Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. október 6. kedd (102. szám) - A magyar szórvány napjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK: - SZÁVAY ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
811 tematikájú javaslatokkal. Arról nem is beszé lve, hogy hiányos és pontatlan, indoklása pedig ellentmondásos. Olyan, mintha egy fogalmatlan gyakornokkal íratták volna meg rohammunkában, aki a témának maximum 15 percnyi googleizás erejéig nézett utána. Ezt a javaslatot csak azért állította valaki össz e, kedves képviselőtársaim, hogy mielőbb át lehessen erőszakolni a parlamenten, nehogy véletlenül elindulhasson valamiféle konszenzuskeresés és közös gondolkodás. Nehogy véletlenül valaki más is osztozhasson önökkel ennek a nemes ügynek a képviseletében! C sak a Fidesz! - ismerjük a jelszót. Mi, jobbikosok pedig mindig azt mondjuk mindenre: csak a nemzet! Szomorú volt hallani, milyen szánalmas alibizésre kényszerítették a tegnapi bizottsági ülésen Pánczél képviselőtársunkat, aki azzal próbálta kimagyarázni a bizonyára általa is kínosnak tartott helyzetet, hogy azért kell ezt a javaslatot ilyen gyorsan beadni, hogy november 15ig elfogadásra kerülhessen. Az egy hét alatt új minisztériumot is kreálni tudó fideszes törvénygyár működését figyelembe véve ez egy ka mu indok. Az előzetes konszenzus kialakítása, valamilyen közös javaslat megfogalmazása tehát, amire egyébként a Kárpátmedencei Magyar Képviselők Fórumának szándéka is irányult, csak akarat kérdése lett volna, ami azonban nyilvánvalóan ismét hiányzik az ön ök részéről. Ugyanazt folytatják, kedves kormánypárti képviselőtársaim, amit az elmúlt öt évben tettek: a nemzetpolitikát pártpolitikává züllesztik. Mert pontosan látható már az előttünk fekvő javaslatból is, hogy bár rövidesen országgyűlési határozat fog válni belőle, mögötte mégsem lesz semmilyen tartalom, semmilyen valós, konkrét kormányzati szándék. (15.30) Üres szavak ezek így csupán. Persze, legalább ki lehet majd pipálni vele egy olyan ügyet, amellyel kapcsolatban az önök kormánya számos alkalommal n yilvánult meg ellentmondásosan az elmúlt öt év során. Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! A Bethlen Gábor Alap vitájában majd - amit már bizottsági szintre száműztek, nehogy erről a kérdésről a parlament plenáris ülésén túl sokat lehessen beszélni - ko nkrét adatsorokkal is fogok szolgálni. Most csak annyit jegyeznék meg, hogy erős ellentmondásban áll a határozati javaslatban megfogalmazott szándék és a kormány szórványközösségek irányába gyakorolt eddigi támogatáspolitikai hozzáállása. Különösen Erdélyb en, de sajnos másutt is igen jellemző volt ugyanis az elmúlt öt évben, hogy néhány szórványkollégium vagy iskolai buszjárat támogatása mellett is a szórványterületeken működő intézmények, szervezetek, illetve az ott megvalósuló programok jelentős része csa k minimális vagy semmilyen magyar állami forrást nem kaphatott a Bethlen Gábor Alaptól. Tiltólistán voltak pusztán azért, mert nem valamelyik külhoni fideszes fiókpárthoz húztak, mint például az erdélyi szórványokban is, ahol a települések és civil szervez etek zöme az RMDSZhez köthető volt, és a Fidesz akkor még éppen hadban állt a szövetséggel, és bőszen építette a nemrég egyébként rútul cserbenhagyott és azóta csak lélegeztetőgépen tartott Erdélyi Magyar Néppártot. Ezért számunkra nemcsak e fontos javasl at benyújtásának a módja elfogadhatatlan, hanem az a tény is, hogy a kormány nemhogy a többi politikai párttal, de még a szórványszervezetekkel sem egyeztetett ez ügyben, és eszébe sem jutott kikérni a véleményüket egy ilyen, őket érintő, róluk szóló kérdé sben. Pedig ők vannak terepen, ők tudják igazán, melyek azok az elemek, amikre egy ilyen javaslatban szükség van. Számunkra felháborító az, hogy a kormány e szimbolikus, ám gyakorlati következményekkel is bíró kérdésben megint csak Budapestről és csak Buda pestről, és megint csak erőből és csak erőből akarja megmondani a tutit. Fájóan hiányzik a javaslatból a szórvány közbeszédbe, különösen a köznevelés történő beemelése is. Ez utóbbi fontossága abban rejlik, hogy pont a legzsengébb, legfogékonyabb életkorba n keltené fel az érzékenységet azon magyar közösségek irányába, amelyek magyarnak való megmaradása talán az egyik legnehezebb. Mindkét cél érdekében támogathatná az Országgyűlés például magyar és idegen nyelvű konferenciák, tudományos és ismeretterjesztő e lőadások megszervezését, oktatási
