Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. április 28. kedd (68. szám) - Döntés önálló indítványok tárgysorozatba vételéről - A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény, a felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény és az azokkal összefüggő tárgyú törvények módosítá... - ELNÖK: - DÚRÓ DÓRA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2817 amelyek visszaéltek a törvénnyel, de nem szabad a fürdővízzel együtt a gyereket is kiönteni. Tehát vannak olyan nem állami fenntartók, amelyek értéket képviselnek a felnőttoktatásban is. Nem a fenntartó tehát a biztosítéka önmagában annak, hogy egy felnőttoktatásban jó színvonalú, tisztességes képzést kapnak az abban részt vevők, hanem a szabályokat kellene következetesen betartani. Éppen ezért, úgy gondolom, önmagában annak létszámszintű korlátozására nincs szükség, hogy a felnőttoktatásban a nem állami fenntartók között ilyen mértékben különbséget tegyünk. (Móring József Attila elfoglalja jegyzői székét.) Az egész szakképzésben a legnagyobb probléma továbbra is az, hogy a bekerülő gyerekek olyan tudáshátralékkal érkeznek, amelynek kijavítás a, a hiányosságok pótlása továbbra is a szakiskolák, szakközépiskolák feladata lesz. Itt szeretnék beszélni az átnevezésről, ami esetleg hozzásegíthet ahhoz, hogy a szakképzés presztízsét növeljük. Bár az látható, hogy az elmúlt 25 évben nagyon nagy lejtme net figyelhető meg a tekintetben, hogy milyen gyerekek jelentkeztek ide. Több intézményvezető is elmondta, hogy a rendszerváltás környékén még rendszeresen jöttek olyan gyerekek, akiknek az általános iskolai átlaga 3as, 4es volt, sőt akár kitűnő tanulók is érkeztek, de ma már sokkal kevésbé jellemező ez. Nagyon sokan a tankötelezettségi korhatár kitöltésére kvázi elfekvőként használják a szakiskolákat. Semmilyen motivációjuk nincs arra vonatkozóan, hogy ők ott érdemben valamilyen képzettséget megszerezzen ek, hanem a tankötelezettségi korhatár eléréséig próbálják meg valahogyan eltölteni az időt. Nagyon fontos fegyelmezési nehézségek vannak ezekben az iskolákban, és a pedagógusok eszköztelenek arra vonatkozóan, hogy ezekben az osztályokban rendet tudjanak t artani. (12.30) Fontos lenne éppen ezért, hogy azokat a gyerekeket, akik nem tudnak vagy nem akarnak beilleszkedni ezekbe az osztályokba, őket valamilyen módon a pedagógusok kezelhessék, azonban erre semmilyen eszközük nincsen. Itt kell visszautalnom arra, hogy mennyire fontos lenne ezeknek a gyerekeknek a számára is a közismereti tárgyak nagyobb óraszámban történő oktatása. Az, hogy ők alapkompetenciáknak sincsenek birtokában, rendkívüli nehézséget okoz a többi gyerek számára és a pedagógusok számára is, a gyakorlati oktatókról, szakoktatókról nem is beszélve. Lehet vitát folytatni arról, hogy szükségese a szakmai tárgyak oktatása esetében a pedagógus végzettség vagy valamilyen pedagógiai képzés elkezdése az azt oktató szakoktatók, illetve szakmai tárgyat oktatók részéről. Egyrészt azonban figyelembe kell venni, hogy az elvándorlás nagyon súlyosan érintette azokat az embereket, akik valamilyen szakmában maradandót tudnak alkotni, hiszen sokkal könnyebben tudnak elhelyezkedni, és magasabb fizetésért tudnak d olgozni NyugatEurópában. Ez tény. Másrészről az elmúlt 25 év szakoktatásának a hibája az, hogy olyan aránytalanságok alakultak ki a szakképzésben, illetve a szakmunkás végzettségűek esetében, amiről egyébként államtitkár úr is beszélt. Ugyanakkor némi önk ritikát is kellene a kormánynak e tekintetben is gyakorolnia, hiszen az elmúlt öt évben az Orbánkormány vezette a szakképzést is, mint ahogy az egész országot, és az aránytalanságok csökkentésére, megszüntetésére aligalig került sor. Továbbra is elképesz tő mértékű a hiányszakmák jelenléte, és azok az aránytalanságok, eltérések, amelyek a piaci igények és a szakképzés esetében megvannak, az önök felelőssége is. Az elmúlt öt évben már a szakképzés átalakítására többször sor került, a szakképzési törvény mód osítására többször sor került, és még mindig jelen vannak a rendszerben ezek a rendkívüli eltérések. Államtitkár úr itt a bolti eladókat említette, csakhogy az elmúlt öt évben már tudtak volna reagálni akár erre az aránytalanságra is. Tehát ilyen értelembe n az önök felelőssége is az, hogy a szakképzés olyan helyzetben van, amilyen helyzetben látjuk jelenleg. Ha nem vesszük figyelembe a tényeket, azt, hogy tehát elfekvőnek használják sokan a szakképzést azért, hogy a tankötelezettségi korhatárukat kitöltsék, de egyébként nekik semmilyen
