Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. november 19. csütörtök (119. szám) - A Nemzeti Kulturális Alapról szóló 1993. évi XXIII. törvény és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. HOFFMANN RÓZSA, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
2812 Nincs semmi baj a másik módosító csomaggal sem, a könyvtárakra és a múzeumokra vonatkozó javaslatokkal, amelyek ismertetésétől tartózkodom, lévén, hogy azt teljesen vil ágosan kifejtette államtitkár úr és a Fidesz vezérszónoka is. A KDNP természetesen támogatja ezeket a módosításokat is, ugyanis, amit fontosnak tartok megemlíteni, az a következő: a könyvtár fogalma néhány évtizeddel ezelőtt kimerült a könyvek és a folyóir atok gyűjtésében, tehát a nyomtatott produktumok gyűjtésében, ezek fölött is már eljárt az idő, ideje, hogy az elektronikus változatok, köteles példányok szolgáltatását és gyűjtését is a mai kornak megfelelő igény szerint szabályozzuk. Ami a mú zeumi módosításokat illeti, ott pedig két fontos mozzanatra szeretném felhívni a tisztelt Országgyűlés figyelmét. Örvendetes, hogy kitér a módosítás a természettudományos gyűjtemények szabályozására, és itt össze is kapcsolnám ezt a szándékot a természettu dományok iránti fokozott igénnyel, érdeklődéssel és támogatással, amely a harmadik és második Orbánkormány politikáját egyaránt jellemzi. Külön dicsérendő és helyeselendő az, hogy a nemzetiségi, néprajzi gyűjtemények szervezeti, működtetési, nyilvántartás i kérdéseit is tárgyalja. Ezért tehát természetesen a törvénymódosításnak ezt a részét is támogatja a Kereszténydemokrata Néppárt. Gondolom, nem fogok meglepetést okozni a tisztelt Országgyűlésnek, ha azzal vezetem be a harmadik nagy témakör tárgyalását, h ogy ezt is támogatja a Kereszténydemokrata Néppárt, éspedig a következők miatt. Mi egészen máshogy látjuk az MMA, a Magyar Művészeti Akadémia szerepét, mint ahogy az előttem szóló Hiller István szocialista képviselő úr itt elmondta, aki a tőle megszokott r etorikai fordulatokkal, eléggé dehonesztáló, borzalmas és ijesztő kifejezéseket mondott nagy felindulásában. Nem is jegyeztem fel mindet, hiszen a jegyzőkönyv ezeket megőrzi. A KDNP a következőképpen látja a kérdést. A kultúra, a művészetek támogatása mind ig is mecénást igényelt. Évszázadokkal ezelőtt ezt általában a módos arisztokraták, a papság, az egyház és egykét olyan gazdag mecénás vállalta magára, akiknek a művészetek iránti fogékonysága jóval átlagon felüli volt, és megengedhette magának azt, hogy a vagyonából valamit úgymond áldozzon a művészetek és a művészek felkarolására. A mai Magyarországra - akárcsak nagyon sok más országra - nem jellemző, hogy ilyen gazdag mecénások volnának, akikre rá lehetne bízni a különböző kulturális termékek és művésze k támogatását. Nincsenek már olyan Esterházy hercegek - bár hála istennek, él még közülük néhány , aki fel tudná vállalni, hogy mondjuk, egy Haydn és a zenekara fizetését támogassa, hogy szponzorálja remek szimfóniák és színházi darabok előadását és megal kotását. Ezért tehát az állam vette át kényszerűségből valamilyen formában a mecenatúra szerepét. Az állam mindig egy fikció, és mindig kifejezi azoknak az akaratát, akik - legalábbis egy demokratikus társadalomban - a többség jóvoltából a döntések zömét h ozzák. Az állam önmaga - miután ez egy fikció - természetesen ahhoz, hogy egy ilyen feladatot el tudjon látni, hogy összefogja a művészetek, a magyar és az egyetemes művészetek támogatását, és mecénás is legyen, akkor tudja megoldani, ha van erre létrehozo tt szervezete. (13.10) Én egy ilyen szervezetnek látom a magyar művészeti alapot, amely ezt a kettős feladatot, tehát a támogatást, a gondoskodást, a fejlesztést, a megőrzést, tehát nem is kettős, hanem többszörös feladatot elláthatja. És ebben nincs semmi rossz, semmi rosszat nem látunk ebben azokból a felsorolásokból, amelyeket itt Hiller Istvántól hallottunk, hiszen ezzel a művészeteket a tudománnyal mintegy egyenrangúvá emelte a 2011ben megszületett törvény, amely a Magyar Művészeti Akadémiáról rendelk ezett. És az nem érv arra, hogy nem integrál az MMA, mert sok olyan művész van, ahogy hallottuk, akik nem hajlandók ebbe belépni. Meglátásom szerint éppen ők azok, akik az integráció ellen és a széthúzásról szólnak. Miért nem lépnek be? A Magyar Tudományos Akadémiában is ilyen, olyan, amolyan világlátású, világnézetű és pártállású tudósok vannak, és mégsem jut senkinek eszébe, hogy két Tudományos Akadémiára lenne szükség. Az igaz, hogy a Tudományos Akadémia már lassan 200 éves, de legalábbis több mint 150 é ves intézménye a magyar államnak, míg a művészeteknek nem
