Országgyűlési Napló - 2015. évi nyári rendkívüli ülésszak
2015. július 6. hétfő (94. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK:
1096 csinálni és hősként kikiáltani, mert nyilvánvalóan a kormányra nem vonatkozik az, hogy mit mond az alkotmány. Azt mondja a XII. cikk, hogy „Mindenkinek joga v an a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, valamint a vállalkozáshoz”. Hát, ez az első, amikor azt mondhatom, hogy röhög a vakbelem - hát kinek van itt joga, kinek van lehetősége arra, hogy megválogasson ilyeneket?! Miről beszélünk, amikor az elm últ fél évben háromszor dőlt meg a kis- és középvállalkozások bedőlésének az aránya, és lassan, ha nincs közmunkaprogram, nincs foglalkoztatás? Tehát nem tudom, ez az alapjog hogyan lesz biztosítható. A második, amikor, gondolom, csendesen elmosolyodtak ez ek a komondorpárti képviselők, amikor ezt leírták, ez „A nők és férfiak egyenjogúak”. Hát, nyilvánvalóan itt is lehetne hosszan beszélni, és képviselőtársam ezt meg is szokta tenni. De ami már zavar családapaként, az a XVI. cikk, amelyben azt mondják, hogy „Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi (…) fejlődéshez”; mindenkinek - kivéve, aki a magyar vidéken él, ahol nem tudják felújítani a testnevelőtermeket, ahova nem jut egy normális mozgáskultúrafejlesztő játszótér, mert szétlopják az orsz ágból az európai forrásokat, amiből ezt kellene csinálni; ahol nincsenek meg a források ahhoz, hogy megfelelő pedagógusokat fizessenek meg, nincsenek informatikai termek. De azt is mondja az Alaptörvény: „A szülőknek joguk van megválasztani a gyermeküknek adandó nevelést.” Hogy? Amikor megmondják azt, hogy hittanból vagy erkölcstanból mit tanuljon a gyerek; amikor azt mondják, hogy kisgyermekkorától kezdve menjen óvodába, és a lehető legkevesebb időt töltse nagyszüleivel vagy a családdal? Mégis hogyan? Aztá n azt is mondja az Alaptörvény, hogy „Minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez”, és mondja még ugyanez a XVII. cikk: „Minden munkavállalónak joga van a napi és heti pihenőidőhöz, valamin t az éves fizetett szabadsághoz.” Ez a két cikk azt mondja, hogy gyakorlatilag alkotmányellenesen foglalkoztatjuk a közmunkásokat, akiknek nem jár a munka törvénykönyvében meghatározott fizetés, akinek nem jár ugyanaz a minimálbér, amelyet meghatároz az ál lam, és hol van az, hogy az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételek meglennének?! Nyilvánvalóan ebben is alkotmányellenesen működik az ország. De azt mondja a XIX. cikk, hogy legalább az „Anyaság, betegség, rokkantság, fogy atékosság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult”. De milyen törvények azok, amelyek alapján kirugdossák a tolószékből az embereket, hogy menjenek vissza a munkaerőpiacra? Milyen törvények azok, amelyek nem teremtik meg a munkafeltételeket, és mégis ezt várják el? Nyilvánvalóan a szakmámból adódóan a kedvencem az, hogy „Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez”. Kíváncsi vagyok, ezért mit te sz a magyar kormányzat. De nagyon sokat nem, hiszen egymás után buknak le a méregraktárak, amik ellen semmit nem teszünk. Azt mondja még az Alaptörvény, hogy „Minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy rátermettségének, képzettségének és szakmai tud ásának megfelelően közhivatalt viseljen”. Hát, ebben a közhivatalban érvényesül az, hogy „csak a Fidesz”, és nagyonnagyon kevés az, aki vezetői tisztségben meg tudott maradni ebben az országban ettől eltérően! S ha végigmegyek az Alaptörvény különböző sza kaszain, azt kell megállapítom, hogy mindazok, akik megalkották az Alaptörvényt, kidobhatják ezt, mert saját maguk tiporják lábbal, és az elmúlt egy év ennek a bizonyítására szolgált számomra. Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps a Jobbik soraiból.) ELNÖK :
