Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. november 19. csütörtök (119. szám) - A Nemzeti Kulturális Alapról szóló 1993. évi XXIII. törvény és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. HOPPÁL PÉTER, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
2823 Tehát miközben a reformkor időszakában a vátesz költői megnyilvánulások sorát tudjuk idézni ebből a korszakból, aközben hozták létre nemzeti nagyjaink, nemz eti eleink a magyar tudomány számára azt a köztestületet és azt az intézményt, a Magyar Tudományos Akadémiát, amelynek létét, tevékenységét ma már senki sem gondolja megkérdőjelezni. Azt gondolom, adósságot törlesztettünk a Magyar Művészeti Akadémia létreh ozásával. A Magyar Országgyűlés és a magyar állam egy, a reformkor óta tartó feszültséget oldott fel azzal, hogy a magyar tudományosság számára már majd’ 200 esztendeje jól működő tudomány köztestület mellé, azzal párhuzamosan helyreállította az egyensúlyt , és létrehozta a Magyar Művészeti Akadémia köztestületét. Ha a magyar tudomány reprezentánsai homogének volnának, mint ahogy nem azok, akkor önök joggal várhatnák el tőlünk, hogy a magyar művészetet reprezentáló köztestület se legyen homogén politikai ért elemben. Itt politikai testületként felmutatni a művészeti akadémiát, azt gondolom, dőreség. Hiszen semelyikünk sem tudja, hogy a köztestület tagjai, az akadémikusok egyébként a személyes politikai meggyőződésükben hol állnak vagy hogyan gondolkodnak. Tehá t azt gondolom, kár ilyet mondani és a különböző médiaorgánumoknak újabb és újabb munícióval szolgálni azzal, hogy a bűnös Művészeti Akadémia teljesen egyoldalú és politikailag teljesen determinált és csakis homogén jobboldali, baloldalellenes szövetkezés. Szó sincs ilyenről! Maguk a tagok tiltakoznak ez ellen a minősítés ellen. Mint ahogy a Tudományos Akadémia tagságában sem tudunk semmiféle olyan irányt kimutatni, hogy az pedig egy baloldali személyekből álló konglomerátum lenne. Aki ilyet mond, az jobb, ha többet nem nyilvánul meg ilyen kérdésekben szerintem. Sem a Tudományos Akadémiát, sem a Művészeti Akadémiát ilyen értelemben, ha ekvivalenciáról beszélünk, nem érdemes ilyen tartalmi kérdésekkel vádolni, támadni. Még egy fontos megjegyzést szeretnék te nni a kettejük egyensúlyáról: ez az állami költségvetésben felmutatható különbségtétel, hogy még mindig nincs egyensúlyban a tudományos köztestület állami támogatása és a művészeti köztestület állami támogatása. Ez ügyben kérem, hogy lapozzák fel, hogy a 2 015ös, idei állami költségvetésben a Magyar Művészeti Akadémiára mindössze 5,5 milliárd forintot mozgósított a magyar állam a költségvetésből, míg a Magyar Tudományos Akadémiára 48 milliárd forint körüli összeget mozgósított a magyar állami költségvetésbő l. Tízszeres a szorzó, tisztelt képviselőtársaim, a Magyar Tudományos Akadémia javára. Én ezt egyébként helyénvalónak tartom, hiszen egy bő 150, majdnem 200 esztendős intézmény esetén a szervezeti struktúra bővülése és a feladatok hatalmas mivolta, a már b eállt akadémikusi juttatások teszik lehetővé, hogy egy magas pozíciót foglaljon el a Magyar Tudományos Akadémia a magyar állami költségvetésben. A Művészeti Akadémia még egy olyan úton halad, ami lépcsőről lépcsőre, lépcsőzetesen próbálja elérni ezt a párh uzamos egyensúlyi pozíciót, és ebben még nagyonnagyon messze állunk attól, hogy a tudományos köztestülethez közelítsük az MMA pozícióit. Ilyen értelemben tehát az MMA feudális térfoglalása című kifejezés az általam nagyra becsült Hiller István szájából kö ltői és romantikus túlzásnak tekinthető részemről. Az NKA védelmében elmondott szavaikat alapvetően méltányolhatónak tekinteném. Azonban, ha megnézzük az 1993as szövegkörnyezetet, amikor az NKAtörvény idejött a Ház elé, az akkori ellenzék szintén hiszter izálta az akkori közbeszédet, és az NKAtörvényt kultúra elleni támadásként aposztrofálták. A mai helyzet szinte pontosan rímel az akkori szövegkörnyezetre. Úgy érzem, hogy az akkori víziók, az akkori jóslatok sem érvényesültek, hiszen ma Hiller István kép viselőtársunk éppen az NKA működése melletti érveléssel tisztelt meg bennünket itt, a plenáris ülésen. Azt mondja, hogy az NKA elmúlt 20 éves története éppen hogy a magyar kultúra támogatásának egy fontos fundamentuma, amelynek bármilyen megváltoztatása a kultúra elleni általános támadás. Ezzel nyilvánvalóan nem értünk egyet. De még egyszer ismétlem, 22 évvel ezelőtt, ahogy Szabó Szabolcs képviselő úr is említette, az akkori elődöm, talán szabad így fogalmazni, az Antallkormány kulturális államtitkára való ban Fekete György művész úr volt, professor emeritus, ma pedig a Művészeti Akadémia elnöki tisztségéből tekint a kultúra finanszírozásának és a kultúra működésének feladataira Magyarországon. És ha azt mondjuk, hogy ’93ban az NKAtörvény miatt támadta az
