Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. június 10. szerda (83. szám) - A természetes személyek adósságrendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE (KDNP):
4779 megspórolnak. Még mindig jobb, ha egy magyar családnál marad ez az összeg, mint ha egy külföldi multi viszi ki külföldre ezt profit formájában. A segélyezés átalakításával kapcsolatban szintén fontosnak tartom megjegyezni, hogy ez nem érintette az err e fordítandó költségvetési keretösszegeket, másrészről pedig az önkormányzatokat részben tehermentesítette, hiszen a járási hivatalok által kifizetett, jövedelemkompenzáló kiadásokat most már 100 százalékban az állam fizeti, így több forrása van a kiadásko mpenzáló támogatásokra, például az adósságkezelési támogatás helyébe lépő települési támogatásnak a fedezetére is nagyobb összegük van a települési önkormányzatoknak. Tehát az itteni kétmilliós alsó belépési küszöb alatti családok segítésére bővebb forrásu k van az önkormányzatoknak, hiszen sem az adósságszolgálattal nem kell már hogy foglalkozzanak, hiszen az adósságukat megváltotta az állam, illetve a járási segélyezési rendszer átvette az ő segélyezési rendszerüknek részben az önrészét, másrészt pedig a k özfoglalkoztatásban sokakat a segélyezésből a közfoglalkoztatási rendszerbe segített át, onnan pedig a munka világába is. Ami azt a hozzáállást illeti, hogy milyen arányban legyenek a hiteltörlesztésre és a megélhetésre fordítandó összegek: képviselőtársai m előtt is ismert az a korábbi, még 2013as közvéleménykutatás, amit a családi csődvédelemmel kapcsolatban végeztünk, és amely szerint az emberek elsöprő többsége egyetért a magáncsőd intézményének, a családi csődvédelemnek a bevezetésével, tehát ennek a t ársadalmi támogatottsága igen nagy, ezért is javasolom önöknek megfontolásra a javaslat támogatását, hiszen saját szavazóikkal mennének szembe, ha nem támogatnák ezt a javaslatot. Ugyanakkor megkérdezte ez a közvéleménykutatás arról is az embereket, hogy m it tartanak fontosabbnak, a megélhetési költségek prioritását ebben a konstrukcióban, a tartozások prioritását a kifizetéseknél, vagy pedig a kettő közötti egyensúlyt. Nos, az emberek 26 százaléka mondta azt, hogy a megélhetési költségeknek van elsőbbsége, 9,5 százaléka mondta az, hogy a tartozások kifizetésének van elsőbbsége, és 63,5 százaléka azt mondta, hogy mind a kettő ugyanolyan fontos, és olyan konstrukciót kell létrehozni, ahol a tartozást is tudja törleszteni az illető, de a megélhetése is biztosí tott, tehát egyik sem elsőbbrendű a másiknál. Ezt mondta az emberek 63,5 százaléka. Szerintem ezt is figyelembe kell venni, amikor a törvényben a belső arányokat figyelembe vesszük. Segítsen szélesebb körön - erre már kitértem, hogy nincs egy általános jó megoldás. Mi úgy gondoljuk, hogy több tízezer embernek segít ez az javaslat, úgyhogy már ennyivel biztosan előrébb vagyunk. A családi csődbiztos mennyire szól bele a család költéseibe? Ne feledjük el, hogy abban az esetben, ha már az első ütemben kialakul a csődegyezség, és a főhitelező vezetése mellett az adós és a hitelezők megállapodnak, akkor tulajdonképpen az adós által önkéntesen elindított eljárásban az őáltala önkéntesen vállalt egyezség végrehajtását felügyeli, tehát azt nézi csak, hogy amit az adó s maga vállalt, végre is hajtsa, ha pedig a következő szakaszban, a bírósági szakaszban történik meg a törlesztési terv meghatározása, akkor is a törvényi kritériumok mentén az adós által kért eljárásban létrejött csődegyezség az, aminek a végrehajtását fe lügyeli a családi csődbiztos. Tehát itt teljes mértékben hivatkoznék az önkéntes indításra, és arra, hogy általában egy konszenzusos vagy törvény által szabályozott rendet hajt végre. Nem önkényeskedhet, nyilván nem szólhat bele a részletekbe, nem is ez a feladata, nem azért van a családi csődbiztos, hogy beleszóljon a kis összegű havi költésekbe, hanem azért, hogy a család fizetőképességét helyreállítsák, mégpedig egy olyan terv szerint, amit közösen fogadnak el. Fölmerült az angolszász modell kérdése, his zen többen itt nemzetközi példákra is hivatkoztak. Mi magunk is 11 európai mintát néztünk végig. Alapvetően más lett volna akár a hitelezés rendszerének is a szabályozása, ha áttértünk volna arra a modellre, hiszen azokban az angolszász országokban, ahol v alóban rövidebb a családi csődvédelmi eljárás - elsétálás, walk away, ott ez ennek a neve , abban az esetben sok esetben a hitelezési rendszert is át kellett volna alakítani, hiszen vannak elsétálós hiteltípusok és nem elsétálós hiteltípusok. Az elsétálós hitelnek nyilván magasabb a kamata, viszont ott igénybe vehető ilyesfajta, liberálisabb értelemben vett családi csődvédelem vagy
