Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. április 28. kedd (68. szám) - Döntés önálló indítványok tárgysorozatba vételéről - A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény, a felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény és az azokkal összefüggő tárgyú törvények módosítá... - ELNÖK: - KUNHALMI ÁGNES, az MSZP képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK: - KUNHALMI ÁGNES, az MSZP képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK: - KUNHALMI ÁGNES, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2803 Az első nagyon fon tos meglátásom, ami sajnos 2010 óta kíséri az önök törvényalkotási, oktatási filozófiáját, az egyik nagyon fontos téveszme, hogy mennyiségi problémák vannak. Czomba úr világosan elmondta a számokból, hogy el fog jönni az az időszak, amikor bizonyos terület eken hiányszakmák lesznek, amikor ki fog menni az 57 év felettiekből nagyon sok olyan ember, akiket pótolni kell, de alapvetően figyelni kell arra, hogy ne csak tényleg mennyiségi problémát oldjunk meg, hanem minőségi problémát is. Ez a rendszerváltás óta kísér el bennünket, mert mindannyian láttuk és éreztük, hogy a rendszerváltás idején az akkori politikai döntéshozók azzal szembesültek, hogy ebben az országban nemcsak szakmák, hanem egész iparágak szaladtak ki társadalmi tömegek, milliók lába és keze aló l. Ezt kellett valahogy orvosolni. Sajnos, a politikai elit, azt kell hogy mondjam, a szakképzést igazán rendbe tenni az elmúlt 25 évben sem tudta. Ami számomra örvendetes, hogy most önök ezzel a javaslatcsomaggal sokkal inkább fordulnak afelé, amit a szoc iáldemokrata kormányok, a szocialisták szorgalmaztunk, hogy minél magasabb színvonalra emeljük a szakiskolába, szakközépiskolákba jelentkezők számát. De alapvetően van közöttünk 2010 óta egy olyan mély szakadék, egy olyan - hogy is mondjam - koncepcionális ellentét, amit egész egyszerűen nem tudunk áthidalni, pedig nagyon sok mindenben egyetértenénk, és azt kell mondjam önöknek, minden oktatással kapcsolatos felszólalásomat egy társadalmi minimum, nemzeti minimum megalkotásával teszek meg. Az alapvető nézet különbség az - és erre Czomba úr felhívta a figyelmet, és már egy félig nagykoalíciós partnert ebben akkor is találok magamnak, ha önök ezen meglepődnek , hogy általános iskolából mennek a szakiskola irányába és a felsőoktatás irányába is a gyerekek. Ha a z első nyolc év nem alapozza meg azt, amiről Czomba úr beszélt - amivel én is mélyen egyetértek, és amire Vinnai úr is felhívta a figyelmet , akkor egész egyszerűen önök nem fognak jó szakképzési rendszert csinálni, nem tudnak olyat csinálni, lógni fog a levegőben, mert nem támasztja alá. Czomba úr beszélt arról, hogy ő már nem tudja a szakiskolába, szakközépiskolákba - akármilyen átnevezésekkel is élnek most önök, szakgimnázium vagy bánom is én, micsoda, mert nem ez a lényeg - megtanítani a gyermekeket ír ni, olvasni, számolni. A funkcionális analfabéták száma elképesztő Magyarországon, és ez sajnos a 2010 óta a közoktatásból köznevelési rendszerré változtatott rendszerben csak folyamatosan növekedni fog. Tehát minden tiszteletem az önöké, minden tisztelete m az önök törekvéséé, és támogatni is fogjuk, amit lehet, de ha nem egyezünk meg abban Magyarországon jobb és bal oldalon, hogy az általános iskolai képzés alapozza meg a jó szakképzést, a jó szakmunkásokat - és ezt nagyon sokszor egyébként önök is elmondt ák, Czomba úrnak is figyelem a nyilatkozatait, még az általam nagyon sokszor kritizált Parragh úr, akit gyalázatosnak tartok, hogy ilyenhez asszisztál, és már a felsőoktatási bizniszbe is belép… - de ez most nem ide tartozik. Amikor egyeztetnek a gazdaság szereplőivel, mit szoktak mondani a gazdaság szereplői: hogy alapvetően minőségi problémák vannak. Rendben van, hogy egy állam milyen eszközökkel ösztönzi a duális képzést, hogy mennyire tekinti a német modellt példának, de nem tud mit kezdeni egy jó munká ltató, ha az a gyerek nem tud írni, olvasni, ha nem érti még a munkaszerződését sem, és sorolhatnám. (11.20) Ez az alapvető probléma. Ha a politikai elit ebben ma Magyarországon konszenzusra tud jutni, akkor sokkal előrébb leszünk. Tovább szeretném folytat ni. Ehhez képest a köznevelési törvényben, azt szeretném kérdezni önöktől: az uniformizálás, a centralizáció, az egyentankönyv, a megtanulhatatlan és megtaníthatatlan Nemzeti alaptanterv, a pedagógiai kultúra változatlansága fog segíteni azon, hogy a gyere kek megtanuljanak írni, olvasni, szöveget érteni vagy ahogy azt Vinnai úr tökéletesen fogalmazta: megtanítjae az általános iskola tanulni a gyerekeket, a tudásvágyat kialakítani bennük? Ez az alapvető probléma. Ne haragudjanak, hogy itt ilyen sokáig időzö k, de alapvetően ez az a mély szakadék, amit ha nem tudunk áthidalni, minden jó szándékuk ellenére nem fognak tudni átlépni egy olyan határt, amitől ez a szakképzési rendszer működni fog.
