Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. május 12. kedd (72. szám) - A 2015-2020 közötti időszakra szóló Nemzeti Környezetvédelmi Programról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - MAGYAR ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
3358 (16.40) A környezetpolitika pedig a fenntarthatóságot mint katalizátort elsősorb an nem azzal szolgálja, hogy közrehat a társadalom értékrendjének a megváltoztatásában, tehát az emberek környezettudatos cselekvésének a kialakításában. A környezet- és a természethasználat, akár az ökológiai lábnyom alakulásában ez már csak következmény, így másodlagosan ható ok. A döntő, meghatározó a legfőbb gazdasági, társadalmi szereplőknek, a tőkehatalomnak, pontosan a tőketulajdon egyoldalú nyereségszerző tevékenységének a politikai eszköztárral és gazdasági szabályzókkal végrehajtandó következetes megfékezése. Enélkül a tőkehasznosulás a környezet- és a természetrombolásnak minden következményét - nemcsak a gazdasági hatásokra, hanem az életminőség és a létpusztítás vissza nem fordítható végzetes hatásaira is gondolunk - büntetlenül a társadalomra h árítja. A gyökeres változáshoz az EU mai értékrendjét, a négy szabadság, ezen belül a szabad tőkemozgás minden más érdeket és közcélú intézményt felülíró, elsajátító uralmát fel kell váltania a szűkebb, tágabb közösségek alapértékeinek. Amíg az NKP a csele kvési stratégiát nem a hiteles értékrendre, a fenntartható fogyasztás természettudományos következményére és az életpusztító tőkemozgások állami kényszerére alapozott közérdekű megfékezésre alapítja, addig a célkitűzései csak a hamis ideológiák sorsára jut hatnak, azaz a valóságot a fenntarthatóság érdekében nem tudja formálni. Úgy gondolom, hogy a jelen javaslat a FideszKDNPkormány jogalkotási dicsérete ellenére - itt ilyen öndicshimnuszokat hallhattunk - kellő alap nélkül állapítja meg, hogy a környezet alkotmányos védelmében lényeges előrelépés történt. Önök ezt állítják, a 2012. év elején hatályba lépett Alaptörvény a környezetvédelem tekintetében számos garanciális szabályt épít be a rendelkezései közé. Itt a P) cikkre szoktak hivatkozni, azonban úgy g ondoljuk, hogy ahelyett hogy megalapozná a környezetvédelmet, legalább két területen mindenképpen visszalépést jelent a korábbi jogrendhez képest. Abban egyrészt, hogy elveti a termőföld nemzeti vagyon minőségét, részben amiatt, mert eltekint az államot a környezetvédelem terén érhető objektív intézményvédelmi felelősség érvényesítésétől, illetve itt az Alaptörvény P) cikke úgy fogalmaz, hogy a természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, a honos növény- é s állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelyeknek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenkinek kötelessége. Az Alaptörvényt megelőző jogrend a nemzeti vagyon fogalmát két jo gintézménynél is használta, egyrészt az Alkotmány 10. § (1) bekezdése volt, másrészt pedig a ’95. évi törvénynél a preambulum szerint a természeti örökség és a környezeti értékek a nemzeti vagyon részei, amelynek megőrzése és védelme, minőségének javítása alapfeltétel az élővilág, az ember egészsége, életminősége szempontjából. Ezek szerint egyfelől a termőföld környezeti elemként, mint a környezet- és a természetvédelem tárgya, a tulajdoni formától függetlenül is nemzeti vagyon, másfelől alkotmányos vagyon jogi tárgyként a termőföld nemzeti vagyonnak minősül, ha az állam tulajdonában állt. A termőföldnél a nemzeti vagyon minőségének a nemzeti örökség ismérvével való leváltása a jogszociológia és a joghatékonyság mércéje szerint fogalmi képtelenség, mégpedig amiatt, mert ez nem a jogi, hanem a legtágabb ideológiai kategória, ami a jog számára nem kezelhető. Alkalmazása és értelmezése azonnal felveti az alapkérdést: ki a nemzeti örökség jogalanya? Mindenki, vagy éppen senki? Mi ennek a konkrét jogi tárgya? Miké ppen gyakorolható fölötte a rendelkezési jog, és miképp kényszeríthető ki s a többi. Talán a nemzeti kulturális örökség minisztériuma telepíthető a természeti erőforrások védelmére? Ezzel szemben a nemzeti vagyon, még ha annak tartalmi igényeit az utóbbi k ét évtized jogalkotása és joggyakorlata el is sikkasztotta, mégiscsak egy materiális jogi fogalom, a tartalma egyértelműen meghatározható. Ennek rendszeréből az Alaptörvény sarkalatos törvény alkotását írja elő, így annak működtetésébe a föld környezeti el emként való védelmét a jogalkotó nem vitatható, lényeges közérdekből, azonos értékalapon és jogi garanciák mellett beilleszthette volna.
