Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. október 6. kedd (102. szám) - Döntés önálló indítvány tárgysorozatba vételéről - A közigazgatási bürokráciacsökkentéssel összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája - LÁZÁR JÁNOS, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, a napirendi pont előadója:
747 Elsőként megadom a szót Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének. Öné a szó, miniszter úr. LÁZÁR JÁNOS, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, a napirendi pont előadója : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Először is szeretném megköszönni azoknak a képviselőtársaimnak, akik a frakciófegyelmen túli érdeklődés okán vesznek részt a mai nyitó vitában, é s csatlakoznak azon képviselőtársaimhoz, akik azt a majdnem reménytelennek tűnő vállalkozást igyekeznek támogatni, ami a magyar állami bürokrácia visszametszésére, leépítésére és a magyar közigazgatás jobbá tételére vonatkozik. Ha megengedik, akkor néhány alapvetéssel kezdeném a miniszteri expozét, különösképpen azért, mert meggyőződésem szerint az elmúlt években olyan - részben önök által támogatva, részben a társadalom által elismerve - végrehajtott változás következett be az ország közigazgatásában, ami nagyban fogja erősíteni ezt az országot, ami mindannyiunknak célja és érdeke. Történelmi tanulság, hogy a magyar állam akkor volt erős, ha egy professzionális közigazgatás és bürokrácia támogatta abban, hogy részben jólétet teremtsen, részben pedig a nemze t szolgálatában a nemzeti érdeket érvényesítse. Nem véletlen hozom ide 1867 után a ’48as áprilisi törvények megvalósítását az 1870es években kezdődött közigazgatási törvényhozással, aminek a lényege a modern magyar állam felépítése volt. Még akkor is, ha az akkori nyelvi keretek között ma anakronizmusnak tűnő liberális állam kereteit építették fel, az akkori közigazgatásszabályozás - akár az önkormányzatiság, a törvényhatóság, a községek szabályozása, az igazságszolgáltatás szabályozása, az állami köziga zgatás szabályozása - elengedhetetlenül szükséges volt ahhoz, hogy azt mondhassuk száz év távlatából, hogy a legsikeresebb magyar állam mégis az 1867 és 1914 között tevékenykedő magyar állam volt: ekkor voltunk képesek leginkább az akkori nemzetközi élvona lhoz csatlakozni, és ekkor tudtunk érdemben a nemzeti jóléten segíteni és emelni. Nagyon jó példa az első világháború után létrehozott közigazgatási rendszer, ami az első világháború előtti évek mintáját követte, másrészről pedig nagyon súlyos társadalmi v álságokra adott választ: meg kellett válaszolni 1920ban az ország erőforrásai nagy részének, területei kétharmadának elvesztését jelentő trianoni békediktátum utáni országműködtetés kérdéseit. Ezért született 1929ben az első átfogó közigazgatási törvény Magyarországon, amely nemcsak korrekciókat, módosításokat, kiegészítéseket, részletkérdéseket szabályozott, hanem az első komoly közigazgatási jellegű szabályozás volt, és ennek következtében a ’30as években folyamatosan ügyelt arra az állam, hogy magát részben stabil, konszolidált állapotban tartsa, részben pedig alkalmas állapotban arra nézvést, ami az összes akkori parlamenti párt célkitűzése volt: a határrevízió, illetve a magyarság újraegyesítése a Kárpátmedencében. Ahhoz tehát, hogy Magyarország a világ élvonalába tartozzon, szükség volt egy professzionális közigazgatásra a XIX. század végén és a XX. század elején, hiszen ez a gazdasági fellendülést támogató bürokrácia volt, a gazdasági növekedést támogató bürokrácia volt, amikor Magyarország az Os ztrákMagyar Monarchiában ugyan, de mégis Európa és a világ egyik gazdasági vezető hatalma lehetett, másrészről pedig amikor bajban volt az ország, az állam és a nemzet léte volt veszélyben Trianon után, akkor a helyzet stabilizálása és konszolidálása, az ország működőképessé tétele érdekében is nagy szükség volt a professzionális magyar közigazgatásra. Csak megjegyzem, hogy 1938 után, az első területátvételek után, húsz év után a magyar bürokrácia és közigazgatás képes volt egyik napról a másikra folyamato san átvenni korábbi magyar területeket, visszavenni és azokat üzemeltetni, működtetni. Csak megjegyzem közigazgatástörténeti érdekességképpen, hogy a két világháború közötti magyar államvezetés, az akkori Belügyminisztérium és az akkori közigazgatás minde n határon túli magyar településről többet tudott, mint amit ma tud a digitalizáció időszakában a magyar kormányzat. Ez tette lehetővé azt, hogy amikor törvényes és hatalmi eszközökkel Magyarország területeket szerzett vissza, akkor képesek legyünk annak a közigazgatásnak a működtetésére.
