Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. június 12. péntek (85. szám) - A kapcsolati erőszak elleni hatékony fellépést elősegítő nemzeti stratégiai célok meghatározásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR (MSZP):
5062 Nem tudom, mennyire van gyakorlati mérési tapasztalatuk arra vonatkozóan, hogy például a hajléktalanok körében hogyan és miképpen alakul ki a sors által számkivetettnek mondható nemi megoszlás arán ya. De sajnálatos módon azt tapasztalom, este, éjszaka adott esetben az utcát járva, hogy több hajléktalan férfival találkozom, mint hölggyel. Nem azt mondom, hogy akkor lenne jó, ha ez nem így lenne. Nem. Az lenne jó, ha nem lenne számkivetett sorsú ember . De valójában a nem fizikális kapcsolati erőszaknak, hanem a másfajta, a pszichés kapcsolati erőszaknak tapasztalásaim szerint inkább a férfi az elszenvedője. Kisemmizett férfit sokkal többet láttam, mint kisemmizett hölgyet. Egy szó, mint száz, e tekinte tben is valószínűleg érdemes lenne keresni a prevenciós megoldási lehetőségeket, mert nem jó, társadalmi értelemben vetten sem jó, nem csak az egyes embernek. Nemcsak annak a férfinak, aki számkivetetté válik, hanem adott esetben annak a családnak sem, ann ak a mikroközösségnek sem, amelyből kivetetté vált a férfi, de társadalmi értelemben vetten a társadalomnak sem. Hiszen sokkal nehezebben integrálhatók nyilván újra azok az emberek, akik kényszerű módon az utcán kénytelenek élni, akár időszakos jelleggel, az életüket. Itt már nem is akarok beszélni a munkaerőpiachoz való kapcsolódási lehetőségeikről, arról, hogy az állam milyen ajánlatokat, kínálatokat tesz a számukra. Ezeket nem kívánom boncolgatni, csak a személyes tapasztalataim azt támasztják alá, hogy jóval nehezebb ilyen értelemben a sorsuk további alakítása vagy újra normális pályára történő állítása. Tehát ilyen értelemben, azt gondolom, a tudatformálás, és Harrach Péterrel ebben a vonatkozásban egyet kell hogy értsek, ő is azt mondja, hogy a normák fontosak. Én is így gondolom. Hogyne. Igen. Az, amit közvetítünk, amit átadunk, nyilván fontos, és beég bizonyos értelemben a közvetlen környezetünkben lévő, leginkább a legintimebb szférában, a családban lévő emberek, gyermekek agyába. A másik része, ha e gy picit tágítjuk a családot ebben a vonatkozásban, és azt mondjuk, hogy nézzük meg a közvetlen környezetet. Ugye, Bangóné Ildikó mondja, hogy egyik oldalról a közvetlen környezetnek nem igazán van befolyása, mert az emberek általában vetten úgy gondolkodn ak erről a kérdésről, hogy a család az az intim szféra, amibe való beavatkozáshoz senkinek nincs semmilyen joga, jogosultsága. Másik oldalról nézve meg személy szerint úgy gondolom, hogy mindezekkel együtt, ha a közvetlen környezetünkben, ha nem is a csalá dunkban, de a közvetlen környezetünkben tragédiák kialakulását látjuk, akkor ott annak a megakadályozása érdekében nyilván valamilyen értelmű, ha nem direkt, de indirekt értelemben vett felelősségünk és feladatunk van. Az, hogy ki hogyan, miképpen, milyen módon „mer” ebbe beavatkozni, tud vagy akar beavatkozni, ebben is lehetne olyan típusú segítségeket nyújtani, amelyek a konfliktus megoldásának mikéntjét javítanák. Magyarul vannak olyan szervezetek, léteznek olyan szervezetek szakági vonatkozásban is, ame lyek a mediációban, a közvetítésben való segítségnyújtást is meg tudják adni, aki erre fogékony, és aki ebben bármilyen értelemben szerepet akar vállalni. Szó esett itt az előbbi felszólalások kapcsán is a titkos menedékházak történéseiről, dolgairól. Azt kell mondjam, hogy 56 évvel ezelőtt, mármint az önök kormányzását megelőzően, itt ül közöttünk a parlamentben Korózs Lajos, aki akkor államtitkár volt, és nagyon keményen támogatta ezeknek a titkos menedékházaknak az életre hívását és bővítését. Azt akaro m ezzel csak mondani, minden ilyen kezdeményezést, ami a kapcsolati erőszak vonatkozásában, ha már akkor, per pillanat nem lehet megoldásokat találni, és oldalági segítségeket teremt, érdemes szem előtt tartani, érdemes tovább erősíteni. Sajnos vannak olya n helyzetek, amikor már közvetlen életveszélyes szituációk alakulnak ki a konfliktusokból fakadóan, ilyenkor bizony tényleg arra van szükség, hogy ezek valójában, valójában, kézzelfoghatóan titkos menedékházak legyenek, védelmet és titkosságot nyújtsanak. Ez kiemelt kérdés, kiemelt követelmény. És az is, hogy ilyen esetekben nyilván nem egynapos interjúkra, egyhetes „bújtatásokra” van szükség, hanem hosszabb időintervallumnak kell rendelkezésre állnia.
