Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. május 12. kedd (72. szám) - A biológiai sokféleség megőrzésének 2015-2020 közötti időszakra szóló nemzeti stratégiájáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - BARTOS MÓNIKA (Fidesz): - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): - ELNÖK: - SCHMUCK ERZSÉBET (LMP):
3386 valamit. Közelebb értem, és akkor láttam, hogy nem mást taposott el, mint egy még végtagjait mozgató rózsabogarat. A pár másik tagja közömbösen nézte a jelenetet. A rózsabogár a napsütéstől beleégett az utcakő be. Arra gondoltam, hogy ezek a fiatalok biztosan nem voltak közte annak a 2012ben megszámolt 1,4 millió ökoturistának, akik nemzeti parkjaink látogatóközpontjaiban ismerkedtek a biológiai sokféleséggel. Sőt, ökoiskola hallgatói sem voltak, és az erdei iskolákban sem szocializálódtak a természet védelmére. Azt viszont gyanítom, hogy ők is azok közé az emberek közé tartoztak, akik gondolkodás és ok nélkül elpusztítják az eléjük kerülő élőlények javát, hisztérikusan reagálnak egy denevérre, utálattal nézne k egy békára, félelemmel egy kígyóra, chemotoxszal a hangyákra és szeretettel a pandamacira és az őzikére. Az eset számomra több tanulságot rejt. Az első és legfontosabb, hogy az emberek legtöbbje nem tiszteli a teremtett világot, magát az életet, gondolk odás és ok nélkül megsemmisíti a körülötte lévő élőlények nagy részét, mivel abban kártevőt lát. Nem csoda, hiszen azt látja, hogy az ember ádáz harcot folytat a természettel, hogy szolgálatába állítsa. (18.50) Az ember kisajátította más élőlények élő helyeit, jókra és rosszakra osztályozta a társteremtményeket aszerint, hogy azok számára szépek vagy közvetlenül hasznosake. A jók kihasználhatók, a rosszak feláldozhatók az ember érdekében. Ezt a szemléletet erősíti meg az iskola, a társadalom és gazdasá g egész működése, viselkedése, így nem csodálható, ha a biológiai sokféleséggel kapcsolatos szemléletformálás eredménytelen marad. A rózsabogarakat eltapossák, ugye? Az emberek műveltsége a biodiverzitással kapcsolatban sajnos sekélyes, hisz ez a tudás gát ja lenne a rövid távú haszonszerzésnek. Még a tudomány is adós marad azzal, hogy feltárja az élet sokszínűségét, hogy legalább megnevezzük azokat a fajokat, amelyeket azelőtt irtunk ki, mielőtt megismertük volna őket. Feltételezzük, hogy a jelenleg ismert fajok és az ismeretlenek száma között a szorzó ötvenszeresszázszoros. Az ismeretlenség azonban éppen arra adna okot, hogy kíméljük azt, amit még nem ismerünk, hiszen nem tudjuk annak a nagy egészben játszott szerepét. Vajon hányan lehetnek itt a teremben is vagy az egész országban, akik tudják, mi a rózsabogár szerepe a nagy egészben? A rózsabogár feláldozható, ezt a fajt nálunk nem védi természetvédelmi oltalom, eltipróját nem fenyegeti a jog eszmei értékkel, állatkínzással, az eset nem fog az újságok cím lapjára kerülni; csak egy rózsabogarat öltek meg a nyílt utcán, a látvány nem okoz közfelháborodást. Mint ahogyan az sem, amikor egy dózer végigszántja a természet, szakszóval ökoszisztéma testét, gyökerestül semmisíti meg az ott élőket, teljesen mindegy, hogy védett vagy védtelen státusú. A paradoxon, hogy a természetvédelem, ha tudja, szankcióval sújtja azt, aki elpusztít egy védett élőlényt, ám tehetetlenül kénytelen végignézni, ha egy fejlesztésre szánt zöldterületet betonnal fednek le. Tisztelt Országg yűlés! Az előttünk lévő stratégia a biológiai sokféleség jelentőségének alacsony szintű kezeléséről tanúskodik. A biológiai sokféleség védelme a társadalom és gazdaság rendszerén belül lehetséges csak, ezért az egy ágazathoz való kötöttsége nem tükrözi azt a szándékot, hogy a biodiverzitáspolitika átitassa az egész döntéshozást, a stratégia kapcsán egy ágazati partikuláris ügy marad, amely ráadásul nagy részben azonosítható a természetvédelem hagyományos felfogásával és eszközrendszerével, amely sajnálatos módon eddig sem volt képes megakadályozni a biológiai sokféleség hanyatlását. Az alárendeltséget jelzi, hogy a stratégia előterjesztője a Földművelésügyi Minisztérium; hogy témánknak megfelelő stílusban fogalmazzak: a döntéshozás a kecskére bízta a káposz tát. Ugyanis a földművelés valóban terjedelmes kapcsolatban áll a biológiai sokféleséggel a hatásmechanizmusát tekintve, de kétséges annak elvárása, hogy az alapjában véve gazdasági teljesítményelvárásokat szolgáló ágazat képes legyen önmagát korlátozni a biológiai sokféleség védelme érdekében. A stratégiában bizonyosságát találjuk ennek, amikor a mezőgazdasági és biológiai sokféleség összefüggéseit tárgyalja az anyag. Hogyan lehetséges az, hogy a talaj biodiverzitásáról egyetlen szó
