Magyart Mozgalom által „Isten ajándéka a magyar gyermek” címmel Budapesten megrendezett III. nemzeti népesedési konferencia gyűlölséggel teli acsarkodást váltott ki azoknak a körében, a kiknek szellemi elődei már 1919ben is vörös rongyokkal burkolták be a Hősök terén a nemzetünk nagyságát és az évezredéves államiságunkat hirdető Millenniumi emlékmű szobrait. A jó szándékú, nemzetféltő konferencia hullámai messzi tájakra is kicsaptak, his zen volt olyan vidéki lap, ahol annak kapcsán a második világégés háborús bűnöseire - no persze nem a Drezdát vagy Hirosimát lángtengerré változtató gyilkosokra - asszociáltak. A Mórickaeffektusban szenvedő szerencsétleneknek mindenről a fasizmus, nácizmu s, rasszizmus jut eszükbe. Szellemi elődeiknek már fasiszták voltak az egykéző ormánsági magyarság tragédiájáról beszámoló népi írók is, és fasiszta a nem csupán az egyik, hanem a legnagyobb nemzeti veszedelemről, a demográfiai katasztrófáról a kádári idők ben bátran értekező Fekete Gyula is. A liberálnácik szerint fasiszta itt mindenki, aki csak felismeri és ki meri mondani, hogy a népesedési csőd miatt végveszélyben a magyarság. Ők azok, akiknek tényleg elég lenne ide 56 millió magyar, nyilván azok is csa k cselédnek. Ők azok, akik egy menetrend szerinti rettegés és egy bőröndösszecsomagolás között azért az arcunkba köpik, hogy sokkal jobban gyűlölnek minket, mint mi őket. Ők azok, akiknek a Szentírást a román liberális politikus, Bratianu 1920ban, a bukaresti országgyűlésben elhangzott szavai jelentik, amely szerint: „Nem nyughatunk addig, míg a magyar népet gazdaságilag és katonailag teljesen tönkre nem tesszük, mert mindaddig, míg Magyarországban az életképességnek a szikrája is van, mi magunkat biz tonságban nem érezhetjük.” A liberálnácik fajgyűlölete a lényükből fakad, a megvezethető söpredéket pedig mindenhol - Svédországtól kezdve Németországon át hazánkig - oikofóbiára, azaz öngyilkos öngyűlöletre nevelik, hiszen nekik nemcsak mi, hanem a civ ilizációját tekintve antik és keresztény gyökerű, europid rassz és az európai nemzetek is felszámolandó középkori csökevényként tételeződnek. A baj óriási. A magyarság népesedési mutatóiban ott komorlik az ország jövőjének apokaliptikus drámája, amiről a l iberálnácik szerint nem lehet beszélni vagy ha mégis, az már xenofóbia, kirekesztés, fasizmus, nettó rasszizmus. De mivel nem vagyunk hajlandóak behódolni, ezért megfogadjuk Illyés, Babits, Fülep Lajos és Fekete Gyula intelmeit, amely szerint „Beszélni kel l, kiáltozni és sírni, míg valaki a védekezést meg nem találja. Nem fajvédelem ez. Egy nagyratörő és épp testvértelenségében nagyra hivatott, értékes szellem megmentése volna ez, melyet azonban csak úgy menthetünk meg, ha legelőbb eleven testét, a népet me ntjük meg. Ha egyszer a magyarság elpusztul: el fog pusztulni emléktelenül, nyomtalanul. A kutya sem ugat utánunk. A varjú sem károg utánunk.” - írták. Idézem hát őket annál is inkább, mert egy olyan megyéből, Somogyból jöttem, ahol a népesség az elmúlt 35 évben 360 ezer főről 310 ezer főre zuhant, és egy olyan városban, Barcson lakom, ahol a kétévesnél fiatalabb gyermekek száma 2007ben még 355, tavaly már csupán 258 volt. És tetszik vagy sem a liberálnáciknak, de ki merjük mondani, hogy a népességfogyás k érdése még drámaibb színezetet kap, ha a statisztikai adatokat a cigányság növekvő demográfiai potenciálja nélkül tekintjük. Mert miként az összesített munkanélküliségi vagy oktatási adatok sem mondanak sokat a cigányság valóban lesújtó valós munkaügyi vag y iskolai helyzetéről, úgy teljesen jogos, hogy a többség és a kisebbség nagyon eltérő statisztikai mutatói a demográfiai kérdéskör esetén is elkülönítésre kerüljenek. Mert ha nem is tetszik a liberálnáciknak, de mi azért hiszünk Ravasz László református p üspöknek, aki ki merte mondani, le merte írni, hogy azé az ország, aki teleszüli. És nehogy már
