Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. május 27. szerda (76. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
3835 sok esetben nem vesznek részt a közteherviselésben, mindemellett azt is látjuk, hogy a velük k ötött stratégiai szerződések egyes pontjait Magyarország Kormánya hétpecsétes titokként kezeli, akkor bizony azt látjuk, hogy ezek az egyensúlytalanságok fennállnak, és sem dolgozói, sem fejlesztői, sem mérnöki, sem egyéb szinten nem látjuk a magyar beszál lítói bázis oly mértékű kiépülését, amilyen az indokolt lehetne. És azt is el kell hogy mondjuk, hogy természetesen ezek automatizált tevékenységet folytató cégek, nyilvánvaló módon nem várható, hogy több százezer embert foglalkoztassanak, de az, hogy csak néhány ezret foglalkoztatnak néhány tízezer helyett - most itt nyilván az arányokról nem lehet vitatkozni, a konkrét számokról igen , egészen biztos, hogy nem arra vezet, mint amit mi Magyarországon látni szeretnénk. Összességében tehát Volner János képv iselőtársam abszolút helytálló módon nyilvánult meg ebben a kérdésben. Amikor pedig a költségvetésről beszélünk szélesebb kitekintésben, talán azt láthatjuk, és úgy közelíthetjük meg legkönnyebben a kérdést, hogy itt bizony a XX. század költségvetése csatá zik - az önöké - azokkal a XXI. századi, harmadik évezredből származó jobbító módosító javaslatokkal, amelyeket a Jobbik képviselői a nap folyamán igenis próbáltak megosztani a szélesebb közvéleménnyel is. Amikor a XX. századi vagy olyan típusú költségveté sről beszélünk, mire gondolunk? Nézzük meg, hogy mi van benne! Benne van például az az államadósságot illető kamattörlesztés, amely nagyságrendileg nem változott, évről évre bizonyos mértékben nőhet vagy csökkenhet a volumene, de látszik, hogy az államadós ság újratárgyalásának újbóli és újbóli elmulasztása miatt Magyarország egy olyan helyzetben van, hogy hihetetlen nagy ballaszt húzza évről évre. Amikor a Széll Kálmánról elnevezett megszorító csomagjukban önök meghirdették a 6570 százalékos államadóssága rányt, akkor bizony valamit nagyon elvétettek, hiszen ez az arány azóta sem közelít a 6570 százalékos szinthez, nominálisan mérve pedig magasabb az államadósság, mint korábban; talán a számokkal önök sem vitatkoznak. El kell hogy mondjuk azt is, hogy az á fa tekintetében - és az adózási részre egy kicsit rátérve - azt láthatjuk, hogy az európai uniós rekorder 27 százalékos áfa még mindig jelen van ebben a költségvetésben. Takaróznak önök azzal, hogy a sertéshús tekintetében most részleges csökkentés megvaló sul, ez a kimért csökkentés a piaci szereplők szerint mintegy 17 százalékos árcsökkenéshez is vezethet, tehát ekkora volument nem fognak lenyelni a kereskedők, és akkor még a járulékos károkat nem számoltuk bele, mint mondjuk, a baromfitenyésztők kárait. D e örüljünk annak a lépésnek is, ami bár minimális, kozmetikai jellegű, mégis jó irányba történik, tehát ezt ne vitassuk el. De azt kell mondanunk, hogy lenne ebben a költségvetésben tartalék, bőven lenne az alapvető élelmiszerek áfatartalmának 5 százalékra való csökkentéséhez és még a gyermeknevelési cikkek áfájának 5 százalékra való csökkentéséhez is. Tehát látjuk ebben a költségvetési tervezetben a XX. század minden begyöpösödött és egyébként maradi megközelítésből fakadó, elképesztő terhelését, de azt is látjuk, hogy merre lenne a kivezető út, és ehhez a forrásokat is meg tudjuk jelölni. Nyilvánvaló, hogy ha csak annyit tesznek, hogy összeadják a fejezeti általános tartalékokból, a dologi és működési kiadásokból a különböző minisztériumoknál felhalmozódot t olyan keretet, ahol vagy nem jelölte meg a kormány, hogy ezt milyen célra kívánja elkülöníteni, vagy pedig teljességgel fölösleges az az adott, akár többmilliárdos tétel, már százmilliárdos nagyságrendhez jutunk. De ha összeadjuk, akkor egy 450 milliárd környékére kijövő olyan tételtömeget találunk, amely vagy - még egyszer mondom - zsebpénzként kerülne az önök tervezete szerint a kormány számláira, vagy pedig teljesen fölösleges módon, teljesen fölösleges célokra kívánják elkölteni. Elmondhatjuk azt is, hogy ezen költségvetési tervezetben a XX. század maradványaként itt van velünk egyébként még az az európai uniós pozíció is, amit Magyarország akkori vezetői talán már 1990 után egy kicsivel felvettek. Látható, hogy önmagában az, hogy mondjuk, egy cukorkvóta leépülésével párhuzamosan nem látjuk a cukoripar feltámasztásának számait, nem látjuk azt sem, hogy a régi magyar termelőkapacitás visszaállna, semmilyen olyan széles körű fejlesztést nem látunk, beruházási csomagok nem látszanak el őttünk, amelyek révén Magyarországon hozzáadott
