Országgyűlési Napló - 2015. évi nyári rendkívüli ülésszak
2015. június 17. szerda (88. szám) - A közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - POGÁCSÁS TIBOR belügyminisztériumi államtitkár:
244 De önök szerint az természetes dolog, hogy KözépEurópa legnagyobb szárnyasvágóhídja, ami ott működik Nyírgelsén, Nagykárolyból hordja az embereket, a Partiumból hordja az embereket autóbusszal Nyírgel sére dolgozni, amikor Nyírgelsén, Nyírbogáron, Nyírbátorban 1015 százalékos munkanélküliség van, és olyan nagyarányú közfoglalkoztatás, ami ezer munkahelyeket jelent? Én úgy gondolom, hogy ez nem természetes dolog. Az a természetes dolog, hogyha egy üzem környékéről sikerül annyi munkáskezet összeszedni, amely szükséges az üzem működéséhez. Ezért tartom jónak ezt a törvényjavaslatot, mert ez lehetőséget ad arra, hogy ezek az üzemek, ezek a munkahelyek megmaradjanak és értéket tudjanak termelni. Ezt várják önök, hogy munkahelyek legyenek, a munkahelyek megtartásának ez egy fontos eszközrendszere. Ez a véleményem. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Soron kívül megadom a szót Pogácsás Tibor államti tkár úrnak, 15 perces időkeretben. (Hegedűs Lorántné: Na halljuk, halljuk! - Szávay István: Halljuk!) POGÁCSÁS TIBOR belügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Egyfelől felszólítást kaptunk itt arra, hogy a közmunka vagy közfoglalko ztatás kifejezését a nagy fővárosi építkezéseknél szervezett közmunkaprogramokra való tisztelettel ne használjuk. Először is azért azt szerintem érdemes leszögezni, hogy a közmunkaprogramok vagy a közfoglalkoztatás nem 2010ben kezdődött, és lényegesen elő bb is beszéltünk már közmunkáról és közfoglalkoztatásról. Hogy a közfoglalkoztatás, mondjuk, ’96 és ’98 között milyen hatékonysággal működött meg hogy most milyen hatékonysággal működik, nyilván nehezen hasonlítható össze. Mindenesetre úgy látom, ennek a t örvénytervezetnek a vitája most kiválóan alkalmas arra, hogy minden olyan politikai és gazdasági, foglalkoztatáspolitikai nézetkülönbséget, amely a parlament két oldala, két patkója között fennáll, ennek a törvényjavaslatnak a vitája közben is ismételten k épviselőtársaim előhozzák. A törvényjavaslat egyértelmű célja az, és ezt végül is többen kormánypárti padsorokból elmondták, hogy azokon a területeken, ahol a közfoglalkoztatás egyértelműen vetélytársává vált a piaci foglalkoztatásnak, különösen egyébként az idénymunkának, ott megteremtsük annak a szabályozását, azt a lehetőséget, hogy az idénymunkára is legyen lehetőség, az idénymunka elvégeztetésére is legyen lehetőség. A kérdés többször is elhangzott, hogy kiknek az érdekeiből jön ez elő. Az egyik ellenz éki képviselőtársamat tudom csak itt megismételni. Alapvetően a kistermelők, kis mezőgazdasági területtel rendelkezők fordultak azokkal a problémákkal a kormányzathoz, hogy egyszerűen nem találnak idénymunkást. Ők nem tudnak egész évben nagyobb létszámokat foglalkoztatni, de a kampányszerű munkákhoz, az idénymunkákhoz nem találnak idénymunkást, mert vetélytársa a közfoglalkoztatás az idénymunkának. Az, hogy a közfoglalkoztatást a képviselőtársaim milyen mértékben értékelik hasznos tevékenységnek, milyen mér tékben nem, nyilván részben politikai beállítás, politikai álláspont vagy üléspont kérdése. Azt azért a felszólalások is időnként önmagukkal vitatkozva is előhozták, hogy bizony ahhoz, hogy tervezhető legyen a közmunka, akár a Startmintaprogramokban, ahol szükség van az állandóságra, és ugyanakkor kérdésként merült fel, hogy miért is kell a közfoglalkoztatás, miért is taszítjuk közfoglalkoztatásba az embereket ugyanabban a felszólalásban. Csak ismételni tudom, és ez nyilván nem fogja elnyerni az önök tetsz ését, csak ismételni tudom azt, hogy a közfoglalkoztatást sem a személyeket illetően, a közfoglalkoztatásban alkalmazott személyeket illetően, sem pedig mint foglalkoztatási forma nem tekintjük végleges megoldásnak. Nem gondoljuk azt, hogy a foglalkoztatás i problémákat így kell megoldani; a munkavállaló személyében sem. Nem gondoljuk azt, hogy a közfoglalkoztatottat arra kell nevelni, arra kell irányítani, hogy egész életében közfoglalkoztatottként dolgozzon. Igen, meg kell adni a lehetőséget
