Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. május 29. péntek (78. szám) - Magyarország 2016. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye Magyarország 2016. évi központi költségvetéséről általános vitájának folytatása - ELNÖK: - ANDER BALÁZS
4175 mert itt elmondtam tegnap is, ezek en a falakon belül lehet, hogy maguk most védettek, de nemsoká nem fognak azok lenni, és jó lenne, hogyha most már arra is gondolnának. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen. A következő felszólaló a Jobbik képviselőcso portjából Ander Balázs képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr! ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Amiről a költségvetési vita során mindenképpen szólni kívánok, az nem más, mint az ezer főné l kevesebb lakóval rendelkező kistelepülések ügye. Ugyan hazánk 10 millió alá csökkent népességének csupán 7,5 százaléka, tehát körülbelül 750 ezer ember él ilyen falvakban, de a települések mintegy 55 százaléka, majdnem 1800 község tartozik ebbe a kategór iába. Leszámítva a szerencsésnek mondható város közeli vagy üdülőterületeken fekvőket, ahol relatíve bőséges a munkahelykínálat és viszonylag sűrű a közlekedési hálózat, igen komoly bajban, mondhatni: a 24. óra végén vannak. Valamit sürgősen tenni kell, má skülönben rövidesen átlépik azt a határt, ahonnan már nem fordíthatók vissza az aprófaluszindróma által pontosan leírt folyamatok: a népességcsökkenés, az elöregedés, a fiatalok elvándorlása, a szociális lepusztulás, az állami intézményrendszer kivonulása , a fejlesztések, beruházások elmaradása, az egyre gyorsuló etnikai átstrukturálódással, a mintaadó réteg meggyengülésével, az értékrend megváltozásával kérlelhetetlenül együtt járó menthetetlen elgettósodás, úgy is fogalmazhatnék: a világból kiesettség ér zése irreverzibilis, tragikus ténnyé változik. Állami mentőcsomag híján haldoklásuk végstádiumba ér. Sokszor mondtuk: a Jobbik számára mind a 3200 hazai település egyben egy magyar végvár is a nemzeti megmaradásért folytatott küzdelemben, ezért nem mondunk le róluk. A zömmel amúgy is kedvezőtlen gazdaságföldrajzi régiókban fekvő kistelepüléseken élők számára a számos hátrány különösen mostohává teszi a mindennapokat. A kistérségi centrumok aprófalvakból való nehézkes megközelíthetősége, az erőforrások hiány a, az alacsony szintű intézményi ellátottság csak az egyik, kétségkívül fájó módon kézzelfogható szegmense ennek a komplex problémahalmaznak. Az elmúlt évtizedek változásai a sérült, csonkolt kistelepülési társadalmak belső kapcsolatrendszerét is eltorzíto tták. Ki kell mondani, hogy az összezsugorodott kapcsolatháló sok esetben képtelenné teszi az ott élőket az összefogásra, a társadalomba való visszaintegrálódásra. A kezdeményezőkészség, a szolidáris, kooperálni kész közösségek hiánya tovább súlyosbítja a helyzetet, ami fokozott állami odafigyelés nélkül magától nem fog megoldódni. A nyomorba fulladt, elöregedő települések helyett végre önfenntartó falvak, a munkanélküliség előli elvándorlás helyett pedig gyarapodó, szülőföldjén maradó lakosság jellemezné a magyar vidéket a Jobbik elképzeléseinek megvalósulása esetén. Viszont mára a népesség pusztulásával párhuzamosan döbbenetes mértéket öltött az épített környezet leromlása is. A kistelepülések százezernyi üresen álló lakóingatlana - ezek háztáji gazdálkodá sra kiválóan alkalmas gazdasági épületek - a mostani folyamatok fényében az enyészeté lesz, sőt nemcsak azok, mert 2050re sok kistelepülés teljesen elnéptelenedik, kihal. A falvak helyét az erdős bozót fogja benőni. Tisztelt Képviselőtársaim! Szűkebb pátr iámban, az aprófalvas Somogy megyében a mostani felmérések szerint a települések 40 százaléka már a kihalás útjára lépett. Mindez pótolhatatlan veszteség, hiszen a maga múltjával, hagyományaival, népdalaival, meséivel mindegyik a nemzet történelme egy egye di és megismételhetetlen darabkájának hordozója. Részben a mostani költségvetésen is múlik, hogy mennyi települést foglalhat vissza az erdő, és hány helyen válnak a bedőlt kerítések, a leomlott falak a magyar elmúlás szomorú mementóivá. Jól összefogott, ál lamilag finanszírozott, komplex programok hiányában a kistelepülések lakosságmegtartó ereje továbbra is csekély marad. Ősi falvaink kiürülése egyre rohamosabbá válik,
