Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. június 12. péntek (85. szám) - Egyes, a felsőoktatás szabályozására vonatkozó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DÚRÓ DÓRA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
5133 Ez rendkívül nagy mértékű forráskivonás, tehát úgy gondolom, elsősorban a felsőoktatás finanszírozásával kapcsolatban - egyébként zárójelben, nem csökkentve a pazarlás súlyosságát, nem csö kkentve a hiányosságok jelentőségét - ez az elsődleges, amivel szembe kellene nézni. Ehhez kapcsolódik az a jelenség a felsőoktatásban, ami nyilvánvalóan hozzájárul azokhoz a szabálytalanságokhoz is, amiket például az ÁSZ feltárt a vizsgálat során - és saj nos nemcsak a felsőoktatásra, hanem egyébként az egész oktatási ágazatra, a közoktatásra is jellemző , hogy pályázatokat rendes forrásként kénytelenek kezelni; mert annyira hiányzik az állami finanszírozás mértéke, hogy a pályázatokkal egészítik ki olyan szintre a finanszírozást, ami lehetővé teszi, hogy egyáltalán boldogulni tudjanak és működni tudjanak az egyetemek. A legjelentősebb változásnak tartom a törvénymódosítás paragrafusai közül a konzisztórium bevezetését, így engedjék meg, hogy vezérszónoki f elszólalásomban elidőzzek ezen intézmény megjelenése mellett. Talán a kancelláriától kellene kezdeni az egészet, hiszen akkor látjuk meg, hogy gyakorlatilag hasonló feladatkörre egy évvel a kancellári rendszer bevezetését követően létrehoznak egy testülete t. Úgy gondolom, hogy a kancelláriára vonatkozó tapasztalatokat érdemes összegezni, érdemes látni azt, hogy milyen konfliktusok, milyen nehézségek adódtak ezzel kapcsolatban, és érdemes rendszerszinten végiggondolni azt, hogy mi a legfőbb probléma a kancel lári rendszerrel. Úgy gondolom, rendszerszinten a legnagyobb probléma az, hogy a személytől függ az, hogy az intézmény hogyan működik. Ezt hasonlíthatnám politikailag ahhoz, hogy a diktátor jó ember vagy rossz ember. Itt nem arról van szó, hogy egyes kance llárokat rossz embernek tartanék, ugyanakkor a rektorokkal folytatott beszélgetéseim során is abban a meggyőződésemben erősödtem meg, hogy ott működik jól a kancelláriarendszer, ott működik kevés konfliktussal és hatékonyan, ahol olyan ember került ebbe a pozícióba, aki eddig is ismerte a felsőoktatást, akár az adott intézményt, akár más intézményt, belülről jött, ismeri az egész rendszer természetét, logikáját. Ilyenkor egy rektorral, akivel szemben továbbra is, egyébként helyesen, elvárás az, hogy egy biz onyos ranglétrán végigmenjen az egyetemek oktatói gárdájával és tudományos fokozatok vonatkozásában is, a kancellárral szemben a törvény ilyen előírást nem tartalmaz. Nem volt kritériuma annak, hogy a kancellár bármilyen módon kapcsolódjon a felsőoktatásho z. Úgy gondolom, ez probléma, és az eddigi tapasztalatok alapján is megerősödtem ebben a meggyőződésemben. A kancellárral szemben ugyanakkor legalább valamiféle előírás szerepelt a törvényben, és ő legalább valamiféle felelősséggel tartozik. A konzisztóriu m tagjairól semmit nem tudunk meg a törvényben. A világon semmit! Illetve egy dolgot, ami a legfontosabb volt, úgy látszik, a kormányzat számára, hogy a miniszternek tartoznak felelősséggel, a miniszter odaültetett emberei lesznek. De hogy kik ezek, milyen kritériumoknak kell megfelelniük, mihez értenek, mit fognak csinálni, az egyáltalán nem szerepel ebben a törvényben. Ez rendkívül fontos jelzés, úgy gondolom, még akkor is, ha rendeletben szeretnének valamilyen előírásokat felállítani velük szemben. Azt, hogy a konzisztórium úgy épül fel, hogy annak tagja a rektor és egyébként négy, a kormány által odaültetett ember, aggályosnak tartjuk, így módosító javaslatokban kezdeményeztük azt, hogy a rektor szerepe legyen megerősítve a konzisztórium vonatkozásában. Nem világos számunkra, amit a kancellároknál is egyébként tapasztaltunk, hogy milyen elvárásokat fogalmaznak meg a konzisztóriumokkal szemben. A kancellárokkal szemben is azt tapasztaltam, hogy nincsenek felkészítve arra a munkára, amit végeznek, és nincse nek világos és mindenki számára ismert kritériumok, amiket nekik teljesíteniük kell. Persze, lehet azt mondani, hogy működjön gazdaságilag hatékonyabban az adott intézmény, csak mit jelent a gazdaságilag hatékony működés. Mikor jó egy kancellár? Ha rövid t ávon már tud eredményeket felmutatni, vagy akkor, ha esetleg hosszú távra gondolkodik, és akár a rövid távú célokat beáldozza a hosszú távú működés oltárán? Nem várható, úgy gondolom, a konzisztóriumoktól sem az, hogy érdemi változást jelentsen a felsőokta tás finanszírozásában, a gazdasági helyzetben, ha a megfelelő finanszírozás az állam részéről nem áll rendelkezésre. A stratégiában is azt olvashattuk, hogy a közvetlen állami támogatás jelentős mértékben nem növelhető a következő évtizedekben. Úgy gondolo m, ha ez a szemlélet
