Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. november 4. szerda (113. szám) - A Magyar Nemzeti Bank 2012. évről szóló üzleti jelentése és beszámolója, valamint az ennek elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat; a Magyar Nemzeti Bank 2013. évről szóló üzleti jelentése és beszámolója, valamint az ennek elfogadásáról ... - ELNÖK: - TELEKI LÁSZLÓ (MSZP):
2115 Folytatni fogom. Köszönöm szépen a fig yelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Teleki László képviselő úrnak, MSZPképviselőcsoport. Parancsoljon, képviselő úr! TELEKI LÁSZLÓ ( MSZP ): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Alelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azért kértem szót, mert azért valóban lehet látni a beszámolóban, hogy milyen pénzköltések voltak és mire fordítottak különböző olyan összegeket, amelyek, azt gondolom, hogy a teljes magyarországi lakosság kedélyét borzolták. Mégped ig azért, mert lehet látni azt, hogy bizonyára vannak olyan jó dolgok, mint az oktatás, a tehetséggondozás fejlesztése, amely fontos lehet egy irányba, és azt gondolom, hogy azzal nehezen lehetne vitatkozni. Viszont azt mindenképpen vita tárgyává tenném, h ogy az oktatáson belül miért pont egy szegmensét, még akkor is, ha szakmai irányelvek alapján próbálták behatárolni, miért csak egy szegmensét próbálták meg kezelni. Holott az az összeg, amit erre a célra felhasználtak, abból a tehetséggondozás alapjából e gészen a csúcsáig lehetett volna költeni különböző forrásokat. Hogy miért mondom ezt? Látjuk azt, hogy egyébként - és önök is láthatták, ha pénzt költenek, hogy mire kellene költeni pénzt , hogy Magyarországon a tehetséggondozásra egyre kevesebb pénz jut, és egyre kevesebb gyereket érint meg; legyen ez általános iskolás, középiskolás vagy éppen főiskolás, egyetemista. Ha már pluszpénzekről beszélünk, mert pluszpénzekről beszélünk a Nemzeti Bank esetében, akkor azt gondolom, hogy a tehetséggondozást onnan k ellett volna kezdeni, hogy megnézni, hogy az általános iskolákban milyen ösztöndíjrendszereket lehetne kialakítani annak érdekében, hogy középiskolában vagy éppen az egyetemre eljutva sokkal könnyebb legyen azoknak is, akik egyébként nem nagyon tudnak erre pénzt áldozni, mert a családi anyagi helyzetük nem engedi meg. Ebből adódóan azt gondolom, hogy az oktatás szerepvállalása egyik oldalról valóban üdvös, a másik oldalról pedig azt mondom, hogy átgondolatlan és nem lehet jól definiálni, hogy ezt miért pont így tették. De továbbmennék az oktatás területén, mert nagyon sokszor azt mondja a kormány - és ezzel is egyet lehet érteni , hogy most fontos eszköz az, hogy 3 éves kortól térítésmentes az óvodai ellátás. Viszont nincs meg a feltétele annak, hogy ezek a gyerekek mindnyájan el tudjanak jutni az óvodába. És ha már azt mondjuk, hogy kastélyokat vagy éppen különböző ingatlanokat vásárol az MNB, akkor miért nem próbálja meg kezelni azt az alaphelyzetet, hogy az óvodáskorú gyerekeknek például akár Borsodban, a kár Szabolcsban, akár Baranyában legyen megoldva az óvodai férőhelyek számának bővítése? Mert azt gondolom, hogy nemes cél lenne, és nemes gesztus lenne, ha a Magyar Nemzeti Bank abból az összegből, amit az oktatásra szánt, abból a nagy összegből, ezt is t udta volna kezelni, mert akkor azt mondom, hogy Magyarország összességére próbál meg olyan pénzügyi kihatást eredményezni, amely minden rétegnek jó és elfogadható, de ezt önök nem tették, hanem egy szegmensét választották ki a támogatásnak. Ezért tehát, ha még tovább megyek és leszűkítem a célcsoportokat, akkor azt lehet mondani, hogy a romaoktatásra szánt forrásokat sem látom itt megjeleníteni, holott ugye, látjuk azt, hogy ha az MNBnek ilyen nemes, karitatív tevékenysége van, akkor próbáljon meg abba az irányba is elmozdulni, hogy a leghátrányosabb helyzetűeket, a szegényeket és ezen belül a romákat próbálja meg olyan helyzetbe hozni, hogy külön ösztöndíjjal is akár támogatni. Tudom, az a válasz, hogy nem akarjuk különvenni ezt a kettőt, viszont vannak cé lcsoportok, akiket érdemes megcélozni. Itt a szegényekre és a romákra gondolok, hogy ebben bizony lenne feladata a Magyar Nemzeti Banknak, ha ilyen összeget költ az oktatásra. De ha tovább nézem és azt mondom, nemcsak a zongoravásárlásra, nemcsak a festmén yvásárlásra és az ingatlanok vásárlására, hanem akár a fizetések, akár egyéb más költségre
