Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. május 27. szerda (76. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - ELNÖK: - VONA GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
3791 szélesebb szolgáltatást és sokkal érdemibb szolgáltatá st nyújt a társadalmának. Az angolszász modell ennek az ellenkezője, egy nagyon szűk körű elvonást valósít meg, és szűk körű a szolgáltatás is, amit nyújt az állampolgárok számára, ezáltal is rábírva őket az öngondoskodásra. Mind a kettő a maga szempontjáb ól és a maga helyi értékén hasznos és hatékony, és gondolom, abban egyetértünk, minden országnak az a feladata, hogy megtalálja a maga modelljét, megpróbálja megtalálni a maga számára legalkalmasabb lehetőséget az újraelosztásra a költségvetés révén. Az a probléma, hogy Magyarország ugyan megteremtette a magyar modellt az elmúlt 25 évben - ez elég torzra sikeredett , a skandináv modellből átvettük a nagy elvonást, az angolszász modellből pedig a kis szolgáltatást. Tehát sokat vonunk el, aztán keveset szolg áltatunk abból a pénzből; ez a magyar költségvetéstörténet elmúlt 25 évének a zanzája. Úgyhogy ne altassuk el magunkat azzal, amit itt a kormánypárti vezérszónokok mondtak, hogy az adócsökkentés költségvetéséről beszélünk, és hogy az szja most már csak 15 százalékos lesz a következő évi költségvetés révén, ugyanis a valóság az, hogy a magyar munkát, munkabért terhelő adóteher Európában a legkomolyabbak közé tartozik. A magyar adóteher tehát egyáltalán nem kicsi, és természetes, hogy a költségvetésnek az vo lna az érdeke, és nekünk is az volna az érdekünk, hogy minél több bevételhez jusson a költségvetés, és minél több kiadást, értelmes kiadást tudjon finanszírozni. A kérdés az, hogy ezt hogyan valósítsuk meg. Az lenne jó szerintem és szerintünk, és remélem, hogy önök szerint is, hogy ha a bevételnövelés nem úgy valósulna meg, hogy az egy főre jutó adóprést növelnénk, hanem minél szélesebb körben tudnánk teríteni a közteherviselést. Nos, ez az, amit jelen pillanatban nem sikerült, és úgy tűnik, a költségvetés révén sem fog sikerülni megvalósítani, hiszen az OECD legfrissebb felmérése szerint a belgák, a németek és az osztrákok után mi vagyunk a negyedikek a munkabért terhelő adóteher tekintetében és ezt a jövő évi szjamódosítás sem változtatja meg, úgyhogy ez a negyedik helyünk, amire jelen esetben nem lehetünk büszkék, nem fog változni a jövő évi költségvetés változásai után sem. A kiadásokkal kapcsolatban, hogy hogyan lehetne minél több értelmes kiadást eszközölni, ott azt gondolom, nagyon egyszerű volna a fe ladat: nem kellene ellopni a pénzt, hogy nagyon egyszerűen és az utca nyelvén fordítsam le mindannyiunk számára, a korrupciót kellene valahogy megszüntetni. Illetve, ha már kiadásokat eszközölünk, kiadásokat teszünk, akkor talán ügyelni kellene arra is, ho gy azok a kiadások, amelyeket a költségvetés megvalósít, azok valóban eljussanak a célszemélyekhez, és valóban hatékony célt lássanak el a magyar társadalom szempontjából. A Jobbik költségvetéssel kapcsolatos és úgy általában a gazdaságpolitikával, gazdasá gfilozófiával kapcsolatos alapmondata, tételmondata - ez volt egyébként 2014ben is a választási programunk kulcsmondata - egy nagyon egyszerű mondat: ha munka van, akkor minden van, ha nincs munka, akkor nincs semmi. Tehát ez alapján mérjük mind a kormány gazdaságpolitikáját mint ellenzéki párt, és mind a jelenlegi, előttünk fekvő költségvetést is, ugyanis, hogyha munka van - és tisztességes munkahelyről beszélek, majd erre bővebben ki is fogok térni , akkor ott természetes az, hogy a családoknak van megé lhetésük. Tudják finanszírozni a kiadásaikat, a megélhetésüket, a gyermekeik taníttatását, adott esetben még nyaralásra, egyéb kiadásokra is jut pénz, ha van munka, és ha van munka, akkor nemcsak a családoknak van pénze, hanem a költségvetésnek is van adób evétele, ezt fontos aláhúzni, hiszen ebből tud a költségvetés kellő forráshoz jutni, hogy megfelelő pénzzel gazdálkodjon. Ezen bevezető gondolatok után engedjék meg, hogy rátérjek magára a költségvetésre, amellyel kapcsolatban mielőtt a konkrét elemzésére rátérnék, azért egy pillanatra ki kell térnem az időzítés problematikájára is, hiszen Varga Mihály miniszter úr öt hónappal, a várható vagy normális időtartamhoz képest öt hónappal korábban nyújtotta be a költségvetési törvényjavaslatot. A költségvetés egy pénzügyi terv, s egy pénzügyi terv az én tudomásom szerint bázisra épül, a bázist pedig a költségvetés esetén az előző év tényszámai szolgáltathatják, amelyek most hiányoznak, tehát hiányzik mind a 2014. év zárszámadása, mind a 2015. éves teljesítés megfe lelő becslése. Ez a fajta időzítés, amellyel most itt kénytelenek vagyunk a költségvetést megvitatni,
