Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. szeptember 4. péntek (96. szám) - Az egyes törvényeknek a tömeges bevándorlás kezelésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat összevont vitája - DR. TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ igazságügyi miniszter, a napirendi pont előadója:
104 iskolarendszert, a családjogot vagy vallási közösségek státusát érintő alapvető döntéseket és állásp ontom szerint a bevándorláspolitikát is. Magam is úgy vélem, hogy a közös európai értékek megtartása mellett e területek mindig is a nemzeti jogalkotó kezében maradnak és kell is maradniuk, mert ebből fakad az a szuverenitás, az az egyediség, amelynek megb ecsülése esetén minden állam értékként és nem szolgai módon léphet be egy közösségbe, maga is hozzájárulva így az adott közösség gyarapodásához. Hogy miért határozott meggyőződésem, hogy e bevándorláspolitika ezen alkotmányos mag részét képezi? Hadd emléke ztessem itt önöket arra a közjogi alaptételre, hogy az állami szuverenitás a területi, személyi, közfunkciós főhatalom hármasából áll! Az állam hatalma kiterjed az állam területén tartózkodó külföldiekre is. E főhatalmakon alapulva az állam meghatározhatja , milyen jogcímet ír elő a területén tartózkodáshoz. Ez a kérdés az állami szuverenitás olyan alapvető eleme, amelyet nem ruházott át Magyarország senkire, és amelyből adódó felelősségét vállalva most - az Európai Közösségben velünk osztozó barátainkkal sz emben tett vállalásainknak is megfelelően - cselekednünk kell, tiszteletben tartva a menekültekkel szemben fennálló nemzetközi és uniós kötelezettségeinket. Példátlan bevándorlási nyomás nehezedik Magyarországra, órákon keresztül elemezhetnénk a jelenlegi migrációs helyzet okait, a menekültügyi statisztikából levonható következtetéseket. Ezt az erre hivatott szakemberek folyamatosan végzik, itt most elegendő tényszerűen tudomásul venni, hogy immár hetek óta naponta több ezren kísérlik meg illegálisan átlépn i a határt. Csak idén eddig mintegy 147 ezer menekültkérelmet adtak le Magyarországon, ezzel hazánk Németország után a második legtöbb kérelmet regisztrálta. A középeurópai országokon, így hazánkon is nehezen lehetne számon kérni a menekülők származási ors zágaiban kialakult instabilitást, ami a mostani migrációs hullámokhoz vezetett. Ebben minket ugyan felelősség nem terhel, mégis vállalnunk kell, hogy a nemzetközi jogi kötelezettségeinket betartjuk. Alaptörvényünknek megfelelően az állam alapvető feladata polgárainak védelme, a rend és a biztonság garantálása, a szuverenitás megőrzése és az országhatárok védelme. Ezen alkotmányos kötelezettség kiegészül még az Európai Unió és polgárai biztonságának védelme érdekében vállalt uniós jogi vállalásainkkal. Az eu rópai és magyar polgárok számára megteremtett biztonságot nem gyengíthetjük, ideértve többek között a schengeni rendszert, a határok védelmét, a közbiztonságot vagy éppen az egészségügyi ellátás biztonságát. Emellett azonban a bajba jutott, mástól segítség et nem remélhető embereket sem hagyhatjuk magukra, meg kell tehát felelnünk a humanitárius elvárásoknak is. Joggal merül fel majd a kérdés a helyzet kezelése kapcsán, hogy vajon meg tudtuke őrizni ezeket a vívmányainkat, biztosítani tudtuke a biztonság é s a humanitás egymásra épülő rendszerét. A mondani válság azzal a közvetlen veszéllyel is fenyeget, hogy az egész schengeni rendszer megrendül, különösen amikor már vezető európai politikusok is Schengen válságáról beszélnek, mint ahogy nekem mondták példá ul a német kancellári hivatalban vagy a francia nagykövet. A tömeges bevándorlás kapcsán ne tévesszük össze a pusztán gazdasági célú bevándorlást a humanitárius kényszerből történő bevándorlással. A hétköznapi szóhasználattal ellentétben jogilag még a rász orultak között is megkülönböztethetők egyfelől az elsődlegesen gazdasági célú, a jobb megélhetés biztosítása érdekében útra kelő bevándorlók, másfelől a természeti vagy humanitárius katasztrófák, polgárháborúk elől menekülők. Ez utóbbiak esetében Magyarors zág köteles minden olyan eljárást és bánásmódot biztosítani, amit a vonatkozó nemzetközi egyezmények és uniós szabályok előírnak számunkra. A menekültek problémáinak elsődleges kezelésére hivatott nemzetközi, európai és nemzeti szintű jogszabályok többsége azonban évekkel ezelőtt, évtizedekkel korábban eltérő helyzetben született, így egyes normák esetében korrekcióra van szükség. Például a dublini rendszer sem volt felkészülve annak idején milliók bevándorlásának kezelésére, a genfi menekültügyi konvenció pedig a hidegháború idején született, egészen más történelmi konnotációk között.
