Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. október 6. kedd (102. szám) - A magyar szórvány napjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK: - SZÁVAY ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
810 akart ák. Kétségtelen, hogy ma nem erőszak, nem háborús pusztítás fenyegeti megmaradásunkat a Kárpátmedencében, hanem nyelvünk, kultúránk, hagyományaink, hitünk elvesztése és feladása. Pontosan tudjuk, hogy mindez a szórványra hatványozottan igaz, miközben az i s sajnálatos tény, hogy az elesett szórványtelepüléseket rögtön, szinte visszafordíthatatlan folyamatként követi a korábban még tömbmagyarnak számító területek, falvak és városok szórványosodása. De mégis ki kell mondanunk, hogy nyelvünk, kultúránk, hagyo mányaink és ezzel magyarként való megmaradásunk zálogai, mondhatni, modern kori végvárai azok a szórványtelepülések, ahol adott esetben már csak egy düledező templom, egy omladozó iskola vagy egy régebben még sokak által használt közösségi ház emlékeztet a z egykor volt magyar világra. Olyan magyarok küzdenek e településeken modern végvári vitézként megmaradásukért, akik még fontosnak tartják, hogy gyermekeiket, unokáikat magyar szóra tanítsák, magyar iskolába, magyar istentiszteletre, magyar néptáncórára já rassák vagy egyszerűen csak magyarul szóljanak hozzájuk. És a rosszalló pillantásokat, a nevetségessé tételt nem is feltétlenül csak az ukránoktól, románoktól vagy szerbektől, hanem bizony sajnos sokszor saját családtagjaiktól, barátaiktól kapják. És mondj uk ki azt is, hogy sajnos az elmúlt évtizedek magyar kormányai nem voltak kellően erős támaszai a Kárpátmedencei magyar szórványnak. Ugyanúgy hajlamosak voltak elfeledkezni róluk, mint Habsburg királyaink a végvárainkról és az azokban szolgálatot teljesít őkről. Csak akkor eszméltek, amikor valamelyik fontos bástya összedőlt, netán a várnép megfutott, és ezzel elesett egy végvár. S emiatt esnek el sajnos ma is anyanyelvi, kulturális végváraink DélErdélyben, a Mezőségen, a FelsőTisza mentén vagy éppen Újvi dék, Nyitra, Eszék és Lendva környékén. Sajnálatos tény, hogy Bethlen Gábor fejedelmünk szülőfalujában, Marosillyén legutóbb is már csak tíz személy vallotta magát magyarnak. Tisztelt Országgyűlés! Nemcsak a Székelyföldön vagy a Csallóközben vannak még mag yarok, hanem Hunyad, Nyitra vagy éppen Szerém megyékben is. Nemcsak Beregszászon és Szabadkán, hanem Técsőn és Nagybecskereken is lehet még magyar szót hallani az utcán. Nemzeti kulturális emlékezetünk számos ékköve ma már a szórványban található. Sem a gy ulafehérvári ezeréves templom, sem a nagyságos fejedelem, II. Rákóczi Ferenc hamvai, sem a Kölcsey által megénekelt huszti vár környékén nem vagyunk már többségben mi, magyarok. De még vagyunk. Ha kevesen is, ha kevesebben is, de még vagyunk. Ezért tartott uk mi, jobbikosok már a 2010es választási programunkban is kiemelten fontosnak egy külön szórványstratégia megalkotását, hogy e közösségek régiónként is eltérő speciális helyzetére megfelelő válaszokat tudjunk adni. Fájó, hogy ebből azóta sem lett szinte semmi. Bár örömmel hallottuk az imént, hogy most már Németh Zsolt képviselő úr szerint is fontos lenne egy ilyen stratégia megalkotása. De már 2015öt írunk, és még csak el sem indult semmilyen közös gondolkodás, párbeszéd, netán együttműködés arról, hogy miként tudnánk a felmerülő igényeknek megfelelően, programszerűen és kormányokon átívelő nemzetpolitikai konszenzus alapján e közösségeket támogatni. A Magyar Állandó Értekezlet és a Kárpátmedencei Magyar Képviselők Fóruma is megfogalmazta már azt az igén yét, hogy november 15ét, Bethlen Gábor fejedelmünk születésének és halálának napját, évfordulóját a magyar szórvány napjává nyilvánítsuk. Magam a Nemzeti összetartozás bizottságának múlt heti ülésén azzal az utóbb naivnak tűnő javaslattal éltem, hogy a ko rábbi emléknapokkal kapcsolatos szomorú példákból okulva próbáljunk meg ez alkalommal közös ötpárti képviselői előterjesztést benyújtani, vagy legalább egy, a Nemzeti összetartozás bizottságában konszenzussal megszövegezett javaslatot elfogadni. Felvetésem et a bizottság fideszes elnöke, Pánczél képviselő úr akkor elvi egyetértéséről és támogatásáról is biztosította, éppen ezért ért meglepetésként, hogy még aznap, azaz múlt hétfő délután benyújtásra került a javaslat, nem meglepő módon négy kormánypárti képv iselő önálló indítványaként. Az ügy, amelynek érdekében most felszólalunk, persze nemes és feltétlenül támogatandó, ugyanakkor a javaslat szövegezése semmiféle koherenciát nem mutat a korábban elfogadott hasonló
