Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. május 12. kedd (72. szám) - A 2015-2020 közötti időszakra szóló Nemzeti Környezetvédelmi Programról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK: - SCHMUCK ERZSÉBET (LMP):
3366 forrásaival együtt. A növekedés és környezeti terhek csökkentésének összehangolása a fejlesztéspolitikán keresztül lehetséges, és nagyon jó lenne, ha Lázár miniszter úr is egyszer ezeket hallaná. Ehhez arra lenne szükség, hogy a fejlesztéspolitika kizárólag olyan tevékenységeket támogasson, amelyek kiváltanak egy korábbi tevékenységet egy olyannal, aminek a környezeti terhe mérsékeltebb a megelőzőnél. Egy ilyen célkitűzés megvalósít ása garantálná azt is, hogy a fejlesztési, közösségi pénzek elköltése ne magán- és csoportérdekeket, hanem a legfőbb közjót, a környezetet szolgálja. Sajnos azonban ezzel a lehetőséggel az NKP nem él, a fejlesztéspolitikát mint hajtóerőt nem elemzi, és nem dolgoz ki programot ennek szolgálatba állítására. Mint ahogyan nem foglalkozik az NKP a pocsékolásból származó környezeti veszteségek felszámolásával sem. Paradox módon azt kell mondanunk, hogy szerencsére vannak tartalékaink. Paradoxon, mivel a tartaléka ink a pocsékolásmegszüntetésből erednek. A természeti erőforrások korlátos volta az ökológia alapvető törvénye miatt megkérdőjelezhetetlen. A növekedés lehetősége a természetben korlátozott, mert a különböző környezeti folyamatok korlátozzák egymást. Mégis , az emberiség azt pocsékolja a legjobban, ami szűkösen áll rendelkezésére, a környezeti erőforrásokat. Mindenki előtt ismert tény, hogy milyen alacsony hatásfokkal alakítjuk át az elsődleges energiahordozókat, és hogy a végfogyasztónál az elsődleges energ iaforrásnak már csak pár százaléka hasznosul. Erkölcsileg is riasztó, hogy a megtermelt élelmiszeralapanyagok és elkészített élelmiszerek közel fele hulladékká válik. A közlekedésben néha teljesen céltalanul teszünk meg kilométereket, a kereskedelemben cs ak azért szállítunk árukat akár ezer kilométeren át, hogy nagyobb legyen a választék, hogy megelőzzük a helyi termelőket az árversenyben. Hatalmas házakat építünk, látunk el energiával anélkül, hogy azt belaknánk, vagy kihasználnánk a család számára, és te sszük ezt annak ellenére, hogy tudjuk, hogy végül egyedül maradunk benne. Céltalanul és értelmetlenül pusztítunk el élőlényeket, mert fogalmunk sincs róla, milyen szerepük van az életközösségben. Amennyivel takarékosabban bánnánk az elpocsékolt erőforrások kal, annyival kevesebbet kellene elvenni a természetből, annyival kevesebbet kellene megújítani, és a megújulás során sem szennyeznénk kibocsátásokkal a környezetünket, vagy élnénk fel mohón a természetes élőhelyeket, a megújulás színhelyeit. Vajon miért n em lehet olyan társadalmat életre hívni, amely nem pocsékolja a környezet erőforrásait, helyesebben miért kell pocsékolni? A növekedés sajátja, hogy mindegy, mi hajtja. A növekedésre egyaránt okot szolgáltat az elkövetett hibák kijavítása, a természeti kat asztrófák, a háborúk, a balesetek, a társadalmi pocsékolás pedig a legnagyobb hajtóereje a gazdaságnak. A termelés akkor növekedhet, ha a fogyasztás is növekszik, ha van, aki elfogyasztja, amit megtermeltünk. Kereslet hiányában a termelés értelmetlen. Figy elemre méltó, hogy nem a gazdaság pocsékol, hiszen a haszonmaximalizálás érdekében a gazdaság a hatékonyság növelésében érdekelt. Viszont a gazdaság érdekelt abban, hogy a társadalom pocsékoljon, hiszen a növekedés származhat a több fizetőképes fogyasztóbó l, azaz a népességnövekedésből, a növekvő fogyasztói igényekből és a pocsékolásból. (17.20) A gazdaság érdekelt abban, hogy önmaga vagy a társadalom hibákat termeljen, hiszen a hibák kijavítása is megrendelés a gazdaság számára. Sajátos módon a magunk szám ára létrehozott környezeti problémák kijavítása is hajtóereje a növekedésnek, ezért a környezetvédelemben sem a problémák megelőzése, hanem utólagos kezelése kap elsőbbséget, mint ahogyan látjuk a hulladékgazdálkodásban és a szennyvízkezelésben is. A fennt artható erőforráshasználat érdekében nem elég tehát a gazdasági hatékonyságot szem előtt tartani, a társadalomnak is hatékonynak kell lennie a természeti javak fogyasztásában. Míg az előbbiről gondoskodunk, addig ez utóbbiról mélyen hallgatunk. Tisztelt O rszággyűlés! Illúzió lenne tehát azt hinni, hogy a nagy társadalmi és gazdasági keretek, a társadalmi értékválasztás újrarendezése nélkül lehetséges környezeti gondjaink felszámolása. A
