Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. május 12. kedd (72. szám) - A 2015-2020 közötti időszakra szóló Nemzeti Környezetvédelmi Programról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK: - SCHMUCK ERZSÉBET (LMP):
3364 gondolkodás és az elkötelezettség példája az, hogy mo st már az idén a kormány által meghirdetett „Otthon melege” program társasházak energiamegtakarítást eredményező korszerűsítésének, felújításának támogatása című alprogramjához fontos, hogy felelős szervezet tájékoztatást adjon arról, hogy a pályázattal ér intett beruházások érinteneke védett állatokat, érintike védett állatok, jellemzően denevérek élethelyét. És ha igen, akkor ezeket a denevérpopulációkat, közösségeket meg tudjuk védeni. Nagy öröm számomra, hogy folytatódik a TeSzedd! program, ami ezen a hétvégén kerül megrendezésre. Nagyon sok család, fiatal, különböző korosztályhoz tartozó, elkötelezett ember vesz ebben részt. Azt gondolom, hogy ez a környezettudatosság a felvilágosító kampányok nagyon fontos eleme. Bátorítom képviselőtársaimat, hogy min él többen vegyünk részt május 16án a TeSzedd! következő kampányában. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Sallai R. Benedek tapsol.) ELNÖK : Most normál szót kérőként Schmuck Erzsébet képviselő asszonynak adom meg a szót. SCHMUCK ERZSÉBET ( LMP ): Köszönöm a s zót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Frakcióképviselőtársam a vezérszónokija elején azt mondotta, hogy lehet a környezetvédelmi programot értékelni, véleményt formálni róla környezetpolitikai nézőpontból, és lehet úgy is értékelni, hogy maga a tervezet m ilyen tevékenységi elemeket tartalmaz. Én egy harmadikat választottam, mégpedig a rendszerszemléletű megközelítést. A környezetpolitika eleinte a létrejött környezeti problémákat próbálta meg kezelni, ez volt a csővégi környezetvédelem korszaka. Majd a fen ntartható fejlődés gondolatának megjelenésével világossá vált, hogy a környezet sorsa elválaszthatatlan a fejlődéstől, vagyis fejlesztési elképzeléseink és gyakorlatunk meghatározzák a környezetet érő terheléseket. A ’90es évekre jutott el a világ oda, ho gy felismerje, a környezetvédelem nem lehet egy elkülönülő szektor, a környezeti szempontokat integrálni kell az ágazati politikákba. Nyilvánvaló, hogy ez egy előremutató elv, ám mégsem segített a környezeti gondok enyhítésében, hiszen eddig soha nem volt meg a politikai akarat, hogy a környezeti erőforrások várható vagy már tényleges szűkösségére hivatkozva bárhol a világon korlátozni akarják a gazdasági növekedést. A világnak sajnos jelenleg nincs makrogazdasági válasza arra, hogyan lehetne a fogyasztás n övekedése, növelése nélkül növekedni a gazdaságnak. Ennek természetesen következménye, hogy a természeti erőforrások fogyasztása a globális rendszer ökológiai tűrőképességén túl növekszik, és az elviselhető 2 tonna/év/fő fogyasztás helyett megközelítette a 10 tonnát fejenként és évente a teljes anyagfelhasználás tekintetében - vagyis ötszöröse. A növekvő anyagfelhasználás növekvő környezeti terheket jelent, amelyek számos ponton kezelhetetlenné váltak. (17.10) Ilyen a globális szén- és nitrogénkörforgás meg változása, nyomában a szél felhalmozódása a légtérben, ennek okán az éghajlatváltozás, és mindezzel összekapcsolódva a biológiai sokféleség soha nem tapasztalt pusztulása. A környezetpolitika eszerint vázolt fejlődése idehaza is végbement. Meg kell jegyezn i, hogy az előttünk lévő, immáron negyedik nemzeti környezetvédelmi program az eddigi programok sorában a legteljesebb. A programalkotás először jutott el odáig, hogy felismerje, hogy a környezet állapotváltozásait a társadalmi hajtóerők határozzák meg. A társadalom értékválasztása megszabja az intézményrendszert, az pedig a működő szerkezeteket, ágazatokat. Mindebből következnek a környezetet érő terhelések, amelyek ha meghaladják a környezeti rendszerek rugalmasságát, akkor a környezet állapotváltozásához vezetnek. A környezetvédelem tehát olyan intézkedéseket kell hogy hordozzon, amely megváltoztatja a környezet állapotát kedvezőtlenül befolyásoló hajtóerőket.
