Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. február 20. péntek (47. szám) - Magyarországnak nincs szüksége megélhetési bevándorlókra című politikai vita - ELNÖK: - DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik):
326 Az első tehát a veszélyfelmérés és a veszély felismerése. Az szeri ntem senki előtt nem vitatott, hogy a növekvő számban érkező menekültek, illetve bevándorlók olyan országokból érkeznek, ahol megfelelőnek mondható közegészségügyi állapotok egyáltalán nincsenek, még a tőlünk délebbre fekvő Koszovóban is komoly közegészség ügyi, illetve járványügyi kihívásokkal találkozik az ember, és az az egyébként Magyarországon, mondhatjuk úgy, hogy európai szinten is a legmagasabb szintre tartozó közegészségügyi és járványügyi helyzet nyomokban sem található, pláne, ha egy kicsit széles ebbre nyitjuk a spektrumát, és akár a keleti országokról vagy akár az afrikai országokról beszélünk. Nagyon jól látszik, hogy Koszovóban, ahonnan a bevándorlók többsége érkezik, például 2015. januártól a mai napokig egy olyan tularémiajárvány tört ki, amel y legutoljára az 1990es évek elején volt, és amely egyébként meglehetősen gyorsan terjed, ugyanis ez alatt az egy hónap alatt már 206 megbetegedés történt. Annyit kell tudni erről a veszélyről, a tularémiáról, amit a köznyelv nyúlpestisnek hív, hogy ez eg y erősen fertőző és potenciálisan halálos kimenetelű járvány, amit egyébként antibiotikumokkal jól lehetne kezelni, az egyik kezelési mód pedig nagyon radikális, a gennyes nyirokcsomóknak sebészeti eltávolítása. És hogy mennyire veszélyes ez a járvány vagy maga ez a fertőzés, jól mutatja, hogy korábban az Egyesült Államok, a Szovjetunió, illetve Japán is biológiai fegyverek fejlesztéséhez hónapokig kísérletezett vele, és ki is alakítottak ilyen biológiai fegyvert, amellyel gyakorlatilag komolyabb cselekmény eket lehetett volna elkövetni. Tehát, ha úgy tetszik, egy biológiai fegyver, egy migrációs folyamat által elszabadulni készülő fegyver lapul itt a szomszédunkban. A veszélyhelyzetet jól mutatják az Európai Unióba érkező, illetve országunkba is érkező azon országokbeli, jellemzően afrikai embereknek a betegségei is, amelyekre az ebola hívta fel a figyelmet. Az elmúlt év végén, illetve ennek az évnek az elején mindent a nemzetközi sajtóban, ahol közegészségügyről és járványügyről volt szó, az ebola tematizált . (13.20) És bizony nagyon sok ember akár azokból a térségekből potenciálisan hordozhatta is, vagy hordozza is ezt a betegséget, bár ugye, ebben eltérő álláspontok vannak, hiszen magának a vírusnak az inkubációs ideje, illetve az általa megtett útban termé szetesen vannak átfedések. De ettől függetlenül egy reális veszélyhelyzetet teremt Magyarországon az, hogy ilyen járvány van, és ezt nem a magyarok mondták ki először, hanem Olaszország lépett fel először, és ő hívta fel a figyelmet, hogy az ebolával fertő zött térségekből jövő bevándorlókkal nekik kell megbirkózniuk. Szerencsére Magyarországon jóval kisebb a bevándorlóknak, illetve az érkezőknek az aránya ezekből az országokból, de egy reális veszélyt jelent. A má sik, ami pedig egy ott fellépő immanens, tehát egy azonnali veszélyhelyzetet jelent, az pedig a hosszú, kimerítő és embertelen körülmények között, gyakorlatilag kizsigerelten érkező bevándorlókat jelenti, akik a téli útviszonyok és a téli időszak közepette olyan egészségügyi problémákkal érkeznek a határra, illetve olyan egészségügyi problémákkal érkeznek meg országunkba, amely azonnali, sokszor életmentő ellátást követel meg. Megfagyóban vagy kihűlőfélben lévő gyermekeknek, várandós anyáknak, illetve fiata loknak számtalan beavatkozásra volt szükségük, ami komoly terhet jelent a magyar állam részére, és komoly forrásokat von el az egyébként is nem túl rózsásan álló egészségügy részéről. A további veszély, ami ebben egészségügyileg és közegészségügyileg felme rül, az, hogy hogy viszonyulunk ezekhez a bevándorlókhoz, tehát hogy mi az a menet, amiben tudjuk egyáltalán ellenőrizni az ő egészségügyi állapotukat. Itt tehát ugye, ketté kell választani azokat, akik valamilyen mód alapján vagy saját ügyességük alapján gyakorlatilag kicsúsznak a hatóság keze közül, és úgy tudnak átlépni, és úgy tudnak kisebb vagy egyáltalán semmilyen ellenőrzés nélkül továbbhaladni az országban, hogy rajtuk semmilyen közegészségügyi vagy járványügyi vizsgálat nem volt meg. Ezek a személy ek azután tömegközlekedési eszközökön továbbmennek az országban, és számtalan olyan magyar állampolgárral vagy bárki utazóval érintkeznek, akire potenciális veszélyt jelenthetnek; még akár mondhatjuk azt is, hogy olyan banális kórokkal is, mint mondjuk, eg y influenzajárvány, amely
