Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. október 21. szerda (108. szám) - Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény és egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
1459 kormánynak be kellene vallania, hogy a szabadságharcot, amelyet folytatott, elvesztet te. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Üdvözlöm önöket. Folytatjuk a vezérszónoki kört. Hargitai János képviselő úr, a KDNP vezérszónoka következik. Parancsoljon! DR. HARGITAI JÁNOS , a KDNP képviselőcsoportja részéről : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Burány képviselőtársamat, a szocialista vezérszónokot hallgatva azt gondolom, hogy egy előkérdésre kell választ adnom, legalábbis az én álláspo ntom szerint, mielőtt a mondandómba belekezdek, ugyanis ő azt próbálta elhitetni itt velünk és az éteren keresztül a közvéleménnyel, hogy beigazolódott az ő állításuk, amit tettek az adótörvények vitája során. Megjegyzem a közvéleménynek, hogy nem tapaszta ltunk még olyat, hogy fél évvel a megszokott határidők előtt már elfogadjuk egy következő évre vonatkozóan az adótörvényeket. Tehát a tavaszi ülésszakot mi úgy zártuk, hogy 2016ra adótörvényeket és költségvetést alkottunk meg az ország számára. Ezt mi abs zolút pozitívnak tekintjük, és meggyőződésem, hogy a magyar közvélemény, a magyar vállalkozói világ is ilyennek tekinti. Nem tudom, hogy miért kellene ezért pironkodnunk, hogy időben megalkotjuk ezeket a törvényeket, és nem úgy, mint valamikor divat volt, hogy karácsony előtti éjszaka, utolsó napokban szavazta meg az Országgyűlés, mondjuk, a költségvetést és előtte egy jó hónappal az adótörvényeket. Nincs arról szó, hogy igaz lenne az az állítás, hogy lám, akkor a kormány kapkodva nyújtotta be az adótörvény eket, és kis idő elteltével most az őszi időszakban, amikor máskor megszokott volt, hogy adótörvényeket tárgyalunk, újra adótörvényeket vagyunk kénytelenek tárgyalni. Ez az állítás egyszerűen nem igaz. Aki ezt a beterjesztett adótörvénycsomagot ismeri, az tudja jól, hogy ez a törvény másról szól, és most erről a másról fogok beszélni, és nem arról, ahogy Burány képviselő úr beállította ezt az adótörvényt. Mi az, ami itt előttünk fekszik? Alapvetően az adóeljárásról szóló, tehát az Art.ről szóló törvény mód osítása határozza meg ezt a törvénycsomagot, és ennek következményeként persze az Art. mellett módosítunk egyes adótörvényeket is. Összességében rögzítsük mindannyiunk számára, hogy nem további adóterheket állapítunk meg, hanem vagy kedvezményeket adunk, v agy olyan eljárási egyszerűsítéseket teszünk, ami mindenképpen jó lesz a személyi jövedelemadót fizető magánembereknek és jó lesz a vállalkozásoknak. A magyar kormány adópolitikájára az jellemző, ellentétben azzal, amit Burány képviselő úr elmondott, amit Szatmáry Kristóf adott elő, hogy jó ideje kiszámítható. Akkor, amikor mi kormányra kerültünk a válságidőszak után, önöktől vettük át a kormányzást, a kormány számára az dilemma volt, hogy azt az adópolitikát, azt az adórendszert vigyüke tovább, amit önök ránk hagyományoztak, vagy egy újhoz nyúljunk. Nem volt nehéz meggyőzni magunkat azzal, hogy az önök által folytatott adópolitika sehová se vezet, hisz az ország ennek az adópolitikának az eredményeként is a csőd előszobájába került, és a túlzottdeficitelj árás alatt, amibe Magyarország belekényszerült az önök adópolitikájának eredményeként és költségvetési politikájának eredményeként is, uniós tagságunk óta ebből nem találtak ki. Ebből a szégyenletes helyzetből az Orbánkormány vitte ki az országot, többek között azzal is, hogy megváltoztatta az adókról való gondolkodást is, amit önök képviseltek. Mi az, amiben mi mást hoztunk? Azt mondtuk, hogy a filozófiánk egyik lényeges pontja, hogy csökkenteni fogjuk következetesen a bérjellegű adókat, és inkább fogyasz tási adókat emelünk, ha erre rákényszerülünk. És persze azt is mondtuk, hogy a válságnak lesz egy olyan következménye, hogy olyan szektorok, amelyek eddig kevésbé voltak adóval terhelve, átmenetileg különadókkal és mindenféle más módon a válság elhárításáb ól jobban ki kell hogy vegyék a részüket. Ez az, amit mi következetesen képviselünk most már másfél kormányzati cikluson keresztül, és most a kormány elérkezettnek látta
