Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. szeptember 21. hétfő (97. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - HARRACH PÉTER (KDNP):
233 Örömmel jelzem ö nnek, hogy már nem huszonegynéhányan, hanem 34en vannak azok, akik hazajöttek, egész biztos, hogy az 50 fő záros határidőn belül meglesz. Az egy újabb érdekes kérdés, hogy Anglián kívül érdemese, és már nem is kérdés, hanem tényként kezelhetjük, hogy szü kséges Németországra, Ausztriára és más tagállamokra is kiterjeszteni ezt a lehetőséget, mert nagyon sokan vannak, akik érdeklődnek a program iránt. Több mint 180an már felvették a kapcsolatot a hazai munkáltatóval, de ön is tudja, úgy, ahogy egzisztenciá t felszámolni és külföldön munkát vállalni nem egyszerű, ugyanezt fordítva megtenni sem egyszerű. Tehát amíg egy fiatal hazaérkezik, az több hónap, akár fél évet is igénybe vesz. Úgyhogy azt tudom mondani, abban egyetértünk, hogy elsősorban idehaza kell me gteremtenünk annak a lehetőségét, hogy minél több fiatal itthon találja meg a boldogulás lehetőségét, de arra is garanciát kell adnunk, illetve programot kell működtetnünk, hogy azok, akik szándékoznak hazajönni, megtehessék ezt. Mi ezzel a programmal rést ütöttünk a pajzson, remélem, ez a pajzs a következő években folyamatosan bővülni fog. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban. - A kormánypárti képviselők közül többen a Fideszfrakció hátsó padsoraiban állva beszélgetnek.) ELNÖK : Kö szönöm. Mielőtt megadnám a szót Harrach Péter frakcióvezető úrnak, felkérem a kormánypárti képviselő urakat, hogy a magántanácskozmányt szüntessék be. (Megtörténik.) Nagyon hálás vagyok. A frakcióvezető úré a szó. HARRACH PÉTER ( KDNP ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A miniszterelnök úr szólt az összeurópai sorskérdésről, én is erről és ennek talán az eszmei hátteréről szeretnék néhány mondatot mondani. Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a jelenséget mindnyájan ismerjük, hiszen migrációs invázió van, ismerjük az okokat is, de ki kell mondanunk azt, hogy Magyarország kezelte legjobban ezt a helyzetet az európai országok közül. A felelősségünkről is kell szólni, ami kettős, és mindig ezt mondtuk: egyrészt az üldözött, bajba jutott emberen segíteni kell, másrészt viszont önvédelemre is szükségünk van. A segítségnek viszont egyértelműen - a tömegeket illetően - Európán kívül kell megtörténnie, a kibocsátó országokban békét, szomszédjaikban pedig lehetőségeket kell teremteni. Európa állapotáról is szólt a mi niszterelnök úr, és természetesen nekünk is szólni kell. Talán cinikusan hangzik, de mondjuk ki: az öngyilkossági kísérlet NyugatEurópában sikerrel járt, az iszlamizálódás folyamata már visszafordíthatatlan; ez elkezdődött a második világháború után, most felgyorsul és betetőződik. Én NyugatEurópáról beszélek. Engedjék meg, hogy a háttérről szóljak néhány szót! Ismerjük azt, ami a migrációs folyamatot elindította: valakik biztatták őket - hogy hogyan, az homályban van , politikai, pénzügyi, ki tudja, mil yen okaik voltak, de azt mondták nekik, hogy menjetek Európába, ott jól fogtok élni. És erre rátelepült egy iparág, az a gazdasági érdekeltség, aminek a következményeit és a folyamatát látjuk. És ami sokkal fontosabb ennél, nem a migránsokról, hanem a migr ánsproblémákról kell hogy szóljon, az európai politikai elitről. Kétféle megközelítés létezik: bevándorláspártiak és bevándorlást ellenzők. Mi a különbség a kettő között? Én egyértelműen ennek az eszmei oldalát látom: valakinek az ember- és társadalomképe meghatározza a politikai szándékát is. Aki individuumban gondolkodik, és a társadalmat úgy szemléli, mint individuumok sokszínű együttesét, és multikulturális társadalomban gondolkodik, az téved, hiszen a multikulturális társadalom eszménye megbukott. Léte zik olyan értelemben, hogy az egymás mellett élő nemzetek sokszínűsége is alkothatja ezt a nagy társadalmat, létezik, hogy egy országon belül a kisebbségek is sok színt adnak a társadalomnak, de mindenképpen egy kultúrkörön belül marad a dolog. Ha tömegek idegen kultúrkörből beáramlanak, azok képtelenek egységes és integrált társadalmat alkotni. Ha valaki viszont úgy gondolkodik a társadalomról, hogy az nem csupán az emberi méltósággal rendelkező egyéneknek, hanem a közösségi embereknek a társadalma is, ak ik a közösségeken
