Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. június 9. kedd (82. szám) - A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - KUNHALMI ÁGNES (MSZP): - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE (KDNP):
4609 Ezért azt tudom mondani, hogy rés zemről teljes mértékben támogatható ez a törvényjavaslat, ugyanakkor egyetértek Harangozó képviselőtárammal, valóban szükség van arra, hogy bizonyos technikai módosításokat ebben a javaslatban megtegyenek. Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP, a KDNP és a fü ggetlen képviselők körében.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most van lehetőség kettőperces felszólalásokra. Megadom a szót az MSZP képviselőcsoportjából Kunhalmi Ágnes képviselő asszonynak. Parancsoljon, képviselő asszony! KUN HALMI ÁGNES ( MSZP ): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Valójában hiánypótló az a kezdeményezés, amellyel most itt találkozunk a Házban. Nagyon jónak tartom, hogy ez a kezdeményezés megtörtént. Amiért szót kértem, az egyik dolog, hogy elmondjam, teljes mértékben egyetértek a Harangozó Tamás képviselőtársam vezérszónoklatában elmondottakkal. Azon túl mint a Kulturális bizottság alelnöke és mint mezei országgyűlési képviselő, azt gondolom - és javasolom a Magyar Országgyűlésnek és a beterjesztőnek is, hogy fontolja meg; nem hallottam Lázár úr teljes felszólalását, amelyért elnézést kérek , megérett a helyzet a első világháború 100. évfordulója és a második világháború európai lezárásnak 70. évfordulója al kalmából - és az MSZP budapesti elnökeként is kérem az Országgyűlést, fontolja meg , hogy egy nagy központi emlékművet a két világháború összes elesett katonájának Magyarország végre állítson fel; egy igazán méltó, a hősöknek emléket állító, nagy központi emlékművet. Magam az első világháborúval sokat foglalkozom, sok sírhelyet jártam végig a szomszédos országokban is, NyugatEurópában is. A személyes érdeklődési körön túl, én azt hiszem, Magyarország megérdemelné, hogy egy igazán nagy, méltó központi emlé kművet Budapesten állítsunk fel. Minden kerületben, minden településen ilyen vagy olyan emlékmű van, magam utánajártam ennek, de egy nagy emlékmű, amely igazán méltó, olyan nincs. Kérem, hogy ha ilyen kezdeményezéssel élünk, támogassák, vagy ha önök élnek ilyen kezdeményezéssel, mi támogatni szeretnénk, legalábbis a magam nevében ezt tudom mondani, és legalább a párbeszéd induljon el róla. Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Folytatjuk a rendes felszólalá sokat. Rétvári Bence képviselő úr következik, a KDNP képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr! DR. RÉTVÁRI BENCE ( KDNP ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, egy olyan kérdés előtt állunk, amely nem politikai kérdés , hanem emberség kérdése, a felszólalásokból is ez tükröződött. Engedjék meg, hogy én is egy személyes emlékkel kezdjem. Nekem nyilvánvalóan és már szüleimnek sem nagyon volt emléke a második világháborúról, az ott elszenvedett áldozatokról. Két tárgy van kiskoromból, ami emlékként megmaradt: egy festmény a falon, amit nagymamám egyik unokatestvére - Guszti bácsinak hívtuk - festett, illetőleg egy kis, bura alatt lévő Máriaszobor. A kis, bura alatt lévő Máriaszobornál imádkozott édesanyám és nagymamám min den este a világháború alatt, hogy nagypapám hazajöjjön, és szerencsések voltak, mert haza is tért nagypapám több év után a frontról. A kép festője, a rokonunk, Guszti bácsi, aki annak idején még a magyarádi szőlőben festett meg egy festményt egy hóban fek vő hadisebesültről, ő is kint volt a fronton, ő viszont soha nem tért vissza. Ez a kép arra emlékeztetett mindnyájunkat a családban, akik elmentünk az ebédlőben emellett, hogy bizony a háborúknak minden családban igencsak sok áldozata volt. Ez a
