Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. november 19. csütörtök (119. szám) - A Nemzeti Kulturális Alapról szóló 1993. évi XXIII. törvény és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. HOPPÁL PÉTER, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
2822 Engedjék meg, hogy első körben köszönetemet fejezzem ki, hogy a Fidesz képviselőcsoportja, a KDNP képviselőcsoportja és a Jobbik Magyarországért frakciója egyaránt támogatásáról biztosította a törvén ytervezetet. Engedjék meg, hogy arra is reagáljak, hogy úgy gondoltam, nagyobb terepet fog kapni a törvénycsomag szakmai módosító anyaga, és azt hiszem, ebben kiemelt szerepet szántunk azon kormányzati ethosz pozicionálásának, hogy jelentő sen fontos értékként tartjuk számon a magyar múzeumi és könyvtári rendszerben azt a jelenlétet, amit a nemzetiségek biztosítanak. A törvénycsomagnak ez a passzusa, úgy látom, hogy csak a nemzetiségi szószólói kört érintette meg, pedig szerintem össztársada lmi kérdés az, hogy azt az értékőrzést, amiről az imént hallottuk felszólalásában Ritter Imre szószóló urat, azt az értékgyűjtést, fenntartást, dokumentálást, továbbadást is segítsük azzal, hogy a törvény technikai módosítását e tárgyban eszközöljük, jeles ül hogy a gyűjtőkör tekintetében azok a nemzetiségi bázisintézmények, muzeális intézmények, amelyek vagy megyei, vagy területi hatókörrel rendelkeznek, teljes országos területben tudják kifejteni ezt a tevékenységüket. Azt gondolom, ez hozzájárul ahhoz az értékőrzéshez, amit részben az Alaptörvényben is feltüntettünk, részben pedig a polgári kormányzás több, gesztusértéken túlmutató, effektív szabályozásban is megmutatta, hogy ez az érték mennyire fontos össztársadalmi szempontból is a mi számunkra. Engedjé k meg, hogy a szószóló úr által felvetett kérdésre annyiban válaszoljak, hogy a tájházak ide nem tartozó kérdéskörében egy kormányzati program írásában vagyunk éppen ebben a pillanatban. Dr. Cseri Miklós főigazgató úr, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múz eum főigazgatója miniszteri biztosként éppen egy olyan programot ír - és erről a napokban számolt be az államtitkárság előtt , amely program ki fog terjedni a tájházak társadalmi pozicionálására, a nemzetiségi tájházak kérdéseire. S nagyon remélem, hogy r övid időn belül, néhány éven belül valamiféle külön forrás is mozgósíthatóvá válik a rossz állapotban lévő tájházak felújítására. Köszönöm szépen szószóló úrnak, hogy ezt ez alkalommal is jelezte számunkra. Ami az ideológiai ütközésünket illeti: engedjék m eg, hogy kifejezzem, nyilvánvalóan arra számítottam, hogy baloldali képviselőtársaink felszólalásaiban majd elsősorban nem a kulturális törvény technikai módosítása irányában érkezik majd ellenvetés, hanem természetesen az NKAtörvény jelenlegi módosítását fogják támadni, és értelemszerűen önök erre is vállalkoztak. (14.00) Azonban, ha egy kicsikét távolabból tekintünk erre a kérdésre, hogy mi is zajlik Magyarországon: értem azt, hogy erősen kell fogalmazni egy baloldali frakcióból vagy egy független képvis elői székből, amikor az NKA és a Magyar Művészeti Akadémia minimális együttműködését törvényi szabályozással a kereszténykonzervatív polgári többség a parlament elé hozza, de azért azt a nemzethalálvíziót elénk táró megnyilvánulássort, amit hallhattunk H iller István képviselőtársunktól elsősorban, majd az őt követő baloldali felszólalóktól, erőteljes túlzásként szeretném aposztrofálni. Úgy érzem, hogy az a mármár valóban a XIX. századi romantika stílusjegyeivel felvértezett felszólalás, amely ilyen kifej ezéseket használ, hogy az önálló kultúra megszűnését eredményezheti ez a folyamat, Gúr Nándor képviselő úr utolsó mondatai között szerepelt ez, illetve Hiller István képviselő úr, korábbi kulturális miniszter is tett olyan jellegű megnyilvánulásokat, ami e gy teljes kultúravesztés és nemzethalál előttünk álló sötét periódusára utalt, úgy érzem, ezek a megnyilvánulások mérhetetlenül túlzóak. Azért is kell ezt mondanom, mert a romantika korában, szintén a XIX. században, épp a reformkor az az időszak, amikor a magyar költészet a nemzethalál víziójával foglalkozott. Számos kiváló, fantasztikus, ma is a törzstananyagot képező költészeti alkotásukban ott szerepel, hogy ha ez így folytatódik, itt már nem is fogunk magyarul beszélni, itt vége van a magyar kultúrának , és valóban behinthetjük sóval mindazt, amit eddig magyarnak tekintettünk az elmúlt évezred során.
