Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. október 6. kedd (102. szám) - A magyar szórvány napjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK: - SZÁVAY ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
812 anyagok és audiovizuális termékek összeállítását és minél szélesebb körben történő terjesztését, csak hogy idézzem szó szerint a hasonló tárgyú fideszes javaslatok szövegét. Hiányolom az előterjesztésből azok megbecsülését , valamiféle elismerését is, akik szórványközösségek érdekében kiemelkedő munkát végeznek. A magyar szórvány napján kaphatnának valamiféle díjat, kitüntetést mindazok, akik munkájukkal, teljesítményükkel vagy szolgálatukkal jelentősen hozzájárultak a szórv ánymagyarság megmaradásához. És ha már külön kezeljük ezen közösségeket, akkor érdemes lenne a Bethlen Gábor Alapon belül elkülöníteni egy szórványt támogató külön keretet, ezzel is kifejezve az ezen közösségek iránt viselt magyar kormányzati felelősséget. Érthetetlen továbbá, hogy miként írhat elő a határozati javaslat ünneplésre való felhívást. Ez valamiféle elírás esetleg, vagy pusztán egy Németh Zsolti szerencsétlen fordulat arra vonatkozóan, hogy ünnepeljük meg puszta létünket, megmaradásunkat, hogy n em vesztünk ki még teljesen? Egyáltalán nincs semmi ünnepelnivaló abban, hogy nemzetünk a katasztrofális XX. század után jelenleg jó esetben is szétszakítva vegetál, miközben jellemzően inkább mindenhol egyre fogy és pusztul, úgy Magyarországon, mint a Kár pátmedencében. Határozottan visszautasítjuk, hogy bármit is ünnepeljünk a magyar szó, a magyar gondolat szomorú visszaszorulásán, épített és kulturális örökségünk megállíthatatlannak látszó eltűnésén és a nemzetünk által belakott területek vészes zsugorod ásán. Jó lenne, ha kiszakadna végre a Fidesz ebből a gondolati körből. Elég nagy felháborodást okozott és mély sebeket ejtett már az is, hogy önök barackfadalos, egymás talpára lépő, blőd ünnepet csináltak nemzetünk egyik legnagyobb tragédiája, Trianon évf ordulójából. Súlyos aggályokat vet fel többek között az is még, hogy a Miniszterelnökség közvetlen alárendeltségében tevékenykedő, pénznyelő kamuintézet, a több mint egymilliárdos költségvetését elkölteni még alibi tevékenységekkel sem képes Nemzetstratégi ai Kutatóintézet elnöke nemrégiben a szórvány felszámolásáról beszélt. A szakmai berkekben csak gyöngyhalászatnak tartott stratégia szerint a még magyarként érző és magyarnak megmaradni akarókat át kellene menteni a szórványterületekről a tömbterületekre , ahol megmaradásuk biztosítva lenne. Jó lenne tehát világosan látni, hogy a kormány most végül a szórvány megmaradását vagy áttelepítését akarja, netán mind a kettőt egyszerre. Persze, a gyöngyhalászat kérdése legitim felvetés, és nagyon örülünk neki, hog y a Nemzeti összetartozás bizottságának tegnapi ülésén Pánczél elnök úr nyitottságot mutatott azzal kapcsolatban, hogy a szórványtémán belül akár erről a felvetésről is beszélni lehetne, meg lehetne hallgatni az érdekelt feleket, ki lehetne alakítani valam ilyen közös állásfoglalást. Mert itt kezdődhetne az igazi és egyébként határon innen és túl egyaránt kívánatos nemzetpolitikai konszenzus. Az olyan nemzetpolitika, amelynek alapjai a demokratikus keretek között lezajló kormányváltások ellenére azért maradh atnak változatlanok, mert azokkal nem csupán egyetlen párt, hanem az összes olyan politikai erő egyetért, amely a kérdés iránt felelősséget és érzékenységet visel. Az olyan nemzetpolitika, ahol nem kell az egyik magyar szervezetnek és közösségnek attól ret tegnie, hogy kisemmizik a kormányváltás után, a másiknak pedig azért vágnia a centit, hogy a fordulat után végre bosszút állhasson a négy vagy még több szűk esztendőért. Az eddig követett kormányzati nemzetpolitika azonban messze nem ilyen volt. Az elmúlt öt évben soha semmilyen témában semmilyen megbeszélés, semmilyen egyeztetés nem történt. A Fidesz még azt a jobbikos javaslatot is elutasította, hogy egy összpárti kerekasztalon vitassuk meg a háborútól fenyegetett kárpátaljai magyarság érdekében szükséges lépéseket és intézkedéseket. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Mi, jobbikosok olyan nemzetpolitikát akarunk, amely maradandó, mert bennünket is túlél majd, és biztosítja a magyarság fennmaradását. Olyan nemzetpolitikát, ahol senkinek sem k ell félnie, olyat, amelyben mindenki kizárólag érdemei szerint és nem politikai haverság, sőt politikai szervilizmus alapján nyerhet támogatást ahhoz, hogy a magyarság helyben történő, hosszú távú megmaradását és gyarapodását szolgálja a
