Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. február 20. péntek (47. szám) - Magyarországnak nincs szüksége megélhetési bevándorlókra című politikai vita - ELNÖK: - DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik):
327 bizonyos korcsoportban - akár gyermekeknél, akár idősebbeknél vagy krónikus betegeknél - halálos következménnyel is járhat. A vizsgálatok menete jóval egyszerűbb akkor, amikor az állam a befogadottakról beszél, ugyanis itt kötelez ő jogszabály szerint a befogadóállomáson végzik el ezeket a vizsgálatokat, és ezt azért is mondom el, mert remélem, hogy a nyilvánosság egy kicsit talán jobban is megismeri ezt az egyébként jól elhallgatott részletet. Tehát a kötelező jogszabály szerinti b efogadóállomáson végzett szűrővizsgálatokba olyanok tartoznak, illetve olyan tevékenységeket végeznek, mint ektoparazitaszűrés, ami rühességre, a tetvesség vizsgálatára vonatkozik, de vérvétel is zajlik, amelyen a HIV1, illetve HIV2fertőzöttséget, ill etve bizonyos, szifilisz és nemi betegségek szűrésére is alkalmas vizsgálatokat végeznek túl azon, hogy a hepatitis B, C szűréseket szintén elvégzik ezeknél a személyeknél. Tehát leszögezhetjük, hogy az igazi baj talán ott feszül, hogy azok a személyek, ak ik befogadásra kerülnek, ők egy jó és ellenőrzött környezetben vannak, és mondjuk úgy, hogy bár egy komoly terhet rónak a magyar egészségügyre, de mégis egy magyar, viszonylag európai szinten magas egészségügyi színvonalon egy biztonságos ellátásban részes ülnek. Egy biztonságos szűrésben részesülnek, amellyel egyébként megakadályozhatják azt, hogy veszélybe hozzák a magyar lakosságot, ellenben azokkal, akik kicsúsznak valamilyen módon a hatóság kezei közül. Vagy éppen egyébként a menekültek nagy számára tek intettel nem vagy nem teljesen tudják részükre elvégezni ezeket a szűrővizsgálatokat, és enélkül tudják elhagyni ezeket a befogadóállomásokat, vagy egyébként befogadóállomásra nem is kerülnek. Úgyhogy nagyon fontos lenne az is, és ez talán egy európai szin tű, de mivel most Magyarországról beszélünk, egy magyar stratégiának is egy kialakítása, ami rendkívül hatékony és azonnali lépéshez tudja segíteni az egészségügyi szűrést, és ehhez egy nagyon hatékony magyar jogi szabályozásra is szükség van. Hiszen úgy t űnik, hogy azoknál, akik nem kerülnek őrizetbe, befogadásra, számukra egy komoly kihívás az, hogy egyáltalán egészségesen továbbközlekedjenek, és nem hagyják egyébként érintetlenül a magyar lakosságot sem. Erre vonatkozóan egyébként voltak intenciók, és vo lt egy olyan kutatás, amelyben megfogalmazták, hogy hogy lehetne talán a leghatékonyabban közegészségügyi intervencióval és prevencióval hozzáállni ehhez a kérdéshez, és hogy lehetne a határövezetekben a legjobban és legadekvátabb válasszal felkészülni az ellátásra. Ez Csepregi Péter, Révai Róbert és Huszár András közös, a Hadtudományi Szemlében megjelent írásában van, amelyben azt írják, hogy úgy lehet erre felkészülni, hogy a kockázat nagyságának és természetének ismeretét, a kockázatkezelésre való felkés zülést, itt az eredet országa szerinti morbiditási profilokat, az egészségkulturális és vallási különbségek és kapcsolódó egészségügyi, közegészségügyi konzekvenciákat fel kell tárni. A migránsok speciális ellátási igényeire felkészült szakembereket kell f oglalkoztatni, és ezeknek a szakembereknek könnyű elérhetőségűeknek kell lenniük. És nem mellesleg, ugye, itt most már határőrszemélyzetről nem is nagyon lehet beszélni, de a határőrszemélyzet munkaegészségügyi felkészítése már az alapképzésben is speciáli s igények, egészségügyi kockázatok figyelembevételével meg kell hogy történjen, hiszen enélkül olyan kockázati tényezőt jelentenek a bevándorlók, amelyet közegészségügyileg nem tudunk, illetve járványügyileg sem tudunk kezelni. Mindenesetre azt is konklúzi óként el lehet mondani, hogy a jelenlegi egészségügyi rendszer már a befogadott és a befogadóállomásokon tartózkodó személyek vonatkozásában is komoly kihívásokkal küzd, hiszen már az alapszintű, akár alapellátás, akár fekvőbetegellátás is komoly terhet j elent az állam részére. És úgy tűnik, a kormány számára is komoly terhet jelent, és sokszor még sajnálja is rá a pénzt, és most még ezt az egészségügyi ellátást is és az egészségügyi kapacitást is meg kell osztani azokkal az egyébként befogadott személyekk el, akik szintén a mi kevés orvosunkat használják, akik szintén az eladósodott kórházakban gyógyulnak. Hiszen ehhez egyébként joguk van, és ezt sem szabad elhallgatni, és nem is szabad véka alá rejteni, hogy minden embernek joga van ahhoz, hogy ilyen ellát ásban részesüljön, viszont el kell gondolkozni azon, hogy
