Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. május 12. kedd (72. szám) - A 2015-2020 közötti időszakra szóló Nemzeti Környezetvédelmi Programról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - MAGYAR ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
3357 Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Magyar Zoltánnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának. MAGYAR ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Elöljáróba n el tudom mondani, hogy a Jobbik frakciója ezt a tervezetet is fogja tudni támogatni, hiszen vannak benne előremutató lépések, illetve olyan megállapítások, amelyekkel a Jobbik messzemenőkig egyetért, de azt azért meg kell jegyeznem ellenzéki pártiként, h ogy a kormánytól valóban elég hiteltelenek azok a mondatok, amikor a környezetvédelemért aggódik, illetve az ebben foglalt lépéseket, a környezetvédelem növelésével kapcsolatos lépéseket próbálja meg itt felvázolni, és a közeljövővel kapcsolatban stratégiá t kialakítani, hiszen az elmúlt években lett volna alkalma bőven a gyakorlatban is bizonyítani, hogy ezeket komolyan gondolja. Elég, ha arra gondolunk, hogy a környezetvédelmi igazgatóságoknak a helyzete ma mennyivel rosszabb és másabb, mint akár csak egy évvel ezelőtt is hazánkban, vagy éppen a nemzeti parkokkal kapcsolatos vitát is már többször lefolytattuk itt, a Ház falai között, de a megújuló energiáknak a visszaszorulását is érintettük már. És itt nemcsak arról van szó, hogy ellenzéki politikusként az a feladatunk, hogy felhívjuk ezekre a figyelmet, hanem bizony itt most már megszólalt az ombudsman, megszólalt több tucat környezetvédelmi, természetvédelmi civil szervezet, az önök volt államtitkára is komolyan aggódik a kormány környezetpolitikája miatt , illetve most már a köztársasági elnök úr és az Alkotmánybíróság is remélhetőleg hamarosan állást foglal bizonyos kérdésekben, amik mindmind azt mutatják, hogy a kormány ez irányú gondolkodását, jövőképét bizony nemcsak az ellenzék szemléli aggodalommal, hanem minden érintett - de ezek a példák, amelyeket felsoroltam, nem szorosan ezen jogszabályhoz tartoznak. Van azonban itt két pont, amelyet mindenképpen ezen jogszabállyal kapcsolatban is meg kell jegyeznem. A nemzeti környezetvédelmi program koncepciój a a fenntartható fejlődés és a környezetvédelem megvalósulását szolgálja. Itt arra hivatkoznék, hogy a fenntartható fejlődés a természeti erőforrásokkal való olyan tartós, értékvédő gazdálkodást jelent, amely lehetővé teszi az emberek boldogulását, anélkül , hogy a gazdasági fejlődést lerombolná, a sokféleséget, a komplexitást és az ökoszisztémai szolgáltatásokat rombolná. Ezt önök a 61. oldalon részletezik: „A jogalkotó jövőképe szerint a környezetügy katalizátorrá válhat a fenntartható fejlődés megvalósítá sának útján, miközben a fenntarthatóság elveinek következetes érvényesítése a gazdaság és a társadalom szférájában hozzájárulhat ahhoz, hogy megváltozzanak a környezeti problémákat is kiváltó hajtóerők. Ehhez elsősorban a társadalom értékrendjének megválto zása szükséges, amelyben az ember és a természet tisztelete, a takarékosság és mértékletesség eszménye az őt megillető helyre kerül.” A nemzeti környezetvédelmi program közhatalmi beavatkozását megalapozó értékelve tehát a fenntartható fejlődés doktrínája, azonban a szaktudomány mérlegén hamis, régóta meghaladott ez az ideológia, a szakmaiságot lejárató politikai szólammá züllött csupán, ezzel a politikai döntéshozó a saját felelősségét igyekszik elhárítani a tőkehatalom által diktált természet- és környeze trombolás meg nem fékezése miatt, amikor a civilizációs végpusztulással is fenyegető, a Föld erőforrásait ésszerűtlenül felélő folyamatot még fejlődésnek is nevezik, s így kívánja leszerelni a tömegek tőkeuralommal szemben álló ellenérzéseit. Ez az alapelv azonban éppen a hamis tartalma és a tőkehatalmat kiszolgáló intézkedései miatt sem 2020ig, sem azután ténylegesen nem szolgálhatja egyetlen uniós tagállamban sem a környezeti és természeti megmaradást. Az emberiségnek a túléléshez a valós alternatíva a f enntartható fejlődés helyett a fenntartható visszavonulás és a fenntartható fogyasztás. A fejlődés hamis, bármely tárgyi alapot nélkülöző ígérete a fenntarthatóság képletébe becsempészi a tőkeigény abszurd követelését, a véges bolygón a végtelen gazdasági növekedés tételezését. Ehelyett egyetlen reményünk ugyanannyi alapanyagból vagy energiából minőségileg jobb termék előállítása, ami egyben a GDP növekedését is eredményezheti.
