Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 3. kedd (51. szám) - A népesség személyi, családi és lakásviszonyainak minta alapján történő 2016. évi felméréséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
782 forrásokat hova, milyen alapon érdemes elosztani, és hova nem érdemes szánni ezekből, hiszen ez is egy nagyon f ontos kérdés. (12.00) Látható, hogy ha csak az szjabevallásoknak az idevágó részét összevetnénk, és itt egyáltalán nem érintenénk titkos adatokat, akkor a mikrocenzushoz képest egyrészt gyakorlatilag ez nem kerülne semmibe ezen majdnem 20 milliárdos tétel hez képest, másrészt évenkénti összevetést nyerhetnénk, sokkal pontosabb adatokkal, sokkal reálisabb képet alkotva, de érdekes módon a kormányzati gondolkodásban eddig ez nem merült fel. Én nagyon remélem, hogy az előterjesztő államtitkár úr majd nem egy z árszóval próbálja lezavarni ezt az egészet, hogy hülyeség, amit az ellenzék mond, hanem majd érdemi reagálás során egy olyan konstruktív vita kerekedik, amelynek értelmében válasz nyerhető arra, hogy hajlandóe a kormányzat befogadni azt a gondolatot, hogy mondjuk, az szjabevallások évenkénti összevetésével kiegészíti ezt a teljes képet, ezáltal ő maga hatékonyabban tudja a költségvetési forrásokat elosztani. Felvethető lenne ezek után az is, tehát még egyszer mondom, ha az én elképzeléseim szerint egy éve nkénti összevetés megvalósulna, hogy a parlament minden áldott évben megtárgyalhatná a gyermeket nevelő családok jövedelmi helyzetéről szóló jelentést, amit egyébként az adóhatóság vagy a Magyar Államkincstár, vagy a kettő együtt elkészíthetne. Tehát lenne egy olyan szakanyagunk, amiből igenis lehetne dolgozni kormányzati, parlamentáris szinten is. Jelen pillanatban önök úgy osztják el a költségvetési forrásokat, úgy alakítják a szociálpolitikát, úgy alakítják a segélyezési rendszert, úgy alakítják a közmun karendszert, úgy alakítják a munka világának körülményeit, hogy ezekről az adatokról vagy halvány fogalmuk sincsen, vagy csak érintőleges tételekkel rendelkeznek. Ilyen módon pedig felelőtlenség Magyarország közpénzével bánni, állításom szerint. Látható, h ogy - még egyszer mondom - ha az adóhatóság és a Magyar Államkincstár elkészítené ezt az évenkénti összevetést, akkor egyik oldalról a családi kedvezményeket láthatnánk, a másikról a családi pótlék adatainak birtokosait. Számos visszaélési forma is felderí thető lenne egyébként, nem utolsósorban, de az egészen biztos, hogy a magyar kormány birtokában hihetetlenül értékes adatok lehetnének, amelyek elemzése megalapozhat nemcsak kiváló új intézkedéseket, de mondok egy példát: a szociális kártya bevezetéséhez, amit a Jobbik évek óta hangoztat, csodálatos bázist nyújthatna az, hogyha láthatnánk, hogy melyik régióban, milyen multiplikátor hatással, milyen eredményekkel tudnánk egy hasonló modellt bevezetni. Hiszen jelen pillanatban erről csak hitviták folynak a pa rlamentben, és korábban is hitviták folytak, hiszen a szükséges adatsorok azért nem álltak az önök rendelkezésére, mert nem mérték le ezeket, nem kutatták le ezt a területet. És hát az is látható, hogy személyes adatokra is kiterjed az a mikrocenzus, amirő l beszélünk. Ehhez kell a törvény vagy törvényjavaslat, amiről most tárgyalunk. Itt a lakhatási viszonyok részletesebb felmérése kikerülhetetlen lenne. Látható ugyanis az, hogy nagyon jó, ha leviszik járási szintig ezt az egészet, de a fő kérdés az, hogy m it kezd a kormány az adatokkal. Tehát ha a lakhatási viszonyokat részletesebben felmérjük, akkor adott esetben közelebb kellene jutni, mondjuk, ahhoz a kérdéshez, hogy miért áll üresen 500 ezer ingatlan Magyarországon, miközben a magyar fiatalok és középko rúak között miért a második kivándorlási ok, tehát távozásra bíró ok a lakhatási helyzet megoldatlan mivolta. Tehát ezt a kettőt egész egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ne lehetne valahogy találkoztatni. És mégis azt látjuk, hogy nem biztos, hogy elég mélyre terjed az az adatsor, amit nyerünk ebből az egész kutatási rendszerből, pedig hát meg kellene fejtenünk, hogy azon 500 ezer üres ingatlan mekkora részét lehetne bevonni a magyar vérkeringésbe, és azt is meg kellene fejtenünk, hogy egy átfogó, állami hátterű otthonteremtési és bérlakásprogram alapozhatóe erre az adatsorra. Állításom szerint igen, hiszen látható, hogy ha ma Magyarországon egy fiatal megvizsgálja azt, hogy a KSH szerinti átlagfizetésből vagy az ő konkrét fizetéséből - mert a kettő mess ze nem ugyanaz - hány éven belül tud önálló otthonhoz jutni, mikor tud egy lakást venni, adott
