Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. október 6. kedd (102. szám) - Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR (MSZP):
837 FideszJobbik, JobbikFidesz, ahogy tetszik önöknek; vagy azt az utat járják - el kell dönteniük , amelyik arról szól, hogy kiszolgáló, loholó kiskutyaként, amikor úgy gondolják, akkor kielégítik a nagytestvér igény eit. (Közbeszólás a Jobbik soraiban.) Önök nyilván politikai értelemben döntenek, de sokáig nem lehet játszani ezt a történetet, hogy egyszer így, egyszer úgy, egyszer önálló vagyok, megmutatom önmagam, egyszer meg befekszem, és eleget teszek mindenfajta k ívánságnak. Komolyabbra fordítva a történetet - ezt a néhány gondolatot csak azért mondtam el, mert inspiráló volt Szilágyi képviselőtársam megszólalása , ami ettől sokkal komolyabb: képviselőtársaim, Európában van egy nagy érték szerintem, az a négy szab adság, amelyikből az egyik nekünk szerintem félelmetesen fontos, az hogy az élő munkaerő szabadon áramolhat Európában, nyilván az európai tagállamok viszonyrendszerében. Ezzel tisztában vagyunk. Szerintem mindig végig kell gondolni mindenfajta döntésünk me ghozatalánál - legyen az menekültkérdés, migránskérdés, ki hogy áll a dologhoz , hogy vane olyan értelmű kihatással a mi viseltetésünk a tekintetben, hogy egy későbbi időszakban esetleg azok a gazdasági menekültek, az a 600 ezer magyar, aki Európában más hol keresi meg a családja kenyerét, fogjae tudni ezt tenni. Én nem örülök annak, hogy ez a 600 ezer ember nem itthon keresi meg a kenyerét. Én annak örülnék, ha itthon keresné meg. De ez a kormány (A Jobbik képviselői felé:) az önök segédletével is adott esetben olyan helyzetet teremtett, hogy az elmúlt öt esztendőben félmillió ember kényszeredett módon elhagyta ezt az országot, gazdasági menekültté vált. Ön is beszél menekültekről meg gazdasági menekültekről, azért mondom: félmillió ember kényszeredett mó don el kellett hogy hagyja ezt az országot. (Közbeszólás a Jobbik soraiban.) Azért fordulok ide, mert részben segítőtársként jelen voltak ebben a folyamatban. (Közbeszólások és derültség a Jobbik soraiban.) Egy a lényeg: ezek az emberek - minden felmérés ezt alapozza meg - sajnos hosszú távon úgy tervezik az életüket, hogy nem kívánnak hazajönni Magyarországra. Én ennek nem örülök. Sokkal jobb lenne, ha itthon dolgoznának, itthon lennének adófizetők, gyarapítanák, erősítenék a gazdaságot, és járulékbefizet őként is, mondjuk, a nyugdíjkasszát erősítenék. De ez a helyzet nem így van ma. Egy szó, mint száz, a két kérdés egymáshoz kapcsolását csak úgy akarom megtenni, hogy ha és amennyiben mi soha nem tudjuk önmagunkat túllépni, azt gondoljuk, hogy csak saját ma gunk minden kérdést meg tudunk oldani - csak Magyarországra gondolok - Európa színpadán, szerintem nem jutunk sehova. Nem azt mondom, hogy csak európai és közös megoldások vannak, hanem azt mondom, hogy van olyan, amiben nekünk is külön hozzá kell tenni, m eg van olyan, ami bizony több Európát is kíván e tekintetben. Szóval, szerintem nem lehet semmilyen vonatkozásban csak haszonélvezője lenni valaminek, másik oldalról pedig elzárkózni mindentől. Én azt gondolom - lehet, hogy hibásan az önök véleménye szerin t, de én azt gondolom , hogy nekünk ezekben a kérdésekben is, tehát a menekültügyi, a migránskérdésekben is vannak olyan közös felületű ügyeink Európában, amelyekben igenis kikényszerítő magatartást is életre kell tudnunk hívni, meg elfogadó jellegűt is é rvényesíteni kell. Egy szó, mint száz, megint csak azt mondom, hogy ha ezeket a pontokat nem találja meg a kormány - mert a kormány van helyzetben , akkor veszteségeket könyvelünk el. Ha mindig - csúnya a hasonlat, de - csak úgy megy az ember a kocsmába, hogy berúgja az ajtót, és nem akarok még csúnyábbat mondani, hogy beköp az ajtón, az sehova nem vezet. Én azt akarom mondani, hogy nekünk akár a külpolitikánk, akár bármi más tekintetében szerintem olyan politikát kell folytatni, ami mások szemében is a mi nimum elfogadhatóság kategóriáját magában hordozza, annak a lehetőségét magában hordozza. De a lényege ennek az egész történetnek az az én gondolkodásomban, hogy ha Magyarországot nem az európai színpadról, hanem a harmadik világ keretei közül sokan „meglá togatják” - idézőjelbe tetten - vagy éppen mennek rajta keresztül, akkor az önös érdekünket is, a magyarországi emberek érdekét is az szolgálja szerintem, hogy minél kevesebb gonddal és problémával kelljen