Országgyűlési Napló - 2015. évi nyári rendkívüli ülésszak
2015. június 22. hétfő (89. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
447 Jobbik által vallott ökoszociális modelltől, mint Makó Jeruzsálemtől. Ez a javaslat gyökeresen szembemegy a Somogyi Imreféle, Németh Lászlóféle kertMagyarország gondolatával. Ez a javaslat a halmozottan hátrányos helyzetűvé nyomorított vidéki régiók szegényeire megalázó módon csak cselédként, nem pedig méltósággal bíró állampolgárként tekint. Évtizedek alatt kiforgatták a parasztságot ősi jussából, először a kommunisták által a magyar falun végigvert kollektivizálással, majd a kárpótlási jegyes csalássorozattal. A nemzeti felemelkedés zálogát jelentő, önfoglalkoztató családi gazdaságok helyett a szocialista kolhozokat felváltó, bérmunkásait a végtelenségig kizsigerelő tőkés nagyüzemeket favorizálták. A társadalmi hasznosságot hírből sem ismerő, nemzetellenes, egyoldalúan profitalapú birtokpolitikával tág teret adtak az iparszerű tömegtermelést folytató, társadalmi felelősségérzettel nem rendelkező, vidékpusztító agrárnagyüzemeknek. A folyamatot Ady egy évszázada már látnoki módon leírta, ezért ha dd idézzek A tavalyi cselédekhez című verséből. „De jött egy kóbor ivadék, / Rabló, szerencsés ritterek / Népe, akiknek sarjsorán / Ma tán zsandárminiszterek / Tobzódnak az Idő torán, / Igazi magyarság torán. / Ma grófsorban ők diktálnak, / De vannak, k ik még emlékeznek, / S ha kell, ki is állnak.” A kialakított nagybirtokrendszer haszonélvezői csak a földalapú támogatásokból súlyos milliárdokat kaszálnak, miközben egész falvak lakossága tengődik munka nélkül és gebedhet éhen, híven tükrözve azt a társad almi katasztrófahelyzetet, ami mondjuk, szűkebb pátriám, Somogy megye sokszor már nem is AlsóBalkánt, hanem BelsőAfrikát idéző leszakadt perifériáin kialakult. DélSomogy 12 idegen vagy hazai hátterű agrárcégóriása csak az elmúlt években 18 milliárd fori nt támogatást kapott. Van olyan kft., zrt., latifundium élén pöffeszkedő mohó Döbrögi, amelyik ennek ellenére a több ezer hektárján alig egy tucat embert foglalkoztat. S akkor a belügyminiszter megajándékozná ezeket a jöttment idegeneket vagy a náluk fikar cnyit sem különb magyar oligarchákat a jobbágysorba süllyesztett olcsó munkaerővel is. A rácsok mögé szánt, Bantusztánná alakított falvak népét terelnék a földjeikre, hogy állami segédlettel még csak véletlenül se kelljen normális, emberi bért fizetniük bé rmunkásaiknak. Két és fél évszázada, amikor az akkori oligarchák vetették el a sulykot, és nem tudták, hogy hol van a népnyúzás határa, Magyarország királynője, Mária Terézia az adóalanyok védelmében bölcsen felismerte: etetni kell a juhot, hogyha nyírni a karja. Megfontolandó igazság lenne ez a mai országirányítók számára is, nem pedig kizsigerelendő igavonó barmot csinálni a vidék lakosságából. El kell kerülni azt a sorsot, amit a két világháború közötti egyik legjobb népi írónk, Sinka István festett meg a Fekete bojtár vallomásaiban, a kisgyermekkorától öregségéig az egész életét ínszakasztó munkával végigrobotoló magyar cseléd sorsát, aki a varjúcsőszségből is kivénülve, alkalmatlanná válva arra, hogy ura számára további profitot termeljen, télvíz idején halálának közeledtét érezve, éhezve, fázva, legyengülve, kivert kutyaként a vermesi uradalom egy trágyadombjába ásott magának üreget, mert ott legalább meleg volt, és aztán ez a kupac trágya lett a szemfedője is. Reméljük, leleményességükben nem fogják le porolni a rabszolgatörvényként emlegetett, a munkaadók és mezőgazdasági munkások közötti jogviszony szabályozásáról szóló 1898. évi II. törvénycikket, amely lehetővé tette a munka úgymond jogtalan abbahagyásakor alkalmazható hatósági erőszakot. (21.10) Mag yarul, a sztrájkba lépő agrárproletárok karhatalommal történő jobb belátásra bírását, vagy a derestörvénynek csúfolt, a gazda és a gazdasági cseléd közötti jogviszony szabályozásáról szóló 1907. évi XLV. törvénycikket, amely megtiltotta a mezőgazdasági cse lédek év közben történő költözését, és lehetővé tette a kiskorú cselédek testi fenyítését. Reméljük, nem húzzák elő a kilencedszedés, a robot, azaz az ingyenmunka, valamint a jus primae noctis, tehát az első éjszaka jogának baráti oligarchákra történő kite rjesztésének ötletét.
