Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. november 19. csütörtök (119. szám) - A Nemzeti Kulturális Alapról szóló 1993. évi XXIII. törvény és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. HOFFMANN RÓZSA, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
2813 volt ilyen összefogója. Ezért örülnünk kell annak, hogy van egy ilyen testület, amely a legmagasabb kultúrára, a legmagasabb művészetre és ezt a művészetet gyakorló, kiváló, nemzetközileg elismert e mberekre irányítja a figyelmet. Az előttem szóló is elismerte, hogy igen, a Művészeti Akadémiában rengeteg olyan ember van, akiknek a művészeti teljesítménye nemcsak magyar, hanem nemzetközi mércével is mérhető. Ezért tehát a Művészeti Akadémia egy jó inté zménye a magyar államnak, de ahogy ezt már megszoktuk, bizony egyegy vezető, egyegy vezető testület összetételében mindig komoly ellentétek vannak a magyar szellemi életben. Nem tudom, meddig fog ez még így tartani, régi történet ez, ezt is tudjuk, legal ább 50 éves, vagy 100 éves, vagy 150 éves, és ha azok kritizálják a személyi összetételt, egyegy döntéshozó testület személyeit, akiktől ezek a személyek ideológiailag távolabb állnak, ez nem örvendetes, ugyanakkor érthető. Na most, a Művészeti Akadémia b etölti azt a szerepet, amit évszázadokon keresztül a mecénások betöltöttek, és arra is mutat példát a kultúrtörténet és a szellemtörténet, hogy a döntéshozók, akik egyegy támogatandó műről vagy művészről döntöttek, bizony többször tévedtek, és nagyon soks zor jó döntést hoztak. Számos ilyen példát ismerünk a festészetből, irodalomból, Puccini első remek operáját egy szakértői bizottság nem támogatta, és magasra emelt helyette egy sokkal értéktelenebb művet. És ki az, aki igazságot szolgáltatott? Mindig az u tókor és mindig a közönség, mert a művészetben nincsenek olyan objektív kritériumok, mint amilyenek a tudományok egy részében, ott is csak egy részében, főleg a természet, műszaki tudományokban elég objektívan lehet dönteni egyegy teljesítményről, vagy a sportban, de már a humaniórák tekintetében is elég sok a vita. A művészet pedig, az esztétikum egy olyan kategória, amit nem lehet kilóra, súlyra mérni, szükségszerű, hogy a döntéshozók saját beállítottsága, szubjektív véleménye mindig szerepet játszik. M ert, tisztelt Országgyűlés, ne áltassuk magunkat! Ez a vita, ami már a sajtóban követhető volt, és ami itt most a szocialista hozzászólásból kiderült - én egy egészen más álláspontot képviselek , alapvetően arról szól, hogy ki osztja a pénzt, és ezek, hog y ideológiai diktatúra, kisajátítás, olyan jól hangzó szavak, de arról van szó, hogy a Nemzeti Kulturális Alap, amely források fölött rendelkezik, nagyon sok olyan döntést meg tud hozni, amivel támogat vagy nem támogat. Hozzá szeretném tenni, hogy nem tilt , mint ahogy ezt a kommunizmus évtizedeiben megtapasztaltuk, nem tilt, csak esetleg nem támogat; nyilvánvalóan azokat a műveket és szerzőket, amelyek a döntéshozók többségének a véleményét birtokolják. És valóban, ha változik a világ kereke - nem fog meglá tásom szerint, pusztán elméletileg teszem fel , akkor lehet, hogy más orientációjú művek és művészek kerülnek előtérbe, de ez a dolgok természetéből fakad. Ahhoz, hogy az MMA ezt a funkcióját, amit a törvényalkotó szánt neki immár négy évvel ezelőtt, be t udja tölteni, szükségszerű ez a közeledés az NKA és az MMA között. És a döntéshozatalban természetesen szakemberek lesznek ott, a miniszter, legyen az bármelyik pártnak a jelöltje akármilyen kormányban majd 50 év múlva, nem esett a fejére, hogy egy művésze ti kérdésekben döntő testületbe, mondjuk, bányászokat vagy kovácsokat delegáljon, nyilvánvalóan alapvetően a művészetekhez megfelelő formában értő szakemberek kerülnek oda. Ugyanígy az MMA, mert az NKA Bizottságába egyharmadegyharmadegyharmad arányban k erülnek be a szakemberek, az MMA nyilván megint szakembereket delegál. És ott vannak a szakmai testületek, akik szintén delegálnak. Volt módom nem nagyon közelről, de mégiscsak úgy belekapcsolódni egykét ilyen lektorálási, döntési ügybe, és bizony azt tap asztaltam, hogy két művész ugyanarról a műről néha háromféle véleményt fogalmaz meg. Ezért nem érdemes ezt túlideologizálni, egyetértés ebben a tekintetben nem lesz, tudomásul kell venni, hogy van egy törvényünk, van egy intézményünk, amely szépen lassan b eleilleszkedik az intézményrendszerbe, amelyet nemes célok érdekében hoztak létre, amely jó a művészetnek, jó a kultúrának, és tudomásul kell azt is venni, hogy hatodik éve olyan Magyarországon élünk, ahol egy bizonyos nemzeti keresztény értékek iránt elkö telezett kormányzat van. Nyilvánvaló, teljesen nyilvánvaló, hogy elsősorban ezt a vonalat támogatja, de senkit nem űz ki,
