Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. június 9. kedd (82. szám) - A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - KUNHALMI ÁGNES (MSZP): - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE (KDNP):
4610 törvényjav aslat azokra az emberekre igyekszik figyelni, akiknek a rokonai ilyesfajta pótolhatatlan veszteséget szenvedtek. A hadigondozásról szóló törvény jelen módosítása egy közel hét évtizedes mulasztást pótol, ismét lehetővé teszi a második világháborúban esetet t, eltűnt és hadifogságban elhunyt katonák és munkaszolgálatosok özvegyeinek és árváinak anyagi támogatását, egy 1949ben meghozott politikai döntés ugyanis megfosztotta őket a hadigondozotti ellátástól. Elmondhatjuk, hogy ezektől az emberektől, akik egysz er már jogot szereztek arra, hogy ilyesfajta ellátást kapjanak az államtól - amely nyilvánvalóan érzelmileg nem pótolja a veszteségüket, de az anyagi nehézségeiken valamelyest segít , ezt elvették tőlük méghozzá egy kollektív jogfosztás elve alapján, pusz tán azért, mert nem a Vörös Hadseregben szolgáltak, hanem az akkori magyar állam nemzeti seregében szolgáltak, besorozták őket, ha akarták, ha nem, ha jelentkeztek, ha nem, vitték őket. Törvényi kötelezettségüknek és hazaszeretetüknek tettek eleget akkor, amikor részt vettek a magyar hadseregben a második világháborúban. Ebből a jogfosztásból is látszódik, hogy melyik az a rendszer, amelyiknek az ember számít, és ki az, akinek csak a rendszer fenntartása számít bármilyen útonmódon. Egy ilyesfajta kollektív jogfosztás, kollektív megbélyegzés a diktatúrák sajátja. Sajnáljuk, hogy ezek az emberek utána évtizedekig ezt a billogot magukon kellett hogy viseljék, pedig ők csak - mint minden állampolgár - annak a kötelezettségüknek tettek eleget, hogy a magyar hads eregben szolgáljanak. Az a fontos, hogy minden rendszer ezekben az esetekben is a jóvátétel kérdésében az embert tartsa elsődlegesnek. Szintén itt felmerülő kérdés, amivel valószínűleg évtizedekig az elnyomó diktatúra alatt nem tudtak számot vetni, hogy va jon a vesztes lehete áldozat. Abból indultak ki, hogy a győztes oldalon vannak csak azok, akik a jó oldalon álltak, és köztük lehetnek áldozatok is, és a vesztesek oldalán az áldozat, az áldozattá válás teljes mértékben kizárt, hiszen teljes mértékben erk ölcsileg megbélyegeztek mindenkit, akik a vesztes oldalon álltak, nem voltak tekintettel arra, hogy emögött emberi sorsok húzódnak meg. A törvénymódosítási javaslat alapján mindazok jogosulttá válnak az ellátásra, akiknek férjük, édesapjuk 1938. november 2a és 1945. május 9e között a volt Magyar Királyi Honvédség és Csendőrség kötelékében szolgáltak, függetlenül állományviszonyuktól, rendfokozatuktól és attól a ténytől, hogy az 1947. február 10én Párizsban Magyarország képviselete által aláírt békeszerző dés következtében mely ország állampolgárává váltak. Mindezzel a jogszabály kifejezésre juttatja a határokon átívelő nemzetegyesítés jelentőségét is. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az első olyan törvény, az első olyan jogszabály, amely a határon tú li magyarokra éppen ezért személyi elven tekint, nem a lakóhelyet nézi, nem azt nézi, hogy ki milyen egyesületen keresztül kaphat támogatást Magyarországtól, a magyar államtól, hanem hasonlóan ahhoz az elvhez, amit a kormány elhatározott a kárpátaljai magy arok támogatásával kapcsolatban az utóbbi időben igen nehéz helyzetbe került, háborús helyzet miatt többszörösen sújtott kárpátaljai magyarok megsegítésére, ugyanezen új elv szerint a határon túli magyarok számára is biztosítja ugyanazt az ellátást, ugyana zt a jóvátételt, mint amit a határon belül élő magyarok számára. A törvényjavaslat figyelembe veszi azt a tényt, hogy a XX. századi történelmi viharokban Magyarország határai többször változtak, így gondozotti körbe kerülnek a hősi halált halt néhai férjük után azon hadiözvegyek is, akiknek férje Magyarországról vonult be, de akik lakhelyváltoztatás nélkül jelenleg más állam polgárai. A törvényjavaslat megteremti annak lehetőségét, hogy azon személyek, akik korábban jogosultak voltak hadigondozotti ellátásr a, de pénzellátásukat a ’49es politikai döntés következtében megszüntették vagy jogosultságuk megszűnt, illetve kérelmüket politikai okokból be sem nyújtották, kérelemre járadékban részesülhessenek. Nyilván itt a politikai okoknak többféle módja lehet, de főként azért nem nyújthatták be ezt, mert határon túliként nem fordulhattak a magyar államhoz. Külföldön élő, Magyarországon lakóhellyel,
