Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. május 12. kedd (72. szám) - A 2015-2020 közötti időszakra szóló Nemzeti Környezetvédelmi Programról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK: - SCHMUCK ERZSÉBET (LMP):
3365 Az NKP tesz erre kísérletet, hiányosan, de legalább értékel néhány társadalmi hajtóerőt, utána p edig nagyon részletes intézkedési irányokat határoz meg az ágazatok számára. A program dicséretén túl azonban nem látszik, hogy az alapvető okokat hogyan tudná a program befolyásolni, különösen akkor, hogyha ezek feltárása hiányos. Az alapvető hiány a társ adalom értékrendjének elemzéséhez tartozik. A program a magyar társadalom értékrendjének alakulásában a környezetvédelem fontosságának csökkenő súlyáról számol be az Eurobarometer felmérései alapján. Ám még ez a csökkenő súly is kedvezőnek mondható a valós ágos megítéléshez képest. Az igazság akkor derül ki, amikor az embereket nem a saját értékrendjükről, hanem mások értékrendjéről kérdezzük. Míg a megkérdezettek saját értékskáláján a legfontosabbnak mondott érték a család, az emberi kapcsolatok, az egészsé g, a személyes biztonság és a hetedik helyen a jó környezetminőség, addig ha mások értékrendjéről kérdezgetjük az előbbi állampolgárokat, akkor első helyre a jövedelmet, a magas életszínvonalat és élvezetes életet teszik. A 30as értéksorban pedig utolsó h elyre kerül a környezetről való gondoskodás. Sajnos ez az utóbbi értékskála jobban igazolja a társadalom viselkedését, a legfőbb érték a magas jövedelem és az ezzel járó fogyasztási lehetőség, a környezet pedig feláldozható mindennek az oltárán. Így nem cs oda, hogy olyan politikai erők kerülnek hatalomra, akik ezzel az értékrenddel azonosulnak. Noha nyilván a politika felelőssége lenne a jövőre való gondolás, hogy előmozdítsa a társadalom mohó rétegeinek korlátozását túlzott igényeinek kielégítésében, ám a négyéves politikai kurzusoktól mégsem várható el, hogy saját maguk hatalmát ássák alá népszerűtlen igazságok kimondásával, pláne intézkedések meghozatalával. Ez természetesen nem felmentés a politikusok számára. Annál is inkább tehetik ezt, hiszen a gazdas ág által termelt negatív környezeti és társadalmi következményekre a társadalom nem kellően érzékeny, mivel a gazdaság által kínált jövedelmek élvezete közvetlen, a termelt károk pedig közvetettek, más régiókat vagy más nemzedékeket terhelnek majd meg a jö vőben. Vagyis az anyagi javak előállítása olyan rövid távú érdek, amely háttérbe szorítja a társadalom jövőre vonatkozó célkitűzéseit. Ennek során az egyéni jólét választása megelőzi az emberi faj fennmaradásának szükségét, az egyéni és csoportérdekek a tá rsadalmi érdekekkel, a rövid távú célok a hosszú távú célokkal ütköznek. A helyes értékválasztás, a környezet megfelelő értékelése elengedhetetlen ahhoz, hogy az emberek megértsék, hogy anyagi fogyasztási igényeiket önakaratból korlátozni kell. Ám amíg err e várunk, addig is szükség lenne egy olyan szabályozó rendszerre, amely megakadályozza, hogy folytonosan növeljük környezeti terheinket. Ezen a ponton ki kell térni a hazai terhelések helyes megítélésére. Manapság tö bb politikusunk is azzal dicsekszik, hogy a hazai számok alapján jelentősen csökkent a környezet terhelése, míg a GDP növekedésnek indult. A tényszámok ezt alátámasztják, hiszen az üvegházgázkibocsátás közel 40 százalékkal csökkent, és az energiafelhaszná lás csökkenéséről is beszámolhatunk rövid távon. Azonban, ha ez igaz lenne, hazánk az elsők között lenne, aki képes volt a GDP növekedését abszolút módon szétválasztani a környezeti terhek növekedésétől. A helyzetelemzés azonban megfeledkezik arról, hogy a hazai gazdaságszerkezet átalakítása miatt a kapcsolódó gazdasági tevékenységek környezeti terhe az országhatáron kívül marad, és ez az átterhelés elfedi hazánk valóságos környezeti teljesítményét. Mivel ennek feltárásához nem fűződik érdekünk, így az NKP IV. is szemérmesen hallgat erről a tényről. A környezeti terhelése csökkentésének két fontos mozzanata van. Az egyik a teljesanyagfelhasználás csökkentése, amely magával vonja a környezeti kibocsátások csökkentését is. A másik feltétel a természetes ökos zisztémák átalakításának teljes tilalma és a sérült ökoszisztémák szolgáltatásainak helyreállítása a fenntartható használaton keresztül. Ebből az következik, hogy az államnak olyan eszközöket kellene biztosítani, amelyek az erőforrások felhasználásának csö kkentését biztosítják. Egy ilyen eszköz a fejlesztéspolitika lehetne a maga
