Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. október 6. kedd (102. szám) - Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR (MSZP):
838 szembenéznünk. Épp ebből fakadóan, ha a szűréseket , egészségügyi vizsgálatokat vagy épp az arra fordított forrásokat nem tesszük meg - ami persze nehéz, hogy ezt erre kell fordítani, és nem tudjuk, mondjuk, a gazdaság erősítésére, gyarapítására fordítani , ha erre nem áldozunk, akkor sokkal nagyobb kocká zatokkal kell szembenéznünk. (17.30) Tehát én azt gondolom, hogy igenis szükségszerű, hogy áldozzunk. Persze a józan ész diktálta módon meg kell találni azokat az optimális mértékeket, amelyek egyrészt a probléma kezelésére is elégségesek, másrészt pedig n yilván megnyugtató jelleggel azt a helyzetet szülik, hogy tényleg ne kelljen valós, létező problémák sokaságával szembenézni. Én nem gondolom azt, hogy két hónap múlva vége ennek a történetnek. Én nem gondolom azt, hogy nem lesz menekültáradat, most nem fe ltétlen csak Magyarország és csak Európa viszonylatában, de abban a világban, ahol 3040 millió menekült keresi a helyét… (Z. Kárpát Dániel: 59,5.) Különféle számítások vannak, igen. Én tegnap éjszaka, mikor olvasgattam, akkor 3040 milliós nagyságrend... Mindegy. Ha 50, 50. De ez a nagyságrend egy olyan léptékű, mértékű nagyságrend, ami már kézzelfogható. Európa lakossága 500 millió durván, 500 millió. Ha minden menekült Európában kötne ki, az 50 millió ember - mondjuk, fogadjuk el ezt a számot , az a 10 százaléka lenne Európa lakosságának. És nem megyek tovább népesedéspolitikai és egyéb más kérdésekbe. De nyilván nem így van a dolog. Tehát lehet fetisizálni, lehet sok mindent csinálni, meg lehet eltagadni és lehet - hogy mondjam - súlytalanítani is ezeke t a kérdéseket. Szerintem egyik se jó. Szerintem az a jó, ha normálisan megpróbálunk ebben a helyzetünkben úgy gondolkodni, hogy a probléma attól, hogy mi nem akarjuk, van meg lesz. A problémának a valamilyen szintű kezelését kell megtalálnunk, a megoldáso kat kell megtalálnunk erre a történetre. Komolyan mondom, nekem az a meggyőződésem e tekintetben, hogy önmagában Magyarország, mi önmagunkban nem fogjuk tudni ezt a kérdést kezelni, nem tudjuk, mert hiszen egy 10 milliós nagyságrendű ország, hogy ha - téte lezzük fel azt a számot, ami az előbb elhangzott - 50 milliós menekültáradattal néz szembe, akkor az kezelhetetlenné teszi a történetet. Nyilvánvaló, hogy nem is nekünk kell ezt kezelni. De hogy részeseinek kell lenni ennek a történetnek, ebben biztos vagy ok. De nem akarok túl messzire menni ebben a dologban, vissza akarok térni magához ehhez a törvényjavaslathoz. Ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán pedig nem tudok mást mondani, csak azt tudom mondani, hogy ha regisztrálunk… Most hogy regisztrálunk vagy ne m regisztrálunk… De ha regisztrálunk, akkor nem engedhetjük meg önmagunknak szerintem azt, hogy a regisztráltak körében, ahol az esélye felsejlik annak, hogy bármilyen típusú egészségügyi problémával, most mindegy, hogy hepatitis, HIV, bármilyen típusú s zűréssel megállapítható problémával kell szembenézni, ott ne tegyük meg a szembenézést. És akkor még jön a következő kérdés, hogy mi van a kezelés tekintetében. Persze, hogyne, Szilágyi képviselőtársam, abban egyetértünk, hogy ezek mindmind pénzügyi kérdé sek. De szerintem, úgy gondolom, azt hiszem, helyesen, hogy jobb a prevenció, a megelőzés, még ha forrást áldozunk is, mint az, ha bármilyen típusú olyan mélységű problémákkal kell szembenézni, amelyek utána sokkal nagyobb katasztrofális helyzetek kialakul ását hozhatják magukkal. És ráadásul, hogyha ennek a történetnek a megvalósításához még európai uniós források bevonását is meg tudjuk tenni, és nem a magyar költségvetésből kell azokat a pénzeket elővarázsolni, amit mondtam, hogy ha kell, akkor itt most l evezetem, hogy hol és hogyan lehetne egy felelősségteljes kormányzati viseltetéssel megteremteni ennek a hátterét, nem ennek, ennek a sokszorosának a hátterét, de ha még európai források bevonását is meg tudjuk tenni, akkor meg azt gondolom, hogy még inkáb b érdemes mindent megtenni olyan értelemben, ami a Magyarországon élő emberek érdekeit szolgálja. Én erről beszélek akkor, amikor azt mondom, hogy a mi álláspontunk
