Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. október 6. kedd (102. szám) - Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik):
839 az, hogy ilyen értelemben, e tekintetben és a magyar emberek érdekét szem előtt tartva és e gy humánus kezelést megvalósítva próbáljunk meg ezekben a kérdésekben eljárni. Még két dolog röviden. Az egyik. Én a törvényességről olyan értelemben beszélek, hogy teljesen mindegy az én számomra, hogy milyen színezetű kormány. De ha van egy alkotmánya, e gy alaptörvénye, akkor az alapján. Ha van egy más törvénye, amely rendelkezésre áll, akkor persze aszerint. De ha nincs, akkor a törvénytelenség színpadára senki nem léphet. Ha maga a kormány megy el olyan irányba, hogy az Alaptörvényétől eltérő megoldások at próbál alkalmazni egy nehéz helyzetben, az sem megengedhető, mert a törvénytelenség senki számára nem megengedhető. És most nem feltétlen csak ebben a konkrét esetben gondolkodva mondom ezt, hanem általánosságban is. Tehát azt akarom mondani, hogy nyilv án, ha egy fél évvel ezelőtt, amikor plakáthegyek sokaságát pakolták ki, merthogy volt információjuk, valószínűleg több, mint nekünk, sima parlamenti képviselőknek, hogy körülbelül mi várható és mi lesz, ha akkor azokat a forrásokat nem arra használják, ho gy kicsi feszültség, kicsi káosz, kicsi ez, kicsi az szülessen, hanem arra, hogy a prevenció tekintetében mit kell tenni, akkor kevesebb és kisebb problémával nézünk szembe, mint amennyivel most adott esetben szembe kell nézni. Az utolsó két gondolatom ped ig arról szól, Z. Kárpát Dániel képviselőtársam, amikor a „hagyják” kategória, tehát hogy nem küldték, nem vitték, hagyják, az szerintem egy elemi bűn. A kormánynak nem az a feladata, hogy hagyja, hanem az a feladata, hogy megoldja. Ezért kormányoz. Ha nem oldja meg, akkor az a kormány felelőssége, mert az ő feladata. Az ellenzéknek, önöknek is, nekünk is, mindenki másnak meg szerintem az a feladatunk, hogy egyrészt, ha tudunk, akkor konstruktívan próbáljunk meg segíteni, másrészt meg számon kérjük azt, hog y megoldottáke vagy nem. Ugyanúgy, ahogy mondtam a konkrét példát a magyar embereket érintő, mondjuk, egy éven belül második tüdőszűrés tekintetében. Szóval, nonszensz. Pont olyan ügyekben, pont olyan réteget érintően ilyen költségteherviselést elvárni, akik adott esetben létező problémákkal megáldva elmennének egy szűrésre akkor, ha nem kellene érte fizetni, de mivel még ez a kicsi pénz is nagy pénz neki a mindennapi megélhetés tekintetében, nem fogja megtenni. És ezzel mit hív életre? Annak a kockázatát hívja életre, hogy a környezetében lévő emberek tekintetében a fertőzésveszély esélyét hordozza magában és ennek a lehetőségét hordozza magában. Nem beszélek többet a dologról. Csak azt akarom mondani még egyszer és ismételve, nekem személy szerint, de ny ugodt lelkülettel mondhatom, a Magyar Szocialista Pártnak még egyszer, egyértelműen az az álláspontja ebben a dologban, hogy lehetőség szerint mindig a magyar emberek érdekeit szem előtt tartva, humánus megoldással és - kiegészítem még egy mondattal - a tö rvényesség színpadán eszerint próbáljuk meg tenni a dolgunkat, politikai hitvallástól függetlenül. Köszönöm szépen. (Dr. Józsa István: Igaza van! - Taps az MSZP padsoraiból.) ELNÖK : Most kétperces hozzászólások következnek, elsőként Szilágyi György ké pviselő úrnak adom meg a szót. SZILÁGYI GYÖRGY ( Jobbik ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Muszáj Gúr Nándorra reagálnom. Persze ő nem tudja, én megértem, hogy ön nem érti a Jobbikot, egy XXI. századi pártot XX. századi párt tagjaként. Nekünk egy dolgunk v an, képviselő úr. Az, hogy megnézzük, hogy az ország érdekét mi szolgálja, és mi abban, amikor meg kell védeni például Magyarországot, abban támogatjuk a kormányt. Ha úgy gondoljuk, hogy az ország érdekeit, mondjuk, a földtörvény nem szolgálja, akkor meg e llene megyünk. Aszerint döntünk, hogy éppen mi a megfelelő. Abban pedig igaza van, hogy az valóban egy óriási tragédia, hogy 600 ezer magyar és ráadásul képzett magyar dolgozik jelen pillanatban külföldön. Csak erről az egészről ön úgy beszél, mintha ehhez önöknek például semmi köze nem lenne. Pedig, tudja, képviselő úr, azért lehet, hogy lehet
