Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. október 21. szerda (108. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Kúria elnökének országgyűlési beszámolója a Kúria 2014. évi tevékenységéről a jogegység biztosítása és az önkormányzati normakontroll körében című, beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános... - ELNÖK: - DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1360 nyilvánossága és az Országgyűlés számára is fontosak lehetnek, tehát ebben az esetben megvitathatók, és nem véletlenül kerülnek be az Országgyűlés elé. Én a bizottság ülésén elmondtam, hogy azok a pontok, amelyek nem 2014es problémák, és itt gondolok legfőképpen a devizahitelek ügyére, ezek nemcsak hogy nem idén keletkeztek, hanem nem is gondolom, hogy legfőképp a Kúria hibás döntéseinek lennének a következményei. Az - és itt ki fogom fejteni , amilyen problémáv al a Kúria szembesült ezeknél a devizahitelszerződéseknél vagy devizának mondott szerződéseknél, az nyilvánvalóan egy rég nem látott jogi probléma, régi magyar jogintézményekkel kapcsolatos átalakítási problémákat is felvetett, de itt én úgy gondolom, hogy az Országgyűlésnek és a kormánynak nagyobb volt a szerepe, és ha valaki hibázott, akkor a kormány és az Országgyűlés is nagyobb hibákat követett el. Én úgy érzem, hogy bizonyos témákban a Kúria csak követte, vagy követni próbálta azt a téves jogalkotást, amit az Országgyűlés megvalósított. Az egy másik dolog, hogy a magyar jogszabályok szerint téves vagy sok szempontból ártó szándékú törvénynek a meghozásáért az Országgyűlésnek és az országgyűlési képviselőknek nem kell felelősséggel kiállni az emberek elé . Ez maximum egy politikai felelősség körében marad, de kártérítési felelősséggel nemhogy az egyes országgyűlési képviselők, nyilván ez talán túl messzire is vezetne, de a magyar állam sem kell hogy helytálljon. (8.50) Ez már egy következő problémakö r. Ebbe azért nem mennék bele, mert ezek olyan jogelméleti viták lennének - hogy lehete, mondjuk, a Magyar Országgyűlés döntéseiért a magyar államot felelősségre vonni egy kártérítési felelősség körében , amelyek nyilván nem ehhez a beszámolóhoz tartozna k, de azokat az aggályokat mindenképpen el kell mondanom, mi nem vagyunk benne biztosak, hogy a jelenlegi szabályozás minden elemében az emberek érdekét szolgálja. Mielőtt rátérnék a devizás és az érvénytelenséggel kapcsolatos döntésekre, szeretnék kiemeln i egy másik területet, amit talán gyorsabban és könnyebben le lehet zárni. Elnök úr is említette, és a beszámoló 35. oldalán is szerepel az a polgári kollégiumi vélemény, amely a másodfokú eljárásban is orvosolható hibák esetében azok kiküszöbölésére hív f el, és az orvosolható hibák esetén azt a gyakorlatot vetíti előre, hogy ne hatályon kívül helyezés, ne egy új eljárás kezdődjön, hanem a másodfok végezze el a feladatát, és szülessen meg a jogerős döntés. Ezt már korábban a büntetőeljárások körében is láth attuk, és ha jól emlékszem, a tavalyi beszámolóban olyan, egyébként maximálisan támogatható mondatok szerepeltek, amelyek arra utaltak, hogy sok esetben sajnos az érdemi határozat, az érdemi ítélet helyett születik a hatályon kívül helyezés, ami az ügyeket nemcsak hogy elhúzza, hosszúvá teszi, de egyfajta jogbizonytalanságot is okoz egyrészt a bírósági eljárást - most megint a büntetőeljárásokról beszélek , a büntetőeljárásokat elszenvedő félnek, másrészről sok esetben a társadalom felé is a jogbizonytalan ság látszatát kelti. Ez az idén pont a Biszkuügyben merült fel, és nagyon jó lett volna, ha a Kúriának azt a törekvését, amit láthattunk, és most a polgári jog terén merül fel, de tavaly láthattuk ezt a büntetőjog területén is, hogy minél kevesebb hatályo n kívül helyezésre kerüljön sor, és a másodfok, ha tudja, minél inkább érdemben tárgyalja az ügyeket. Ha a bíróságok ezt kellőképpen komolyan vették volna, akkor úgy érzem, hogy például akár a Biszkuügyben is azt láthattuk volna, hogy egy másodfokú döntés születik, egy olyan másodfokú döntés, amelyik nem hatályon kívül helyezi, hanem át vagy bét mond, tehát vagy megerősíti, vagy megváltoztatja az elsőfokú ítéletet. Ezt csak azért szeretném idehozni, mert ezek a nagy ügyek, ahogy elmondtam, alapjában határo zzák meg a társadalom vélekedését a bírósági rendszer irányában, és ahogy elmondtam, ebben az esetben ráadásul a Kúriának a büntetőjog és a polgári jog területén is egyértelműen látjuk az álláspontját, egyértelműen egyetértünk az álláspontjával, de a bírós ágok ezt sok esetben mégsem tudják száz százalékig követni. Illetőleg bízom benne, hogy csak a nagy ügyekben nem követik, de természetesen illúzióim sincsenek, tehát egy kúriai döntés sem fog egyik napról a másikra a bíróságok szintjére lejutni, vagy napi szinten a bírók gondolkodásában legfeljebb gyökeret verni, de nem biztos, hogy minden esetben eljut a végső pontig. De nagyon bízom benne, hogy a következő
