Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. június 12. péntek (85. szám) - A kapcsolati erőszak elleni hatékony fellépést elősegítő nemzeti stratégiai célok meghatározásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR (MSZP):
5061 (14.10) De más tekintetben viszont a nemzeti stratégia megalkotása a több. Mib en több a nemzeti stratégia? Abban, hogy mindenféle erőszakra kiterjed, nem csak a nők elleni erőszakra. Tehát ebben a hatókörében a nemzeti stratégia megalkotása azért fontos, mert mindenféle erőszakot magába foglal. Az isztambuli egyezmény sokkal részlet esebb, sokkal kifejtettebb abban a szeletben, amely a nők elleni erőszak és a nők egyenjogúságával kapcsolatos problémákat firtatja. Szél Bernadett kérdezte - de egy következő, normál felszólásomban elmondom még, amit szerettem volna. Köszönöm szépen a fig yelmet. ELNÖK : Szeretném megkérdezni Harrach frakcióvezető urat, hogy fel akar szólalni, vagy egyszerűen csak a gomb… (Harrach Péter: Az előző hozzászólás volt.) Tiszta sor, köszönöm szépen. Ebben az esetben Gúr Nándor képviselő úr következik, MSZP. GÚR NÁ NDOR ( MSZP ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslatot olvasva és hát elgondolkodva annak beltartalmán, igazából először is némi hiányérzet alakult ki bennem. A hiányérzet abból fakad, hogy azt lá tom, hogy az elmúlt évek törvénykezésének beltartalmiságát az el nem látott feladatok meghosszabbítása, kitolása jellemzi, vagy köszön vissza ennek a törvénytervezetnek a keretei között. Magyarra fordítva a szót, amit ez idáig maguk elé tűztek célként és n em teljesítették, azt most nagyjából másfél évvel megtoldják, hogy majd a célok teljesülése körülbelül akkorra, 2016 végére következzék be. Ez azért súlyos és azért fontos, mert olyan típusú kérdésekről beszélünk, amelyek nyilván a mindennapi élet tekintet ében elengedhetetlen kezeléssel, segítségnyújtással, sok minden egyéb mással kell párosuljanak. Tehát itt a folyamatos időbeni kitolás gyakorlatilag rengeteg olyan konfliktusos helyzetet, rengeteg olyan szituációt szül, amit nyilván az érintetteknek félelm etesen nehéz megélniük. A kapcsolati erőszak vonatkozásában nyilván rengetegféle elágazást, rengetegféle kapcsolati rendszert lehet kialakítani. Ma már gyermek és gyermek között is létezik kapcsolati erőszak, nem csak gyermek és felnőtt, felnőtt és felnőtt viszonyrendszerében. Tehát el lehet kezdeni részleteire bontani mindazt, ahogyan ezek kialakulhatnak, és mindazt, ahogyan adott esetben ennek a kialakulását tompítani lehet. Magyarul a prevenció felépítésének, kiszélesítésének rendszerét meg lehet csináln i vagy érdemes mindenképpen megcsinálni. Én nem akarom ezeket a részre bontásokat megtenni, csak a figyelmüket szeretném felhívni arra, hogy nemcsak férfi és nő, nő és férfi viszonyrendszerében vagy apa és gyermek vagy anya és gyermek viszonyrendszerében, hanem gyermek és gyermek viszonylatában is van kapcsolati erőszak, és nyilván az ezzel való foglalkozás mikéntjét is meg kell találni. Nyilván az intézményi hálózati rendszerek keretében, akár elindulva a bölcsődei, óvodai, iskolai nevelésen, nemcsak az ok ításon, hanem a nevelésen keresztül is. Vagy azt tovább erősíteni, vagy a szolgálatok rendszerét olyanná tenni, amikor nem papíron és formailag adott esetekben és helyzetekben, hanem tartalmilag segítenek ezen problémák megoldása érdekében. Nézzék, én azt gondolom, hogy a legjobb megoldási forma nyilván a példamutatás, az, ahogyan az ember éli az életét. Ha egy családon belül normálisnak mondható viszonyok vannak, akkor vélhetően a gyermekre is az ragad rá, és akkor a gyermekgyermek viszonylatában is alapv etően ezek a megoldási formák érvényesülnek. De a családon belüli kapcsolati erőszak tekintetében, én azt gondolom, nem egyirányú ez a történet. Nemcsak férfi „bántalmazó” van, aki a hölgyek sérelmére követ el olyan cselekményeket, amelyek elfogadhatatlano k és megengedhetetlenek, hanem viszont is, fordítottan is.
